Sakura:

A kígyó szobájához érve Kabuto szó szerint feltépte.
•Orochimaru-sama!Hogy van?-A szemüveges kétségbe esetten borult a mestere ágya mellé.A sanin ramatyul nézett ki.A szokásosnál is sápadtam volt.Amikor köhögő roham tört rá akkor vér is jött.
•Tünetek?-Kérdeztem miközben felkötöttem a hajat.
•Rá nézel és láttod!-Mondta idegesen Kabuto.Mélyet sóhajtottam és neki kezdtem a vizsgálátnak.

/Órák múlva (vagy percek)/

Mikor végeztem kihívtam Kabutot.Távolabb a szobától megáltunk és neki kezdtem.
•A teste már nem bírja.Egy szóval  haldoklik.-A szemüveges nem tűnt meglepettnek.Komolyan bólintott.
•Most már mehetsz a dolgodra.-Elindult mellettem.Én direkt úgy álltam,hogy megtudjam lökni.~Köszi,vagy valami?Luxus?~Gyorsan eltűnt a folyosó homályában.Én lassan követtem,mert arra van a szobám.Orpchimaru szobájából kiszűrödött egy igen érdekes beszéd.
•Orochimaru-sama,testet kell cserélnie!-Hallottam Kabuto komoly hangját.~Máris?~
•De még nem elég erősek!-Mondta a kígyó reketesen.
•Nem baj az.Melyiket választja?
•Sasuke is jó döntés,de Sakura sem kis pályás.-Tűnődött a sanin.~Miért érzek késztetést arra,hogy inkább engem váladzon,mint Sasukét?Azt akarom,hogy életben maradjon az Uchiha?!~Feszengve álltam és vártam a döntést.~Habár,úgy is megölöm mielőtt megölhetne bármelyikönket is!~Folytattam az utamat a szobám fele,de megállított a kíváncsiságom.
•Fenébe!-Suttogtam mikor megfordultam.Már majdnem hallottam a választ amikor megjelent a semmiből a hárpia.Úgy nézett rám,hogy szerintem,ha szemmel megölhetett volna akkor holtan esnék össze.
•Te mázlista.-Motyogta feldúltan.Nem tudom,hogy hova indulhatott,de szerintem ő sem tudja.A figyelmemet újra a párbeszédnek szenteltem,de már végeztek a döntéssel.Szapora léptekkel mentem Sasukéhoz.~Ki kell hívnom a friss levegőre és ott elmondani a hírt,mert itt a falnak is füpe van.Talán a jövőbeli terveimet is elmondom.Ezt még meglátom.~Belépve a szívecskés ajtón egy édesen szuszogó Sasukéval találtam szembe magam.~Awwww.De édes!!Befeküdnék mellé.Várj!Mikre gondolom én?!?Beköszönt nállam a hormon túl tengéses kamaszkor?~Álmában valami Saradaról beszélt.~Csak nem a....a bartnője Konohából?😩~
•Sasuke kelj fel!Menünk kell edzeni.-Mondtam kedvesen amivel saját magamat is megleptem.~Ezzel a füllentésel,csak jönni fog velem.~Egy kérdést feltettem neki,mert nagyon érdekel.-Emellett ki az a Sarada?-Egy kedves mosollyal nézett rám.Az arcom a hárpia haj színére kezdett hasonlítani.~Ez a mosoly!Awww!Na jó!Komolyan,mi van velem??!!~Az ecom kezdett hasonlítani az eredeti színére.-Beteg vagy hogy mosolyogsz, vagy tényleg elment az a maradék eszed is?-Kérdeztem nevetve.Sasuke kómásan felült az ágyon.
•Is is... De megtudtad menteni a kígyót?-Kérdezte egy csepp érdeklődéssel sem a hangjában.
•Úgy ismersz? Igen megmentettem ha már Karinka és Kabutócska nem értek ketten egyet! Nélkülem már halott lenne a csúszó mászó. De menjünk edzeni. Ja és még Karin nagyon fel volt dúlva úgy nézett rám mint akit háromszor megölne, és még ezt vetette nekem oda hogy „te mázlista.”-Idéző jelek mutogattam a levegőbe.Sasuke figyelem követte minden mozdulatomat.-Ne bámulj már ennyire, inkább menjünk.-Egymás mögött haladtunk a hosszú folyosókon.Sasuke nagyon kába most,és az átható tekintetét most is magamon érzem.Hála az égnek,hogy nem láthatja a pipacs vörös arcomat!

Sasuke:

Amint kilépett az ajtón Sakura, én azonnal észbe kaptam. Mégis mi a jó fészket fenét akartam csinálni? Tényleg egy hormon túl tengéses tinédzser vagyok. Ekkor a tekintetem a még mindig ziháló Karinra tévedt. A Nyakán egy piros kéz nyom ékeskedni kezdett. A ködös,vörös szemekben értetlenség és Düh keveredett.
-Sasuke, ez ki volt?-Kérdezte in már nyájasan, és szerényen de tudtam hogy belülről majd szét veti a féltékenység.
-Sakura és a szobatársam.
-Mégis mit keres melletted ez a söpredék?-Esküszöm ha még egyszer leszólja olyan Genjutsut kap amelyet biztos meg fog bánni vagy megölöm...
-Neked ahhoz semmi közöd és jobb ha elviseled a csapattársad lesz, de ha nem tetszik még van választásod.
-Nyjaaaaa Sasuke, ne légy már ilyen hideg velem, nem tán elcsavarta a fejedet a lány?-Erre a felállt és kissé imbolyogva megindult felém. Kicsit sem volt izgató a látvány, inkább a rózsaszínt akarnám hogy itt lenne... De mindegy... Az Uzumaki helyet foglalva mellettem, elkezdett hozzám dörgölőzni, mint valami rossz drogos macska, már csak a nyávogás hiányzik.
-Sasuke, én elfeledtetem veled azt a ribanczot!-Mondta kéjesen és letepert az ágyra, a hányinger kerülgetett, Azt az egy ártatlan törölközőt is lehúzta rólam. A kezei vészesen közel voltak, ahoz a helyhez amit csak a feleségemnek tartogatnék. Ekkor a vállánál fogva arrébb löktem mire ő elködösült szemekkel, nézett le rám. Ismétlem egyáltalán nem tetszett a látvány, de neki annál inkább.
-Karin állj le míg szépen mondom!-Fejeztem ki magam eléggé fenyegetően, mire az ő egyenesen rámarkolt az ágyékomra. Undorító a lányt a falnak nyomtam azonnal.
-Még egyszer elismétlem magam nem vagyok rád kíváncsi, Van barátnőm még hozzá a te új gyűlölt személyed aki nem más mint Sakura.-A kéjes báj vigyor azonnal lefagyott az arcáról, és rögtön értetlenség vette át a helyét. A kezeim a törölköző után nyúltak, amelyet magamra is tekertem. Ezután a hátizsákomból, kivettem a ruháimat és azonnal fel is öltöztem a fürdőben. Amint kiléptem in már  teljes ruházatban, Karin még mindig bámúlt maga elé.
-Miért az a Kurva?-Kérdezte dühösen mire én hideg tekintetemet rá emeltem.
-Nem Kurva és már nem nagyon tűröm el hogy így hívd, semmi jogod hozzá, emellett ha még egyszer megtudom hogy egy szóval is megsértetted magam öllek meg puszta kézzel.-Erre Karin összerezzent. Még saját magamat is megleptem hogy mennyire fenyegető tudok lenni.
-A csatát elvesztettem de a háborút nem.-Motyogta alig hallhatóan a nő, és összeszedve  magát kilépett a szobából.
Én csak levetettem magam az ágyra, és a fal felé fordulva agyaltam.
Ha ennyire kivagyok éhezve akkor miért nem fektetem meg Karint? Ezek szerint   fütyölve, és  dalolva tenné nekem szét a lábait.
Ahogy ezeken gondolkoztam elfogott az álom.

Álom:

Itthon vagyok ugyan az a terasz mint otthon annyi különbséggel hogy ismét kihalt itt minden, minden hol vér és emberek, mit sem foglalkozva velük sétáltam tovább, a vér fémes szaga mindent beborított. Az utcák összes szeglete pirosra lett festve. A házak betört ablakait csak a huzat járta át. Ugyan az a kicsi gyermek voltam, a halottak üveges szemeik csak úgy meredtek rám mintha válaszokat várnának. Hogy miért kellett annak a gyilkosnak az életük? Vagy hogy miért pont most kellett meghalnia fiatalon vagy öregen? A vérfagyasztó csend, fájt a legjobban az egykor virágzó Uchiha negyed most egy klán majdnem kihalásának színhelye. Csak az a baj hogy ártatlan embereket végzett ki a hóhér amely nem más mint a bátyám. A lábam automatikusan vitt az egykori családi házhoz amelyen az ajtó nyitva volt.  Vártam mikor jön ugyan az a jelenet amely még valahol mindig a szívemet tépi. Remegve léptem be a házba. Ugyan az a jelenet a bátyám hideg tekintettel vette elő a katanáját és a térdelő szüleinket megölte. Ezután jött a genjutsu amelynek minden pillanata a fejembe égett, felejthetetlen trauma amelyet az idő sem gyógyít be soha. A könnyek csak úgy gördűltek le a szemeből, mintha nem éltem volna meg ezt az álmot mar ezerszer, az összes centijét mozzanatát ismerem, egyedül azt nem tudom hogy miért? Miért pont velem?
-Gyenge vagy öcsém, gyűlölj vess meg és légy erősebb. Csak a gyűlölet tesz erősebbé.-Ez volt az utolsó mondta hozzám, amikor összeestem. Miért pont engem hagytál életben te féreg? Miért én viseljem ezt a terhet? Kérdések amelyet csak az utolsó csatámnál kapok meg vagy akkor sem.  De a az álmom itt még nem álltak meg. Ezek már csak emlékek voltak Narutóval való barátságom volt főleg, Amikor Geninnek lettünk, a sok Ichiraku rámen illata. Naruto róka mosolya. A falubeliek a harmadik Hokage halála, Kakashi-sensei amikor a chidorit tanította. Aztán jött a szökésem estéje, amikor senki sem állított meg, az eslő pillanat mikor megláttam Sakurát. De ezután már csak ismét  a birtokon találtam magam, de most teljesen más volt főleg cseresznye virág illat lengdte be az egykori házat.  Éppen belenéztek a tükörbe amikor egy olyan száznyolcvan körüli fekete hajú férfi nézett vissza rám. Amint e kezeiket mozdítani akartam észrevettem hogy csak az az egyik mozdul meg.
-Drágám gyere ki a kertbe.-Egy finom női hang ütötte meg a fülemet, szinte azonnal engedelmeskedtem, Az ajtón kisietve néztem ki. Elsápadtam tavasz volt, a nagy cseresznye fa amely az udvaron álkt újra virágzott. Alatta pedig egy rózsaszín hajú nő állt kezében egy kislánnyal.
-Halkan mert Sarada alszik.-Mosolyodott el a   nő.
-Sa-Sakura?-Alig jött hang a torkomra. Tényleg Sakura állt előttem csak egy idősebb verzióban.
-Igen Sasuke?-nagyot nyeltem és oda sétáltam a nőhöz.
-Remélem Saradának lesz hamarosan egy testvére...-Kuncogott halkan, mire én kérdőn meredtem rá.
-Valami baj van?-Ekkor oda léptem Sakurához és szorosan magamhoz öleltem, a Kisbaba ott pihent a baba kocsiban békésen aludva.
-Köszönöm mindent. Szeretlek.-Egy halvány pír jelent meg az arcán és én azonnal megcsókoltam, éde volt, ezernsi érzés keringett bennem főleg boldogság. Talán tényleg ez lehetne a jövőm? Van még remény számomra csak élnem kell vele?
A nyelvemmel bejutást kértem amit meg is kaptam. Mintha megállt volna az idő csak ő volt előttem, és a lányunk, aki az anyja szépségét örökölte. Sakura za évek alatt még csinosabb lett.
-Én is szeretlek.-Felelete boldogan a nő.

The End

ÉS itt kép szakadás.
-Sasuke kelj fel! Menünk kell edzeni.-Ugyan az a hang keltegetett mint az álomban.
-Emellett ki az a Sarada?-Kérdezte kíváncsian  mire én eleresztettem egy mosolyt, amire a lány egy kissé elpirult.
-Beteg vagy hogy mosolyogsz, vagy tényleg elment az a maradék eszed is?-Kérdezte kacagva mire én kómásan felülve válaszra nyitottam a számat.
-Is is... De megtudtad menteni a kígyót?-Már nem mintha annyire fontos lenne, de még most erősebbé kell válnom.
-Úgy ismersz? Igen megmentettem ha már Karinka és Kabutócska nem értek ketten egyet! Nélkülem már halott lenne a csúszó mászó. De menjünk edzeni. Ja és még Karin nagyon fel volt dúlva úgy nézett rám mint akit háromszor megölne, és még ezt vetette nekem oda hogy „te mázlista.”-Az utolsó kétszónál idéző jeleket rajzolt a levegőbe. A rózsaszín tincsek felfogva pihentek egy copfban. Csak azon az álmon járt az eszem. Elöttem lebeg Sarada, és az idősebb Sakura képe.
-Ne bámulj már ennyire, inkább menjünk.- Én elmormolva egy bocsánatot halkan elkezdtem követni a lányt. Egész végig a hátát bámúltam.

Sakura7111 -nak köszönhető ez a rész.(Ő mondta,hogy írjunk hamar még egyet.😂)
Reméljük tetszik,ha igen akkor nyugodtan csillagozatok és kommenteljetek.(Nem harapunk).😂