Sakura:

Néma csendben mentünk egymás mögött.A föld porzott utánunk.Az izadság cseppek a homlokomon minden koszt magukba szívtak.Egy szóval ragadok és koszos vagyok.
•Álljunk meg egy kicsit pihenni úgy sem követnek már.-Más azt hinné,hogy az Uchiha mindig ilyen kedves,pedig nem.Ez erőltetett kedvesség a hangjában.~Persze.Megállok itt a semmi közepén!Attól még,hogy ninja vagyok lány is!Nekem már zuhany alá kell állnom!~
•Talán igazad van, de menjünk valami biztonságosabb helyre.-Csak az előttünk álló útra figyeltem.
•Ha lenne bárki is a közelünkben akkor már megéreztük volna.-~Mrs.Nagyképű már engem sem becsül le?Csoda történt?~Végül az én akaratomnam eleget téve mentünk még tovább.Az Uchiha a gondolataiba révedve ment előre.~Akárcsak egy baba.Amit Orochimaru irányít.Vajon tudja,hogy csak a teste kell neki?Mondjuk,ha ebbe belegondolok akkor elég perverzen hangzik.Orochimarunak Sasuke teste kell.~A gondolat miatt nehez,de elnyomtam egy vigyort.

Idők elteltével megérkeztünk egy tisztásra.Lehuppantam a földre.Nem tudom,hogy előbb éhen,vagy szomjan fogok halni.Gyerekes mosolyal az arcomon vettem elő a kulacsom.A felét legalább megittam.Hátra döntöttem a fejemet és egy részét a hajanra és az arcomra öntöttem,annak reményében hogy fel frissülök.Sasuke átható tekintetét éreztem magamon.Kérdőn néztem rá,de ő addigra már a kígyót szugerálta.Az állat villogni kezdett és megszólalt a páoa szemes hangján.Grimaszolva hallgattam az undirító hangot.
•Kabuto vagyok, sikerült lekapcsolni a Konohai ninjákat?-A nyelvem hegyén volt egy beszólás amit nem is akartam vissza tartani.
•Lekapcsoltuk őket, míg ti elmenekültetek a rejtekhelyre. Emellett most megálltunk pihenni, mert nekünk nem csak a teleportálás a dolgunk  ugyebár...-Lekezelően mondtam a dolgokat a talpnyalónak.~Undorító alak ez a Kabuto.Szánalmas.~
•Sasuke mond meg a kis barátnődnek, hogy velem nem beszélhet így.-~Mi a....?!?!A feneket vagyok a bártnője ennek a nagyképű dögnek!Shannaro!~
•Ha a barátnőm, ha nem úgy beszél veled ahogy akar, nem az én dolgom.-Az arcom egy paradicsomot megszégyenítő módon lett piros.~Komoly?Ennyi lenne Sasuke reakciója?~Az Uchiha csak fél szemmel nézett rám.Remélem nem látta az arcom színét.~Énegyszer biztos,hogy megölöm ezt a pápa szemest!~
•Értesítsetek ha már közel jártok.-Ez után már nem hallottam az ideg örlö hangját.~Hála az égnek!~Felnéztem at Uchihára.Egy kérdés körül járt az eszem."Miért nem ment vissza a barátaival?"
•Még két perc és indulunk, ha így megfelel.-Aprót bólintottam.El fordítottam a smaragdjaimat tőle.Kicsit lejebb hajtottam a fejemet így néhány vizes tincs az arcomnak csapódott.~Nem örlődök tovább.Megkérdezem!~
•Sasuke miért nem mentél a Konohaiakkal?-Igazából mérges voltam az Uchihára,hogy neki még van valaki a háta mögött.Ugyanakkor szomorú is,csak nem tudom miért.-Ha ott van a családod a barátaid miért nem mész vissza, még megteheted.
•Már elmondtam neked  és nekik is érthetően, akkor lesz valaki jó shinobi aki elvágja a kötelékeit az érzelmek az idiótáknak való, és engem is csak egy cél  érdekel, még pedig az hogy megöljem a klánom gyilkosát.-A hangja hidegen csendül fel.A hideg futkos a hátamon attól az arc kifejezéstől amit vág.Gyilkosan néz maga elé.Nem szivesen lennék az a személy akire gondol.
•És te miért nem mész vissza a családodhoz?-Kérdezte egy csepp kíváncsisággal sem a hangjában.~Család.Már nem tudok azonosulni ezzel a fogalommal.~Dühösen néztem előre.A kezem ökölbeszorultak ahogy az élettelen testükre gondolok.
•Megölték őket, az egész családomat röviden ennyi.Na de induljunk.-Feláltam a kényelmetlen földről és az ég felé emeltem a kezemet.~Majd ha itt végeztem a dolgomnal én is oda kerülök.Oda,hozzátok anya és apa!~Homályosulni kezdett a látásom.Egy apró könny csepp folyt le at arcomon.Megráztam a fejemet és az Uchihára pillantottam,aki már futásnak eredt.Utána indultam.Könnyen tartottam vele az ütemet.A fák recsegése volt az egyetlen nel arra,hogy leér a lábunk a "talajra".Gyönyörű volt a kilátás.Legalábbis magasabbról biztosan,de én csak faágakat és leveleket láttam.Az idő múlását a fájó lábam jelezte.Az előttem lévő fiú leugrott a fáról.Az előzöhőz hasonló erdőben vagyunk.Sasuke a kezébe vette a csúszó mászót.
•És ezzel most mit kellene csinálnunk?-Nézett érdeklődve a kígyóra.
•Add ide te elmeroggyant. Istenem mindent nekem kell csinálnom.Haszontalan Uchiha.-Elvettema kezéből és egy hirtelen ötet miatt elkezdtem kicsit ütögetni.Lehet,hogy a kígyónak nem tetszett amit csináltam,de sikerrel jártam!
•Haló pápaszem majdnem itt vagyunk, dugd ki a pofikád hogy hol van a bejárat jó.-Mondtam a kigyónak.Valamit elmotyogott Kabuto,de azt sajnos nem hallottam.A kígyó rám tekeredett.
•Látom itt vagytok, Orochimaru-sama  már várt titeket.-Kabuto hangja felé fordítottam a fejemet.A kígyó amilyen hirtelen felmászott rámyolyan gyorsan is csúszott le.Az Uchiha közömbösen sétált el a szemüveges mellett.Én,mint egy kis gyerek ki nyújtottam a nyelvemet.Beléptünk a megszokott falak közé.~Ez is ugyan olyan út vesztős,mint az előző.~
•Kabuto itt az a könyv amit kértem?-Sasuke rá sem nézve a kérdezett félre úgy ment előre.
•Igen itt van nálam, de miért kell neked a hangrejteki Bingó könyv?
•Csak át akarom nézni, tudjam kiket kell majd megölnem a jövőben.-A gyertyák pislákolva adtak fényt az utunkon.~Bíztató elképzelések a jövőre nézve Sasuke.~
•Ja és még annyi, hogy jelenleg nincs szabad szobánk, szóval ketten egy szobában foglaltok majd helyet, ha tetszik ha nem.-Ott hagyott minket az egyik folyosón a sok közül.Sietős léptekkel indult el.Kicsit értelmeznem kellett a mondatot,hogy teljesen felogjam.
•HOGY MICSODA?Hogy én a nagyképű Uchihával, inkább alszom az erdőben?!
•Ne legyél már ennyire kiakadva, inkább örülj hogy kaptunk szobát, és Shinobi vagy és tudod első szabály a shinobik nem mutatnak érzelmet. Emellett megtudsz ölni míg alszom, nézd a dolgok jó oldalát.
•Ez nem is rossz ötlet, De akkor is fogom jelezni Ororchimarunak a nem tetszésemet.-Mérgesen ifultam tovább a úton.~Kabutot,vagy Sasukét küldjem előbb a pokolba?~Hamar oda értünk a keresett szobához.
•Mi a...-Az ajtóba bele volt vésve a nevünk egy szivecskébe.Kikerekedett szemekkel néztem az ajtót hátha eltűnik,de nem.
•Az a rohadék!-Suttogta Sasuke.Össze szűkült szemekkel tekintettem f az Uchihára.~Vagy eltűnik az utamból,vagy eltöröm pár csontját!~A nagyképű megérezte a halálos aurát ami körbe leng.Ezért elfutott.Nevetségesen néz ki ahogy elfut előlem,de most ez volt a legészerűbb dolog.Megropoktattam az ujjaimat.
•Itt vér fog folyni.Még pedig Kabutoé!-Mondtam normál hang erőn.-Meghalsz Kabuto!-Ezt már üvöltöttem az üres folyosón.Mérges és gyors léptekkel indultam meg valamerre.Csak az ismételgettem hallkan,hogy meghalsz,meghalsz...

Sasuke:

Az  utunk további része csendben telt, néha néztem rá a még mindig duzzogó lányra. Már nem a fákon ugrálva közlekedtünk. Elég gyorsan mehettünk, hisz csak a port vertük magunk után és még a lány is kezdett fáradni ahogy én is.
-Álljunk meg egy kicsit pihenni úgy sem követnek már.-próbáltam minél kedvesebben mondani, nem szeretnék még egyszer a fába landolni.
-Talán igazad van, de menjünk valami biztonságosabb helyre.-Mondta a lány közömbösen maga elé nézve.
-Ha lenne bárki is a közelünkben akkor már megéreztük volna.-Egy kicsit lehet nagyképü kijelentés, de így igaz. Akár mennyire nyomja el valaki a csakráját észrevesszük, nehéz elismerni de a lány sem kezdő, majdnem Joninn szintű ninjának lehet tekinteni Konohában.
Én és Naruto is még Geninnek vagyunk, de az annak köszönhető hogy Kakashi nem tartott minket elég érettnek hozzá hogy még egyszer részt vegyünk a Chuninn vizsgán. De ez már a múlt, jelenleg ezzel az idegesítő lánnyal kell foglalkoznom.
Az erdőben egy kisebb tisztásra  értünk, a lány boldogan lehuppanva vette elő a táskájából a kulacsát, én személy szerint inkább éhes voltam, de majd eszek ott.A pinky a fejére öntötte a víz egy részét.Nehezen sikerült elszakítanom róla a tekintetemet.A kis fehér kígyó váratlanul, villogni kezdett, és egy férfi hang jött ki a villás nyelvű torkán.
-Kabuto vagyok, sikerült lekapcsolni a Konohai ninjákat?-A lány a kígyóra nézve azonnal válaszra nyitotta a száját.
-Lekapcsoltuk őket, míg ti elmenekültetek a rejtekhelyre. Emellett most megálltunk pihenni, mert nekünk nem csak a teleportálás a dolgunk  ugyebár...-Vetette oda flegmán a lány, ahhoz képest milyen kicsi, olyan nagy szája van.
-Sasuke mond meg a kis barátnődnek, hogy velem nem beszélhet így.
-Ha a barátnőm, ha nem úgy beszél veled ahogy akar, nem az én dolgom.-Erre láttam hogy a lány négy árnyalattal vörösebb lett. Amilyen könnyen beszél lenéző stílusban másokkal, olyan könnyen jön zavarba, érdekes...
-Értesítsetek ha már közel jártok.-Ezzel a szemüveges bezárta  a vonalat. A lány értettlen tekintettel meredt rám. Most esetleg mondanom kéne valamit?
-Még két perc és indulunk, ha így megfelel.-A lány a fejét elfordítva bólintott. Pár rózsaszín tincs az arcába lógott,
kifejezetten a lányban a szemei tetszenek, néha ragyognak néha megfakulnak ez is érdekes.  Az erdő magas lombjai közt alig szűrődött át a fény, ezzel minket is valamilyen szinten takarva. Sajnos már azzal is számolnunk kellesz hogy a Bingó könyvben bizonyára mi leszünk most a toppon.
-Sasuke miért nem mentél a Konohaiakkal?-Kérdezte a lány a szemeiben értetlenség és bánat csillogott.-Ha ott van a családod a barátaid miért nem mész vissza, még megteheted.- Még hogy a családomhoz, ők már rég halottak, a bátyám kivételével.
-Már elmondtam neked  és nekik is érthetően, akkor lesz valaki jó shinobi aki elvágja a kötelékeit az érzelmek az idiótáknak való, és engem is csak egy cél  érdekel, még pedig az hogy megöljem a klánom gyilkosát.-Biztos vagyok benne, hogy az arcomra valami gyilkos pszichopata nézés ült kj, hisz a lány szörnyülködve nézett rám. Kakashi is így nézett rám mikor beszámoltam neki vázlatosan a terveimről. A faluban is csak sajnálkozó vagy éppen megvető pillantásokat kaptam a sorsom miatt.  Azon a véráztatta estén döntöttem el hogy kitépem Isten kezeiből a sorsomat és magam alakítom azt. Ez vagyok én egy nagy érzéketlen fadarab aki csak egy ember életét szeretné elvenni.
-És te miért nem mész vissza a családodhoz?-Kérdeztem a lányra nézve, Sakura keze ökölbe szorult és a szemeiben harag és bánat ült, elég jól ismerem ezt a kifejezést, ilyen voltam én is mikor valaki szóba hozta azt az esetet.
-Megölték őket, az egész családomat röviden ennyi.-Hát igen ez a shinobi világban elég megszokott. Hanem a saját rokonod öli meg a klánodat, akkor más fogja. Íratlan szabályok egyike.
-Na de induljunk.-Ezzel a lányt felállt és nyújtózott egyet. Én is felálltam és elkezdtem újra futni,
Sakura is szorosan a nyomomban volt. Most újra a fákon közlekedtünk, néha a cipőm alatt megreccsent a fa.
A Kígyó ismét előttünk csúszott az irányt mutatva. Pinky úgy látszott elég jól bámészkodik.
Még jó öt órán át utazhattunk mire kora délutánra már majdnem ott voltunk. Ugyan úgy egy erdőben voltunk annyi különbséggel hogy ez még sűrűbb volt mint a másik.
Ekkor a kígyóhoz ugortam le és a kezembe vettem Sakura is lassított és leugrott mellém.
-És ezzel most mit kellene csinálnunk?
-Add ide te elmeroggyant. Istenem mindent nekem kell csinálnom, haszontalan Uchiha.-Annyira örülök hogy mindig fel tud valamilyen szinten idegesíteni. A lány valami érdekes dolgot csinált a kígyóval.
-Haló pápaszem majdnem itt vagyunk, dugd ki a pofikád hogy hol van a bejárat jó.-A szemüveges egy halk „hülye ribanc” kifejezéssel ránk rakta a kígyót?.
Pár perc múlva a szürke hajú férfit pillantottam meg az egyik kisebb barlangnál. Elég jól elvan rejtve a kijárat most...
-Látom itt vagytok, Orochimaru-sama  már várt titeket.-Én csak váll vonva léptem el mellette, pinky pedig nyelv öltve ment el Kabuto mellett. Ha ezek egyszer verekednek én díszpáholyból fogom nézni.Mondjuk mind kettő szanitéc ninja is, szóval elég érdekes lenne a harc. Ismét ugyan azokkal a falakkal találtam szembe magam, ismét folyosók tömkelege tárult elém.
-Kabuto itt az a könyv amit kértem?
-Igen itt van nálam, de miért kell neked a hangrejteki Bingó könyv?
-Csak át akarom nézni, tudjam kiket kell majd megölnem a jövőben.-Ezzel elvettem a kezéből a könyvet.
-Ja és még annyi, hogy jelenleg nincs szabad szobánk, szóval ketten egy szobában foglaltok majd helyet, ha tetszik ha nem.-Ezzel Kabuto elment.
-HOGY MICSODA?-Akadt ki a lány, megmondom az őszintét én is meglepődtem de annyira nem érdekel a dolog.-Hogy én a nagyképű Uchihával, inkább alszom az erdőben?!
-Ne legyél már ennyire kiakadva, inkább örülj hogy kaptunk szobát, és Shinobi vagy és tudod első szabály a shinobik nem mutatnak érzelmet. Emellett megtudsz ölni míg alszom, nézd a dolgok jó oldalát.
-Ez nem is rossz ötlet, De akkor is fogom jelezni Ororchimarunak a nem tetszésemet.-Ezzel a lány elindult az a folyosókon, a járásán lehetett érezni hogy ismét dühös, és megfojtana valakit. Egy percig sétálhatott még, mikor megállt egy ajtónál. A szemei kitágúltak.
-Mi a...-Mondta a lány, az Ajtón egy szív alakban bele volt írva nevünk gyerekes húzás, de a pinkyt ez még jobban felidegesítette. Kabuto ért ehez, de még engem is felbosszantott.
-Az a rohadék!-Direkt halkan akartam mondani de Sakura rám nézett. Tudtam itt a futás helye, megtudnám állítani, de nem szeretnék törött bordákat, vagy végtagokat. A kijárat felé szaladtam, a lány nem jött utánam aminek örültem. Ekkor a falakon visszacsapódó omladozó hangot halottam és a „Meghalsz Kabuto” kiálltást. Egy félmosollyal szaladtam a kijárathoz és amilyen gyorsan jöttem úgy távoztam. Legalább egy kicsit olvasok, meg tanulmányozom a terepet míg ki tombolja magát.

Sziasztoooook!
A story 2103 szavad lett.Record!
Sakura7111
Reméljük tetszett.
😊💕