Sakura:

Reggel mosollyal az arcomon ébredtem.Egy kéz szorosan magához ölelt,mintha soha nem akarna elengedni.A fejemet oldalra fordítva egy édesen szuszogó Sasukéval találtam szembe magam.~Utállak,de közben nem is.Pillangók repkednek a hasamban,a szívem ki akar repülni a mellkasom alól.Mit tettél velem?~Elkezdtem Sasuke kezét lehámozni magamról.Végeredményként annyit értem el,hogy még jobban magához húzott,a fejét a nyakamba hajtotta.Pipacs vörös fejjel néztem magam elé.
•Szer..ek Sa...a.-Motyogta álmában.Nem értem rá megfejteni a kódolt üzenetét,mert lépések hangját verte vissza a fal.
•Sasuke ébredj!-Megráztam a vállát.Semmi reakció.Az ajtón kopogás nélkül betessékelte valaki magát.
•Jó regg...oh..Az ajtóra vésett írás nem hazudott.Akkor nem is zavarok,csak mennetek kéne...-Hatalmas lendülettel és erővel lelöktem magamról Sasuke kezét.Következő pillanatban hatalmasat koccant a padlón.Feláltam és a távolodó alak felé mentem.Elkaptam Kabuto kezét.
•Hova kéne mennünk?-Határozottan a szemébe néztem.
•Küldetésre,de alkalmasabb embereket is küldhetek.
•Ch.Mindjárt indulunk!-Az arcára csaptam az ajtót.Hallottam ahogyan morogolódik.Sasuke kábultan nézett rám.-Öltözz!-A szekrényemhez lépve elővettem a szokásos felszerelésem. A fürdő ajtaját bezártam .A tükör elé  léptem és végig mértem magam. A rózsaszín tincseim az ég minden pontja felé állt. A szemeim alatt nem karikák, hanem táskák húzódtak.-Rosszabbul nézek ki,mint Kabuto.-Sóhajtás után elkezdtem átöltözni, sok bonyolult gondolattal.

•Induljunk!-Mondom a búvóhely előtt. Az Uchiha bólintással jelzi a válaszát. Valamin nagyon gondolkodhat mert  látszik, hogy lelkileg nem itt van.Az ágakon ugrálva indulunk útnak.A napsugarai a leveleken át ért el hozzánk.A lágy szellő a magasba repdette a tincseimet.A régi emlékek a semmiből csaptak le rám.

•Anya megyünk edzeni?-Kérdeztem ugrálva.Édes hangon felnevetett.
•Még csak 8 óra múlott.Az orvoslást később gyakoroljuk.Inkább menj és játsz a többi gyerekkel.-A tekintetemet a padlóra vezettem.Szomorúan nereftem magam elé.-Még csak 8 éves vagy,nem az edzésekkel kéne bajlódnod.
•De anyaaa...A többi gyerek csúfol.Inkább erősödök és megmutatom nekik,hogy mire vagyok képes!-A végére elszántan néztem fel édesanyámra.
•Te leszel a legerősebb konuchi...de mit szól hozzá a jegyesed?-Mosolyogva fordult a fortyogó leves felé.
•A mim?-Oldalra döntöttem a fejemet és értetlenül néztem anyukámra.
•A jövőbeli férjed.Hamarosan találkoztok.Nagyon édes és nemes kisfiú.-Lépett be az ebédlőbe apukám.
•Mi a neve?-Kérdeztem kiváncsiságtól felfűtve.
•Uchiha Sasuke.-Ízlelgettem magamban az ismeretlen nevet.
•Akkor én Uchiha Sakura leszek?-Mind a ketten bólintottak.-Anya,Uchiha-san örülni fog,hogy erős vagyok!Apa,menjünk edzeni.Légysziiiii.

Sokkosan néztem magam elé az emlék felidézése után.~Sasuke jegyese vagyok!~Rá pillantottam az elmélkedő feketére.
•Sasuke mit akartál mondani reggel?
•Hm?
•Reggel azt mondtad, hogy "Szer..ek Sa..a".-Rá pillantva full vörösen nézett maga elé.
•Semmit, semmit.
•Amúgy a jegyesed vagyok.-A pír az én arcomra is felkúszott.Sasuke a saját nyálától fuldokolni kezdett.
•Mii?
•Jól hallottad.A szüleink össze akartak adni minket.
•Hogy beszélsz erről ilyen nyugodtan?
•Mert a csöndben töltött órák alatt fel dolgoztam.-Percekig néztük egymást.A végére rájöttem,hogy mit is mondtam neki olyan nyugodtan.Az arcom színe a hárpia hajával azonosult.-Mi..mindegy!Folytassuk a küldetést!-Csöndben indultunk tovább.~Akárkinek elmondtam volna pír nélkül ezeket a mondatokat,de neki nem bírtam.Szerintem beteg vagyok.~Nem, csak szerelmes.-Súgta egy hang a fejemben.

Sasuke:

„Konohában voltam, az a tipikus gyerekkor mikor még az Uchiháknál virágzott az élet.
Bele néztem a tó víztükrébe egy olyan hat éves forma fiú nézett vissza rám, de nem mosolygott és a szemei sem ragyogtak. Érdekes módon ekkor míg nagyon naiv és élettel teli gyerek voltam, aki csodálta a bátyját. Sétáltam néha odaköszöntem  néhány régi ismerősnek. Oly hazug játékot űzők magammal is. Kegyetlen  hazugság amely talán egykor igaz volt, de most olyan hamis valóság amelybe akár mennyire beleszeretnék esni de nem tudok. Mindenhol Uchiha címeres emberek hol kacagtak kunoichik, shinobik. Ekkor láttam meg akit nem akartam... A saját tulajdon bátyámat. Ugyan azzal a mosollyal sétált hozzám mint mindig. Akárhogy akartam elfutni földbegyökerezett a lábam. Egyre és egyre közelebb jött a gyilkos, és én mint naiv áldozat  vártam rá.
-Bocsáss meg Sasuke amiért megvárattalak, csak küldetésem voltam.-Essek bele ebbe a hibába? Legyek egy kicsit boldog? Talán álmodjak egyszer olyat ahol jól érzem magam?     Essek bele a hibába.
-Mindig ezt csinálod Nee-san.-Pufogva játszottam a  kisgyereket. Mindig ez volt megígérte hogy játszik, vagy edz velem de mindig fontosabb dolga volt, de ha tudott szakított rám időt.
-Majd bepótoljuk de most anya vár minket ebéd van.-Mondta kedvesen elkezdtem szaladni, abba az ismerős házba amelybe annyiszor tértem haza egyedül.
-Sasuke ne siess, meg majd húzd le a cipőd.
-Rendben Nee-san!-Amint elértem a házat szinte feltéptem a bejárati ajtót. Lerúgva a cipőket rontottam be a konyhába. És ott volt. Ott volt édesanyám a sárga kötényével fekete hajával, kedves mosolyával.
-oh, csillagom jó hogy jössz ugye szólt  Itachi hogy ebéd van?-Gyorsan megölelte, éreztem hogy valami sós folyadék  marja az arcom.
-Ne sírj Sasuke, valaki bántott.-Szorított egy pillanatra magához majd a kiapadhatatlan könnyeim próbálta letörölni.
-Kicsim mi a baj?-Simogatta az arcom, nem akarok felébredni, itt akarok maradni álomba ringatni magam ezzel az élettel.
-Hiányoztál!- öleltem még szorosabban és erősebben.
-Itt vagyok nyugodj meg, na gyere ülj le az asztalhoz, már is kész az ebéd!- Édesanyám boldogan terelt ki az ebédlőből. Én valahogy boldogan huppantam le a székre. Nem ért le a lábam az asztalnál. Na jó nem hazudok egyenesen fel kellett másznom a székre.
-Kész is!-Hozta ki anya a jól ismert Onigirit amely tradicionálisan  lett elkészítve. Boldogan csaptam össze a kezem és megköszöntem az éltelt. Boldogan  ettem az ételt hét pofára, miközben néztem ahogy Itachi beszállingózik az asztalhoz és levetette magát a székre.
-Köszönöm az ételt és ő is enni kezdett. Nem nagyon néztünk a másikra de valahogy feszültnek éreztem a levegőt. Így aztán elkezdtek röpülni az évek. Már tizenhat éves voltam. Volt családom és klánom, már a rendőrséghez is csatlakoztam. Elvileg ma egy új család fog látogatóba jönni hozzánk.
-Mondd csak Ayato ma fog jönni az az új család akiket kísérnünk kell?-Kérdeztem a szokásos komoly hangomon.
-Elvileg valami Haruno a vezeték nevük, de már  itt is vannak.-Hirtelen egy kimonós lányt pillantottam meg rózsaszín haja már elég feltűnő volt  a sok barna fekete  hajkorona között.   Bizonyára a szülei sétáltak mellette.
-Ohó Sasuke tátva van a szád csukba mert még kirepül rajra a kis szerelmes galamb és még csiripelni kezd.
-Kuss!-Kiabáltam rá a barna hajúra miközben próbáltam levenni a lányról a szemeimet ami nem ment.
-Na mennyünk  a Hokagéhoz.-Ezzel teleportáltunk a Hokage toronyhoz.
Az ajtó túloldalán nevetés hallatszódott ki. Bekopogtam mire megkaptam az engedélyt. A Hokage mellett ugyan az a gyönyörű lány ült, csak most még közelebbről csodálhatta a szépségét.
-Végre hogy megjöttetek, kedves Haruno család ő itt Uchiha Sasuke, és Uchiha Ayato ők lesznek a kísérőiitek.
-Tsunade-sama  mondtam hogy nem kellenek testőrök megtudom védeni a családomat.-Én csak kérdőn meredtem a lányra és jobban végig mértem. Zöld smaragdok rózsaszín haj olyan ismerős és a Haruno név is.
-Sakura tudom, hogy erős vagy  de most éppen nem abban a ruhába vagy hogy harcolj, emellett jól kel kinézned a találkozón.
-Igenis Tsunade-sama.-Mondta a lány és elég tüzetesen végig mért. Annyira furcsa érzésem van itt belül. De ekkor a Hokage felállt és kitessékelt hármunkat az az Ayatót, Sakurát, és engem. Szinte azonnal beállt az a tipikus csend amelyet már jól ismertem.
-Elvezetnétek az Uchiha rezidenciára?-Kérdezte higgadtan és hidegen a lány. Én oedig mint egy idióta csak álltam ott míg Ayato hátba nem vert.
Ezzel elindultunk. Néha a lány szájából pár szitok szó került elő amelyet általában akkor mondott mikor a ruhája akadt bele valamibe. Gyönyörű volt a piros kimonóban és a félig leengedett hajával csak úgy játszadozott az őszi szél. Valóban igaz a neve jelentése Tavaszi cseresznyevirág.Amint elértük  az Uchiha rezidenciát, már ott állt anya a kapuban. Ő is ki volt öltözve.
-Üdvözlöm Haruno-san, már nagyon vártuk magát ahogy Sasuke is. Gyere ide fiam.-Ekkor oda léptem édesanyámhoz, aki csak mosolygott mint mindig.
-Gyere beljebb, te pedig Ayato szabadnapos vagy ma ahogy Sasuke is. Na de én már megyek is Mebuki-sanhoz úgy hogy Sasuke vezesd körbe légyszíves.-Én csak bólintottam.
-Ekkor a lány elém lépett és megcsókolt én csak ledermedve vártam hogy ezután mi fog történni, visszacsókoltam édes volt és bódító is egyben.
-Hát nem ismersz meg, te marha!-Az utolsó amire emlékszem az álomból az az mikor ennyit mondtam a lánynak.
-Szeretlek Sakura.-„
Csak annyit éreztem hogy gyorsan helyet változtattam. Már nem az ágynak nevezhető dolgon keltem, hanem a jó földön. Korholtam Sakurát amiért itt ébredtem de szerencsére nem értette amit mondtam, ekkor rá néztem, meg akartam kérdezni hogy mi rosszat tettem hogy a földre érkeztem de mire válaszra nyithattam volna a szám megelőzött.
- Öltözz!-Ezzel elhaladt a ruhájával a fürdőbe, én is észhez tértem és felöltöztem, nem féltem úgy is sokáig fog bent lenni, és így én egy perc alatt felöltözőm.
Amint kész lett a lány is összepakoltunk és a búvóhely elé értünk.

- Induljunk!-Mondta halál komolysággal. És már szaladtunk is  fáról fára haladtunk, a küldetés lényegét még mindig nem tudom de majd megkérdezem. Csak az álmomon járt az eszem. Az a boldog élet szinte túl tökéletes volt. De már vége pedig még elviseltem volna mondjuk úgy örökre azt az álmot.
Ekkor lányra néztem, ő is engem vizslatott a smaragdjaival. Szinte láttam bennük valami kérdőjel szerűséget.
-Sasuke mit akartál mondani reggel?- Valamit akartam volna neki mondani azon kívül hogyha még egyszer ledob az ágyról kígyókkal fog ébredni, talán csak ennyit akartam.
-Hm?
-Reggel azt mondtad, hogy "Szer..ek Sa..a"?-Ekkor esett le, álmomba beszéltem, Gratulálok, de még el is vörösödtem. Uchiha Sasuke elpirult egy  lány előtt, ráadásul Sakura előtt! Ügyes vagyok! Az összes ősöm szégyell!
-Semmit, semmit.-„Semmi semmi csak álmomban vallottam szerelmet, ez tényleg semmi, ugye igazam van?”

-Amúgy a jegyesed vagyok.-Egy pillanatra lefagytam, talán tényleg rajtam lesz egyszer az a bizonyos fehér ruha, csak a dili házban. De nem hallottam rosszul hisz, Sakura is vörösödik ahogy én is egyre jobban.
-Mii?- Mint egy rossz kislány olyan lehetett a hangom .
- Jól hallottad.A szüleink össze akartak adni minket.
•Hogy beszélsz erről ilyen nyugodtan?
•Mert a csöndben töltött órák alatt fel dolgoztam-Erre csak hallgattam, anyám mesélt valami lányról aki nem Konohai, de azt nem gondoltam volna hogy Sakura az. A lány még vörösebb lett, így mégis olyan aranyos volt.
- Mi..Mindegy! Folytassuk a küldetést!-Ezzel mentünk tovább.

Gomene ezért a nagy kihagyásért.😓

Mostantól igyekszünk hamarabb hozni részeket.😁

BOLDOGAT  Sakura7111 !!
❤💕
~Hokage-sama ; Hizuru-chan ; Sasuke-kun~