Sakura:

Sasuke megcsókolt.A szívem őrült kalapálásba kezdett,az agyam már a megölését tervezte.Életem első csókja Uchiha Sasukéval történ meg.Kisebb harcot vívtam magammal,hogy a szívemre,vagy az agyamra hallgassak.A szív nyerte a csatát,de ne a háborút.Vissza csókoltam.Kellemes bizsergés fogott el a puha ajkakat érezve.Végig nyalta az alsó ajkamat.Megadtam neki az engedélyt.A levegő hiánya választott el minket egymástól.Én egy éret paradicsomnak áltam.Kicsit előre billentettem a fejemet,így a hajam az arcomba lógott.Gyilkos tekintet térített észhez.~Ezt csak a hárpia miatt tete.Nem azért,mert fontos vagyok neki!Ne dőlj be neki Sakura!~Karin dühösen trappolt el a közelünkből.A samaragdjaimban lévő csillogás helyét átvette az értetlenkedés.
•Sasuke....ez mi volt?-Magam elé nézve próbáltam felfogni a történteket.~Megcsókolt.Ő volt az első.~Miután rendeztem a gondolataimat nagyon kiakadtam.-Ez volt az első csókom, TE JÓ ÉG!-A hamgomat a falak vissza verték.-Miért pont engem csókoltál meg miért nem azt a Hárpiát? Most te tényleg akartad?
•Úgy néztem ki mint aki nem akarta. Szögezzünk le valamit. Ha valamit NEM akarok, akkor azt nem teszem meg. Megteszem még egyszer ha kell.-Közelebb lépett hozzám.
•Akkor tedd meg.-Suttogtam.Azonnal lecsapott az ajkaimra.Meg haraptam az ajkát,ezzel engedélyt kérve,amit kézségesen meg is adott.Ebben a csókban minden érzelem benne volt ami vadá tette.Magához húzott.A kezeimet a nyakába akasztottam.Rózsaszín köfelhő telpedett az elménkre.Már nem mi irányítottunk.Valaki fentről a kezébe vette a dolgokat.~Nem!Nem engedhetem meg magamnam ezt!Az Akatsuki-ig nincs más célom!Az érzelmeimet addig elásom jó mélyre!Csak Kabuto cseszegetése tölthet el jó érzéssel!~Elváltunk egymástól.A csók alatt kézjeleket formálta,így most porfelhőként tűntem el.Kabuto mellett öltöttem teljes alakot.A szemüveges ijedtében ugrott egyet.A szemüvege magasba szált és előttem ért földet.~Szerencsétlen.~Gonosz vigyor került az arcomra.Rá néztem Kabutora aztán a szemüvegére.
•Nehogy meg merd csinálni!-Előte léptem egy lépést.Egyenesen a szemüvegre,ami recsegve adta meg magát nekem.
•Hopá.Nem láttam.
•Te kis...
•Angyalka?-Kérdeztem nevetve.Mosolyogva sétálgattam a folyosókon.Az orovosi szobához vezetett az utam.Kinyitottam a rozoga ajtót.Bent steril üvegek,mérgek,gyógynövények é sok más orvosi dolog fogadott.Becsuktam az ajtó és a kis asztalkához léptem.Ez volt az egyetlen helyiség ami jobban ki volt világítva.Minden szükséges dolgot magamhoz vettem.A feszültségemet méreg készítésel és annak ellenszer gyártásával akartam levezetni.A hajamat egy copfba fogtam.Köppenyt és kesztyűt vettem magamra.

Már több órája dolgozom.Az idő érzékes azt súgja,hogy esteledik.Az itt töltött óráim alatt egyszer meglátogatott Kabuto."Véletlenül" leverte az egyik mérgemet.Saját magára borította.A méreg azonnal hatni kezdett.A földre zuhant és kétségbe esetten nézett rám.Nevetve gugoltam le mellé.Kicsit sem finomkodtam amikor beadtam neki az ellenszert.Még mindig vicces amikor felidézem az arcát.Most teszem le a védő felszereléseket.A 3 elkészített mérget és az ellenszerét a derekamra erősített táskába rakom.A jegyzet füzetemet melléjük helyezem.Lassan indulok vissza a szobámba.Elmegyek a konyha szerűség mellet.Vissza lépek és elveszek egy almát.Pont Kabuto kezéből veszem ki.
•Köszi,hogy megmostad nekem.-Mondom amikor kilépek az ajtón.Kabuzo szobájánal megálok és az addigra elfogyasztott alma maradványait az agyára dobom.~Ezér mit fogok kapni?~A szobám előtt megállok és az ajtóba vésett írást olvasom.A kezemet végig húzom a nevünkön.Halkan felsóhajtok.Az érzelmeimet jó mélyre elrejtem.Lenyomom a kilincset és belépek a sötét szobába.Azonnal Sasukéba botlok bele.
•Sakura nem vagy éhes?
•Nem vagyok éhes, nem rég ettem de most elmegyek zuhanyozni úgy hogy ha meg tennéd...
•Már itt sem vagyok.-Kikerülve engem magamta hagyott.A táskámból kivettem a szükséges dolgokat és a fürdőbe batyogtam.

Kiszáltam a zuhany alól felvette egypiros pólót a hátán a klánom címerével.Egy térdig érő fekete nadrággal együtt.A hajamat is megmostam,ezért azt jók át töröltem.Kiléptem a fürdőböl és az ágyra vezettem a tekintettem.~Egy.Ágyban.Kell.Aludjunk!!?~Az ajtón kopogtatattak.Biztos voltam benne,higy Sasuke az.Latin ide sem jönne.Kabuto.meg nem kopogna.
•Most már bejöhetsz!-Kiabáltam ki.-Sasuke...-Becsuktam a szememet és az orrnyergemet maszírozva folytattam.-Az alvással kapcsolatban, én alszom a földön oké?
•Nem, velem egy ágyon fogsz aludni, mert nem fogom azt hallgatni majd holnap hogy fáj a nyakad és a hátad. És nem leges választ nem fogadok el. Értve vagyok?-A villámokat szóró szemeimmel jeleztem neki,hogy NEM.Végül duzogva bebújtam az ágyba.Jó szorosana falhoz simultam.
•Jó éjszakát Sakura...
•Oyasumi.-Mondtam hallkan.Az álom azonnal elnyomott.Nem emlékszem mit láttam,de boldog voltam.

Sasuke:

A gondolataim  egyszerre váltak eggyé a semmivel, mikor megérintettem azokat a bársonyos ajkakat. Valami megdobbant odabent. Mintha tábortüzet gyújtottak volna a szívemben. Ezer és ezer szikra volt odabent ez volt életem első csókja egy lánnyal.  Édes, és puha talán így írnám le.
   Lecsuktam a szemeimet nem láttam az arcát, de biztos vagyok benne hogy meglepődött. Már vártam a kiábrándító balhorgost, mikor visszacsókolt. Igen ez eddigi életem legcsodálatosabb érzése. Ekkor megnyaltam a lány alsó ajkát, ezzel bebocsájtást kérve a száját. Éreztem ez mindenképpen  vágy, amely az egész testemet átjárja és belülről éget el. Megadta az engedélyt. Pillanatok alatt mélyítettük el a csókot még jobban.
Te édes jó Istenem ezért én hogy fogok kapni!
Levegő hiányában váltak el ajkaink. Sakura kipirult arccal bámult engem. Elködösödtek a smaragdok úgy pásztázott. A haja az arcába hullott. Bizonyára csilloghatott a szemem ezért nézett ennyire. De nem bántam, az akarom hogy ilyen csillogó ködös tekintettel nézzem rám. Nem bánom hogy megcsókoltam. Éreztem a gyilkos pillantásokat magam mögött. Karin feje elvörösödött azt hittem Sakurának ugrik de nem, csak valamit az orra alatt motyogva eltrappolt. A falak minden lépését vissza verték. Ekkor Sakura szemei értetlenkedve bámultak.
-Sasuke.... ez mi volt?-Kérdezte, a szívem elszorult ennyire rossz lett volna számára. Minden bizonnyal most még jobban undorodik tőlem. Én is undorodnék magamtól, egy idióta vagyok!
-Ez volt az első csókom, TE JÓ ÉG!-Hiába kiabált nem volt dühös inkább hisztérikus.-Miért pont engem csókoltál meg miért nem azt a Hárpiát? Most te tényleg akartad?
-Úgy néztem ki mint aki nem akarta. Szögezzünk le valamit. Ha valamit NEM akarok, akkor azt nem teszem meg. Megteszem még egyszer ha kell.-Ekkor  megint a lány elé léptem.
-Akkor tedd meg.-Mondta halkan, nem kellett kétszer mondani újra megérintettem a számmal a rózsaszín méz édes ajkakat. Meglepődésemre most ő kért engedélyt tőlem. Legalább nem annyira szégyenlős. Ez gyorsabb és vadabb volt. Rózsaszín köd felhő telepedett az elmémre amely szép lassan vette át a testem felett az irányítást.  Szorosabban öleltem át a derekát míg már magamhoz nem préseltem teljesen. Ő a nyakamat ölelte át. Meleg vékony karok. A lány természetes cseresznyevirág illata egyenesen megbódított, nem csak az illata hanem maga a lány is.
Ha csupán csak a hormonok és a vágy, de akkor édes jó ég! Ez csodálatos!Újra elváltunk egymástól  de most a lány egy füst felhő keretében eltűnt.
Nekem most jó lesz megint egy hideg zuhany...

Elérkezett az este, valamilyen szinten kitisztult a fejem, azóta ki se léptem a szobából. Aggódom Sakura nincs itt, kilenc óra van. Talán jobb lesz megkeresnem. Az ajtó felé közeledtem, a szürke kilincset lenyomva, a lánnyal találkoztam. Nem nézett rám, mintha nem is érdekelném.
-Sakura nem vagy éhes?
-Nem vagyok éhes, nem rég ettem de most elmegyek zuhanyozni úgy hogy ha meg tennéd...
-Már itt sem vagyok.-sóhajtottam és kiléptem az ajtón, zár halkan kattant vissza a helyére.
Talán elmegyek sétálni... Igen friss levegő kell nekem. A kijárathoz futottam, amint oda értem Kabuto állított meg. Megvetve nézett rám, amit én is viszonoztam.
-Sasuke, holnap elmentek egy küldetésre, egy szökött ninját kell elkapnotok. Bingó könyv kétszázhuszonegyedik oldal.-És ezzel  elment. Túl sok mindent történt ma... Veszekedtünk, Karin, veszekedés, és csókolózás. Túl sok ez már nekem mintha csak most kezdeném el az életem. Konohában csak Naruto tartotta bennem a lelket és itt talán Sakura. Erős kunoichi aki az ötödikre borzasztóan hasonlít. Ugyan az a természet, és képességek terén talán Sakura erősebb.
     Megint itt tartok Sakurán gondolkozom, túl sokszor történt már ez meg. Valahogy jó mellette lenni megnyugtat, segít felejteni. Mintha elképzelhetném mellette hogy jobb lesz minden, nem kell félnem a jövőtől, vagy a saját démonjaimtól, egy szép illúzió amit magam köré építek ha velem van. Nem hibáztathatok érte senkit csak magamat át engedtem magamat azoknak az érzelmeknek amiket már azt hittem rég elzártam magamban és eldugtam őket jó mélyen, ahol nem találhatja meg senki sem találhatja meg.
„Mind hazudunk, álarcok mögé bújunk amelyek elfedik a valóságot. Jól felépített falaknak hisszük de egyetlen egy olyan szó vagy tett semmissé teheti, ezerdarabra töri a szikla szilárdnak hitt álcát. Bizonytalan lábakon áll amelyet akár egy gyenge szellő is elfújhat. Ilyen az maszkja is felhúzni nehéz levenni vagy leszedni könnyű.”-Ezek a szavak egy híres íróé voltak, ezeket a sorok maradtak meg bennem. Igen jól megépített falak mögé van elbújva az a kisfiú akit a saját bátyja tett tönkre, ironikus.
A percek gyorsan teltek, talán már tizenöt perce kint lehettem, ideje vissza mennem. Amint vissza értem az ajtó előtt torpantam meg. A kezemet az ajtóra vésett szívre tettem, a lány nevén végig húztam, és bekopogtam.
-Most már bejöhetsz!-Kiabálta ki a lány, és én be is mentem.
-Sasuke...-Kezdte az orr nyergét dörzsölni.-Az alvással kapcsolatban, én alszom a földön oké?-Nagyot nyeltem, én inkább vele aludnék, hatalmas ez az ágy még három embernek is.
-Nem, velem egy ágyon fogsz aludni, mert nem fogom azt hallgatni majd holnap hogy fáj a nyakad és a hátad. És nem leges választ nem fogadok el. Értve vagyok?-Néztem szigorúan a Sakura szemeibe. Szinte Azonnal szikrákat, szórt a szeme, de aztán nagy nehezen pufogva bebújt az ágyba és a falhoz kuporodott.
-Jó éjszakát Sakura...-Mondtam halkan, és én is lefeküdtem.
-Oyasumi.-Még hallgattam egy kicsit halkan a lány szuszogását, de aztán elnyomott engem is a jól eső sötétség. Most Konohában voltam, és újra boldog gyermek.

Haliiiii!
Kellemes ünnepet utólag!
😆🌲🎅
Sakura7111 együtt reméljük tetszik.És,hogy jól telt a karácsony.
😘❤