Sakura:

A labirintus folyosóin magabiztosan közlekedtem, mögöttem a még mindig kába Sasukéval. Amikor kiléptünk a friss levegő meglebegtette a rózsaszín tincseimet. Behunytam a szememet, és szellő álltál okozott szabadság érzetet élveztem.
•Hol van a kígyó?-Jött Sasuke borotva éles hangja mögülem .~Ekkora hangulat ingadozása lenne?~
•Nem edzeni hívtalak ki. Inkább Orochimaru tervéről lenne szó.-Megfordultam és komolyan néztem az ónix szemekbe. Csak nézett engem. Nem érttem, hogy ezzel mire céloz.-A gazda testes ügyről lenne szó. Miután meg gyógyítottam megálltam a szobája előtt és hallgatództam .Kabuto mondta a kígyónak, hogy a teste már nem húzza sokáig. Azt nem hallottam, hogy melyikünket választotta ,mert megjelent a hárpia és a beszéde miatt nem hallottam a döntést.-Elindultam messzebb a rejtekhely  kijáratához .Sasuke követett. Egy tisztás szerűségen lyukadtunk ki. Elterültem a fűben .Az eget kémlelve szedtem össze a gondolataimat a bátorságommal együtt.-Van egy tervem.
•Nekem sok.-Válaszolta flegmán.
•Megölöm a kígyót, aztán az egész Akatsukit. A többit kitudja.-Sasuke szemében számomra érthetetlen fény csillant. Leült mellém a fűbe.
•Hasonló cipőben járunk.-Egy kis ideig ő is vacillált ,hogy elmondja-e nekem.-Orochimaru halála után megalakítom a Hebit. Amiben te is benne leszel...
•Ez parancs vagy kérés?-Az egyik szemöldökömet "fel emeltem”. A kérdésemet figyelmen kívül hagyta.
•Megölöm Uchiha Itachit, ebben segítetek nekem.-Becsuktam a szemet.~ Ezek szerint parancs .~A ball szemhéjam alól felnéztem az Uchihára.-Aztán majd még eldől.
•Nem értek nagyon a klános dolgokhoz, se a múltadhoz, de Itachi is Uchiha. Akkor miért is akarod megölni?-Tettem fel azt a kérdés amit nem kellett volna. Az eddig fura fényben csillogó szempárt egy gyilkos homály fedte le. A kisugárzásával egy egész falunyi embert megölhetett volna.~Gratula nekem! Az eddig normális Uchihának az agyát sikeresen elborítottam. Ez valami érzékeny téma lehet.~
•Semmi közöd a múltamhoz és hozzám. Az Akatsuki-ig egy a cél. Utána elválnak útjaink. Nem kell a másikról mindent tudnunk. Világos?-Kérdezte folyton dühvel a hangjában. Nem tudtam milyen választ is adhatnék erre, ezért csak bólintottam. Valahova a távolba vezette a tekintetét. A kettőnk közti eddig kellemes hangulat átment feszélyeztetővé. Feláltam a fűről és hagytam elmélkedni az Uchihát. Találomra elindultam valamelyik irányba, mert én ilyen ügyes vagyok, hogy elfelejtettem merről is jöttünk .~Ki lehet Sasukénak Uchiha Itachi? Mitől változott meg a hangulata?~Ezekhez hasonló kérdések lepték el az agyamat.

/1 óra múlva/

Az agyam kezd elborulni, mert már vagy 10-szer mentem el ez a fa mellett .Megálltam az említett dolog mellett. Mély levegőt vettem. Az öklömbe csakrát koncentráltam.
•Shannaroo!!-A fába ütöttem teli erőmből. A növény eltarolt még 2 fát. Nagy zajjal értek a földre. ~Ha Konohában nem hallották meg, akkor sehol!~Török ülésbe lehuppantam a földre. A kezeimbe temettem az arcomat.
•Itt fogok megöregedni. Nem végzek az Akatsukival. Nem kések szerelmes. Nem lesz családom. Nem leszek boldog ,mert eltévedtem. Rohadt jó.-Mondtam a tenyerembe.
•Nem gondoltam volna, hogy ennyire egy csőd tömeg vagy nélkülem.-Mondta mögülem Sasuke nyugodtabb hangon, mint órákkal ezelőtt.
•Veled is ilyen vagyok Mr. Nagyképű.-Mondtam felkelve a földről. Valamit motyogott az óra alatt.-Mit mondtál? Nem hallottam.
•Semmit, semmit.-Megfogta a kezemet és húzni kezdett maga után.-Gyere mert már Kabuto öröm táncot jár, hogy eltűntünk.
•Roncsuk el a nyomika kedvét.-Mosolyogva követtem Sasukét. Sikeresen kikeveredtünk az erdőből. Megkönnyebbülve néztem hátra. Az örömöm hamar elmúlt ,mert újra a zárt, dohos labirintusban tudhattam magam. Sasuke keze még mindig az enyémben pihent. A szobánk folyosójára érve a hárpia az Uchiha nyakába vetette magát.
•Úgy aggódtam érted Sasuke-kun. Azt hittem valami bajod esik.-Az ónix szemű lelökte magáról a vöröst.-Most miért Sasuke-kun?-Kérdezte nyájasan Karin. Sasuke agyában valami bizarr ötlet születhetett meg mert (megint) valami fura csillogás került a szemébe. Az ajkaira egy tipikus Sasuke mosoly került. Lassan közeledni kezdett felém. Olyasmit tett amire én sem tudtam mit reagáljak. A gyomromban pillangók repkedtek. A szívem kiakart törni a mellkasomból, viszont az agyam villámokat szórt.

Sasuke:

Még mindig a lány hátát néztem aki már otthonosan mozgott a sötét magányos falak között úgy nézhettem ki mint egy bizonytalan eltévedt idióta, de az is vagyok. Minden mozdulatomban ott a bizonytalanság melyet a nagy arrogáns énem próbál korrigálni. Kicsit sem akarom magam sajnáltatni de minden nap lassan telik el, míg egy nap megütközőm életem megrontójával, vagy én fogok elesni vagy ő. 
   Amint kiléptünk a fojtó  légkörből amely szinte az egész rejtekhelyet behálózta. Jól esett a levegő de a látvány valahogy megragadott és húzott magával. A lány haját meglobogtatta a szél. A tincsek pillanatok alatt vissza estek a hátára, de még szebben mint ahogy eddig voltak. Ekkor jutott eszembe hogy nem rég gyógyította Orochimarut akkor  már rég itt kellene lennie  a kígyónak is és még Kabutónak is nekem  valami itt gyanús, ha itt akar megölni nem hagyom.
-Hol a kígyó?-A hangomban nagyobb él csendült mint kellett volna szinte azonnal  megrezzent a lány egy pillanatra. Ekkor nagy levegőt vett és bele kezdett.
-Nem edzeni hívtalak ki, Inkább Orochimaru tervéről lenne szó.-
aztán hátra fordult. A szemei furcsák voltak valami fájdalom ült benne, és határozottság. Ezek fejezték ki a lány érzéseit, Amikor az arca semmit nem mutat akkor csak a szemeit kell nézni és ott az igazság a zöld smaragd szemekben. Sejtettem hogy nem edzeni hívott ki, de tudom hogy mit akar a kígyó, de azt úgy sem fogom engedni, Sakura sem fog meghalni sem én.
Csak néztem és néztem érzem mit akar mondani még sem állítom meg.
-gazda testes ügyről lenne szó. Miután meg gyógyítottam megálltam a szobája előtt és hallgatództam .Kabuto mondta a kígyónak, hogy a teste már nem húzza sokáig. Azt nem hallottam, hogy melyikünket választotta ,mert megjelent a hárpia és a beszéde miatt nem hallottam a döntést.- Nem fogom hagyni hogy egyikünk itt haljon meg túl csúf halál egy shinobinak, egy csúszó mászó új testének lenni meg még szörnyűbb. Sakura az eget kémlelte az szemeiben az ég tükröződött vissza, szinte majdnem kék lett ettől a szeme, de még is az a smaragd szempár úgy villogott mint két drága kő de azok is.
-Nekem sok.-Lehet nem a legszebben válaszoltam, de nincs hangulatom még hozzá sem.
-Van egy tervem.-Ha tudnád nekem hány tervem van és hány fulladt kudarcba.
-Megölöm a kígyót, aztán az egész Akatsukit. A többit kitudja.- Igen kitudja mi lesz még, ha élek akkor vissza szeretnék menni Konohába és családot akarok alapítani, egyszer csak rám talál a szerelem. De a másik vég azt hogy meghalok és egy szökött ninjaként halok meg egyedül...
- Hasonló cipőben járunk.-Talán elmondjam neki a terveim? Nem szúrna hátba vagy nevetne ki? Mindig is egyedül voltam a gondolataimmal és terveimmel, de hát bátraké  a szerencse.- Orochimaru halála után megalakítom a Hebit. Amiben te is benne leszel...
-Ez parancs vagy kérés?
-Megölöm Uchiha Itachit, ebben segítetek nekem.- A lány becsukott szemmel gondolkozott, rájött hogy én nem kérdeztem a beleegyezését úgy is beszállt volna. Nagy levegőt vettem és folytattam
-Aztán majd még eldől.
-Nem értek nagyon a klános dolgokhoz, se a múltadhoz, de Itachi is Uchiha. Akkor miért is akarod megölni?-Ez az egy kérdés amely még mindig fáj valahol. A tekintetem gyorsan elkomorodott  amit észre is vehetett a lány. Azt itt a kérdés hogy miért ne öljem meg? Az a gyilkos a klánomat ölte meg pusztán szórakozásból  a családom vére az ő kezén szárad, Itachi megöllek. A szemeimben majdnem aktiválódott a sharingan. Elegem van, mindenből és én még azt hittem én Idióta...
-Semmi közöd a múltamhoz és hozzám. Az Akatsuki-ig egy a cél. Utána elválnak útjaink. Nem kell a másikról mindent tudnunk. Világos?-  A hangomban csak úgy áradt a düh, minden szó belülről tépett szét. Ekkor a lány nagy levegőt véve bólintott, és felállt céltalanul indult meg valamerre. Ügyes vagy Sasuke.
Én itt maradtam át kell gondolnom most mindent hogy mit is akarok pontosan és mit nem.  Jó az hogy én eljöttem Konohából?
Bizonyára az Uchiha gyűlölő embereknek tökéletes. Mennyire ismerős ez az üres érzés amely szétfeszít de én nem teszek ellene semmit. Talán ma bemegyek egy Faluba és iszok egy Szakét egyszer azt is ki kell próbálni.

             / 1 óra múlva/

Én is elkezdtem sétálni az erdőben, egyszerűen ez a táj gyönyörű, érintetlen természet amelyet az emberek még nem harcoltak le. Ekkor egy hatalmas kiálltásra lettem figyelmes, és egy nagyon gyenge csakra jelre, ha ez Sakura remélem nem támadták meg. Azonnal a hang  irányába mentem, annyira nem bolt messze a csakrámat elfojtottam, és megállapodtam egy bokorban. Nem támadták meg, bizonyára valamiért ideges lett, mert körülbelül három négy fát kidöntött. A földön ült és a tenyerébe beszélt. Örül magának?
-Itt fogok megöregedni. Nem végzek az Akatsukival. Nem leszek szerelmes. Nem lesz családom. Nem leszek boldog ,mert eltévedtem. Rohadt jó.-Ilyen hisztérikus kiakadás bár lehet hogy kifejezetten bunkó voltam vele, valahogy erőt kell vennem magamon és bocsánatot kérni, ami veszett nehéz lesz de megpróbálom, most le kell nyelnem a fájdalmam miatta.
-Nem gondoltam volna, hogy ennyire egy csőd tömeg vagy nélkülem.-Próbáltam kedvesen mondani ami valamilyen szinten sikerült, valamennyire megnyugodtam, talán azért is mert nem esett baja. )Te jó ég mi van velem?).
-Veled is ilyen vagyok Mr. Nagyképű.-mondta, és felállt a földről a rózsaszín tincsek át buktak a vállán.
-Nem egészen ilyen vagy...-Motyogtam magamnak halkan hogy ne halja meg.
-Mit mondtál? Nem halottam.
- Semmit, semmit.-Mondtam szórakozottan értetlenkedve nézett rám. Tényleg fel tud vidítani valamennyire!
  Megfogtam a kezét és húztam magam után. Az érintése meleg volt, a bőre bársonyos tapintású, egyenesen az én kezembe illett. - Gyere mert már Kabuto öröm táncot jár, hogy eltűntünk.-Lehet tényleg boldog hogy nem vagyunk ott, szerencsétlent Sakura szanaszét veri, mondjuk nem is bánom legalább lentebb ad magából a pápaszemes.
-Roncsuk el a nyomika kedvét.-Igaza van kedvet kaptam hozzá, ekkor hátra fordultam és elkezdtem kifelé menni az erdőből. Szinte könyörögtek a fák hogy vigyem el onnan a lányt, hisz nem akarnak ők is az áldozatai lenni, de más részről maradni akartam volna még, hisz miért ne?  
    Az erdőből kiérve azonnal vissza mentünk a „rejtekhelyre” amit más néven börtönnek hívnék. A nyomasztó falak közt szinte már rutinosan mozogtunk alig egy napja vagyunk itt de már megszoktuk.
Ahogy a szobánk folyosójára értünk azonnal megláttam Karint, és amint ő is meglátott engem teljes sebeséggel vetette rám magát. (Kezdődik előröl.)
- Úgy aggódtam érted Sasuke-kun. Azt hittem valami bajod esik.-Amint jött úgy puffant, lelöktem magamról. -Most miért Sasuke-kun?-Kéjes hangon beszélt hozzám. Na most fogom igazán kihúzni a gyufát. A szememben biztos valami csillogás ülhetett hisz a lány eltátott szájjal nézett rám. De én szép komótosan húztam mosolyra a számat, és úgy közeledtem a lányhoz. Át karoltam a derekát, a szívem kalapálni kezdett, tényleg csak Karint akarom lerázni?Ez az egyetlen lehetőségem.

Kisebb késéssel,de meghoztuk.Igaz Sakura7111 ?
😂💕
Reméljük tettszik,ha igen örömmel várjuk a csillagokat.