Kicsit még beszélgettünk Kakashival, majd ő elindult felderítésre amit nagyon nem részletezett. Érdekes. Na mindegy. Én meg elballagtam haza, mert holnap lesz az utolsó tanítási nap, és fel kellett készülnöm rá. Utána végre aludhatok délig és senki az égvilágon nem fog zavarni. Persze az edzéseket nem fogom elhanyagolni, továbbra is küzdeni fogok az álmaimért.

Odaértem az ajtómhoz, előkutattam a kulcsot a zsebemből és beléptem a házba. Kerestem valami kaját a hűtőmben, huhhh szerencsémre most volt elrakva ramen meg még valami hús. Megfogtam mind a kettőt, és levágtam magam a kanapéra. Közben kipillantottam az ablakon. A nagy sürgés-forgás, a munkából hazajövő embereket lehetett látni. Nem tudnék civil emberként élni, olyan unalmas lehet. Már beleszoktam a shinobi életbe, és nemtudnék belecsatlakozni ebbe az egyszerű életmódba.

Az edzés eléggé kifárasztott de nemtudtam volna elaludni ezekkel a gondolatokkal. Nemhagytak nyugodni. Minden össze-vissza keveredett a fejembe. A holnapi bizi kiosztás, huuuu de imádkozok hogy tovább engedjenek. Az akatsuki.... És minden egyéb furcsaság. A normális diák azon aggódna és stresszelne egész nap hogy nehogy megbukjon de valahogy most nekem nem ez volt az első gondolat a fejembe.

Letettem a tálat az asztalra és folytattam a nézelődést. Nemtudom hogy hány óra volt de elnyomott az álom. A kanapén eléggé rossz volt aludni mert konkrétan beállt a nyakam.

Egyszer csak égő és szűró fájdalmat éreztem a hasamban. Mintha valaki beledöfött volna egy kést...... Felnyitottam a szemem majd összegömbölyödve nyögtem egyet mert tényleg elkezdett ömleni belőle a vér. Felpillantottam, majd egy narancssárga hajú , fekete köpenyben amin piros felhők voltaférfit láttam. Tudtam hogy ők lesznek azok. Nemtudtam mit csináljak,felálltam majd a kanapé mellé letett tartályomból kivettem a egy kunait. Nagy nehezen felegyenesedtem és  hasamat szorítva ránéztem.

~Te biztos a Jinchuuriku fiu vagy-mondta határozottan majd egy félmosolyt eröltett magára.

- Mit kerestek itt ti férgek- mondtam, majd összeszorítottam a fogam,majd gyorsan beleszurtam a kezemben tartott kunait a férfibe. Köddé vált. Klón volt.

~Nyugi nem kell mindent elhamarkodni. Azt se tudod mit akarok.- szólalt meg a hátam mögött.

Gyorsan hátrafordultam, majd válaszoltam.

-Dehogynem, tudom mit akartok ti férgek.- mondtam.

~Hát akkor könnyebb lesz-mondta majd egyből a hátam mögött termett és megszorította a nyakam.

~Tudod...... én nem akartam ehhez folyamodni, de úgy látszik elléggé makacs vagy-suttogta a fülembe.

Alig kaptam levegőt, próbáltam lefejteni a kezét a nyakamról.

Majd...... a kanapé mellett találtam magam a földön. Értetlenül néztem fel. Megfogtam a hasam és semmi nem volt ott. Álom volt.......... csak egy álom. Megkönnyebbülten letettem a fejem, majd sóhajtottam egyet.

-Basszus ez durva volt-mondtam majd ránéztem az órára.

Francba, elkések- sziszegtem majd felpattantam. Gyorsan felhúztam az egyenruhát, majd........

- Ezt nem hiszem el, most miért kell ebben a nyomorék ruhába menni, olyan szarul nézek ki benne-mondtam dühösen, majd felkaptam a táskám, bezártam az ajtót és gyors léptekkel elindultam a suli felé.

Míg odaértem, azon gondolkodtam hogy az álmomban fekbukkanó fickó létezik e vagy csak a fantáziám szüleménye. Mivel ha létezik akkor elég para mert még nem találkoztam vele, akkor hogyan tünt fel az álmomban. "Á majd ugyis megtudom" - gondoltam, majd odaértem a suliba.

Végig vágtattam a folyosón és kiértem az udvarba ahol már javában folyt az ünnepség. Odaosontam az osztályhoz, és úgy tettem mintha már az elejétől ott lettem volna.

Nagyban hallgattam Tsunade beszédét, mivel őt mindenhova elhívják, de egy csattanást éreztem a tarkómon.

-Naruto, te féleszű mindenhonnan képes vagy elkésni, hihetetlen egy teremtés jött létre ezen a világon-suttogta Sakura majd mellém lépett.

- Elaludtam......... - suttogtam neki. És behúztam a nyakam a következő ütést várva.

-Mint mindig-mormogta majd hallgatta tovább Tsunade beszédét.

Sakura gyönyörű ebben az egyenruhában. Neki legalább jól áll. Én úgy nézek ki mint egy ogre. A lány haja kingedve a vállára borult, a szoknyája a térde felett libegett a szélben. A kis táskája a vállán lógott. Boldogan nézte a mestere beszédét.

20perc múlva elkezdték a bizonyítvány kiosztását. Sakura bőven elöttem volt úgyhogy míg az U betűhöz érünk addig volt időm idegeskedni.