Mikor felértem, Sakura várt az ajtóban. Attól függetlenül hogy szeretek vele lenni, már nagyon vártam hogy hazaérjek, és ezt az egész napot átgondoljam töviről hegyire. Átlagos életem van, suliba járok, sok barátom van, mint egy átlagos gyereknek. Utálom a sulit, és matekból még bukásra is állok. Mindig nagyon várom a nyarat. Ebben az évszakban küldetésekre megyünk a haverjaimmal. Harcolunk és lényegében Kakashival voltunk ezeken a küldetésrke. Legtöbbször.

Ezen a napon nagyon furcsa dolgok történtek. Eddig minden rendben volt, most meg azon töröm a fejem, hogy mi folyik Konohában.

A gondolatom végre kicsit visszaszállingózott Sakurára.

-Szia drága Sakura, bocsi hogy késtem csak akadt egy kis gond út közben-vigyorogtam.Már a kezem is remegett hogy a következő pillanatban Sakura fejen fog vágni.

-Szia-mormogta. Megforgatta a szémét és unottan keresztbefont kézzel elindult befele. Meghúzva magam besunnyogtam mögötte, mert tudtam hogy ilyenkor egy rossz szó is felrobbanthatja a lányg

Mikor beért az ajtón, előresétált, és belépett egy szobába. A halványrózsaszí falból ítélve az ő szobája lehetett. Balra egy megvilágított asztal állt. Két szék volt elhelyezve elé, és a gondosan kirakott tankönyvekhez lépett. Pár toll, ceruza és egy pohár víz volt kitéve.

-Gyere ülj le és kezdjük el, mert be van osztva az időm. - mondta türelmetlenül, és odatessékelt at asztalhoz. Letettem a táskámat a szék mellé, leültem, és kiváncsian figyeltem Sakura összes mozdulatát.

-Nos, mint tudod muszály matekból felhoznod magad kettesre. Így én kaptam ezt a nemes feladatot hogy egy ilyen agyonképzett okos egyedet korepetálhatok. - ironizált, és elővillantotta hamis mosolyát.

Ezután muszály volt engedelmeskednem neki, mert már a mai naptól sajgott a fejem. Nem akartam még egy ütést tőle. 2 órát voltam nála és egy percet sem pihentünk. Sakura nagyon koncentrált hogy segítsen. Igyekezett, mert ő állította össze a feladatokat. Sokat dolgozott vele. Mostmár megértem miért volt dühös a késésemért.

Este nyolckor végre befejeztük és elmehettem. Mikor kiléptem az ajtón, már köszönésre nyílt a szám de Sakura megelőzött.

-Naruto olyan furcsa voltál ma, minden rendben? - kérdezte gyanakodva, de olyannyira ismert hogy rám kellett néznie és tudta hogy valami nagyon nincs rendben. Úgyhogy nem tudtam beadni azt hogy "persze csak fáradt vagyok". Ezzel nwm is próbálkoztam, mert minek idegesítsem fel mégjobban.

-Hát igazából nem nagyon nincs rendben semmi. - vallottam be sóhajtva.

-Na, kivele-utasított a lány úgyhogy kénytelen voltam elmondani neki. Bíztam benne hogy ő megért, mert már elég régóta ismer.

-Egész nap olyan furcsa dolgok történtek velem. A suliban összetalálkoztam Temarival aki azt mondta hogy csak körülnéz Konohában, de ha észrevetted, őt nem szokták ilyen okból ideküldeni. Nagyon furán viselkedett, éreztem hogy valamit titkol. Nem tud hazudni.
Aztán Kakashi behivatott az irodájába és furcsa módon nagyon megválogatta a szavait. Aztán sétáltam az erdőben és Kibával találkoztunk egy hangrejteki ninjával. Már 2 éve nem jöttek ilyen közel Konohához. És méf ennek tetejébe a suliba elsuhant valami fekete az ablak elött, meg furi álmom volt Sasukéval. - hadartam gyorsan.

Sakura a név hallatán megrándult. Már nem beszéltünk róla pár hónapja. De néha csak úgy előtörnek belőle az emlékek.

-És egész nap sajgott a fejem-mormogtam.

-Hát ez tényleg nem okés. Tartasd nyitva a szemed bármerre jársz. Próbálj meg pár dolgot kiszedni Kakashiból. Hátha mond valami szokatlant. Figyu megkérdezem holnap Tsunadét hogy mi folyik itt-mondta aggódva és megragadta a vállam.

-Köszönöm Sakura-vigyorogtam.

-Igazán nincs mit Naruto. Szólj ha bármi van. - mondta bíztatóan.

-Ühümm-bologattam.

-Ne kísérjelek el egy darabig-kérdezte kedvesen.

-Jajj, dehogy Sakura, nem kell, elleszek-mosolyogtam bíztatóan.

-Rendi. Akkor szia, holnap tali az edzésen. - mondta.

Intettem egyet neki majd elindultam a lépcsőn. Basszus jó hogy szól, teljesen kiment a holnapi duplaedzés a fejemből. Az átlagos kettő óra helyett négy órát gyakorlunk. Hogy bír ez a lány ennyi mindent a fejében tartani. Kitártam az épület ajtaját, majd megcsapott a hideg levegő, így összehúztam a dzsekim. Késő tavasz van, és este nálunk ilyen az idő.

Kiértem a szűk utcából, és a jobban megvilágított főutra értem. Kb 20 perc haza az út.

A házak sötétbe borultak és már csak pár villany pislákolt ki az ablakokon.
Ránéztem az órámra és háromnegyed kilencet mutatott. Elcsodálkoztam hogy mennyit időt elbeszélgettem Sakurával. Többet érzek iránta barátságnál.

Teli hold volt. Olyan gyönyörűen világította meg az utcákat a kis fénye. Nem látszódtak a csillagok mert eléggé sok felhő ringatózott az égen.
Befordultam az utcámba és örömmel tudattam magammal hogy hazaérzem. Nem féltem, de nem örültem volna ha találkozom pár nem kívánt alakkal. Átlagos házam van mert ugye nincsenek szüleim........ De ezt mindenki tudta. Előkotortam a táskámból a kulcsot és kinyitottam az apró kis udvarba vezető kiskaput.

Külön kulcsom volt a bejárati ajtóhoz de azt reggel a nagy sietségbe nem raktam be. Nagy sóhajjal tudattam magammal hogy ilyen hülye vagyok. Megláttam a bukóra kinyitott ablakomat. Remélem befér a kezem. Odasétáltam majd nagy nehezen befért a kezem. Kirántottam a kilincsét és telhesen kitártam az ablakot. Beugrottam, majd óvatosan lépkedve elindultam a villanykapcsoló felé. Miután megbotlottam pár tárgyba, odaértem és felkapcsoltam a villanyt. Megfordultam, majd egy olyan látván fogadott amit soha nemakartam látni. SOHA.

(Remélem tetszett ez a rész és mosmár ilyen hosszú és minőségi részeket hozok majd) Mindenkinek szép napot pusziiii❤️((((minden rész végén lesz majd egy kép)))) 👇