/Sasuke szemszöge/

Kakuzu felé vettem az irányt. Egy kunait húztam elő és chakrát koncentráltam a lábamba. Felugrottam a fára és onnan le Kakuzu mögé. Kitért a támadás elől. Gyorsabban kéne cselekednem. Kihúztam a katanám a tokjából és aktiváltam a sharinganom.

-Bekeményített a kicsi Sasuke! - vigyorgott Kakuzu.-Te el sem tudod képzelni milyen voltál három éve. Emlékszel még amikor először találkoztunk?

/Emlékezés/

-Ramen, ramen, ramen, rameeeeeen

-Naruto ha nem fogod be akkor én tömöm be a szádat az öklömmel-szólt erélyesen Sakura.

Naruto szokásosan be volt zsongva. Küldetésünk már több napja tartott és most értünk be először egy faluba. Már nagyon el voltunk fáradva. A tűző nap és a napokon át tartó séta kiszívta  belőlünk az erőt.

-Kakashi senseiiiiii, menjünk már gyorsabban! Akarok végre enni sok sok tál rament-ugrált Naruto.

-Idegesítő-dugtam zsebre a kezem.

-Te csak meg ne szólalj, Bakaaaa!!!!-nézett felém.

Miután megkajáltunk és lepihentünk egy kicsit, folytattuk az utunkat. Az út porzott a lábunk alatt. Felfelé vettük az irányt, egyre több fa bukkant fel a környéken. A következő pillanatban sok minden történt. Sakura felsikított és egy shuriken csapódott neki a fának. Kapkodva a fejem, előhuztam egy kunait és védekező pózba álltam.

-Ez nem igaz.... Ennyire béna nem lehetsz! Nem birsz eltalálni egy gyereket?

-Csezdmeg akkor csináld te!!!

Két fekete köpenyes alak ugrott le a magasból és egyből ránktámadtak. Aktiváltam a sharinganom lefoglaltam az egyiket.

-Csak nem Uchiha Itachi öccsével van dolgom? - vigyorgott gúnyosan a varrott fickó.

Hátraugrottam és egyből elhajítottam egy robbanó cédulával ellátott kunait. Simán kivédte. Ehhez erősebb technikára van szükségem.

-Chidori!! - kiáltottam és a kezemben felvillant a villám erejű technika. Fölé ugrottam és eltaláltam. Köddé vált. Csak egy klón volt? Mikor cserélhette ki? Mögöttem megéreztem a chakráját és egyből odaugrottam, de hasba vágott, kicsavarta a kezemből a fegyvert és egy fának hajított.

-Lassú! - mondta, majd felemelt a pólómnál fogva. - Azt hittem nagyobb szórakozást fog nyújtani a híres neves Uchiha kölyök. A bátyád mögött egy szégyen vagy.....

/Emlékezés vége/

-Teszteljük le változtál-e azóta. Lehet még Itachi is büszke lesz rád.

-Itachi meghalt. Nem érdekel a véleménye, se magamról se a világról.

Rátámadtam. Nem győzhet le egy ilyen Akatsukis. Nem többek, mint Pain csatlósai. Mivel tartja őket a markában?

Már több mint egy órája harcoltunk. Mind kifáradtunk és még tartalékolni kell az erőnket, hogy kiszabadítsuk Narutot. Viszont fel kéne gyorsulnunk, mert így sosem végzünk. Mikor kissé távolt kerültem Kakuzutól, szóltam Sakurának hogy segítsen be ameddig elmegyek Narutoért.

-Muszály egyedül menned? - kérdezte rám pillantva.

-Igen, ezt most kell megcsinálnom, mert fogytán az időnk. Csak annyit kérek hogy foglaljátok le őket ameddig csak lehet.
Feligrottam és eltüntem. Az volt a szerencsém hogy sokat voltam erre felé és tudom az utat. Mikor beértem egy sötét folyosó fogadott. Hosszú volt, sok ajtóval, de legalább nem állt kereszteződésekből.
A szemem elé kaptam a kezem, mivel már eléggé kimerítettem elkezdett iszonyatosan szúrni. Még egy kicsit birnom kell, mert ez nélkül nem találom meg Narutot. Körbenéztem és egy távoli szobából megéreztem a szőkehajú erős chakráját. Az folyosón cikázva azon gondolkodtam, hogy mégis hova tartozom? Elárultam a barátaimat és több embert öltem meg mint száz shinobi egész életében. Nem vagyok közéjük való. Kivertem  fejemből a gondolatokat. Ezt majd később is megoldhatod. Most az a fontos hogy Narutot kihozzuk. Odaértem a szobához és feltéptem az ajtót.

-Ne kérdezz semmit-mondta rámnézve, és megdörzsölte a kezét. A kötél nyomott hagyott bőrén és vörös csík utalt rá.Naruto lába előtt Deidara feküdt,akit minden bizonnyal leütött.

- Menjünk már! Mindjárt magához tér, aztán félhetünk a nagy művészetétől-tett idézőjeleket a levegőbe. Elmosolyodtam, aztán kifordultunk a szobából és futásnak eredtünk.

A kijáratnál Kakashi és Sakura fogadott. Bizonyára elintézték a két fickót, de nem tettük fel témának, mivel a lány Naruto nyakába szökött.

-Baka, tudod mennyire aggódtunk érted?!

Minél gyorsabban elindultunk. Naruto Kakashit bombázta kérdéseivel, hogy mégis mi történt.
Mögöttük pedig mi mentünk Sakurával. A lány már nagyon gyengének látszott és ez megmutatkozott milliónyi sebén ami borította.

-Ne áljunk meg pihenni? Nem lenne jó ha túlhajszolnád magad...

-Jól vagyok, amugy is minek nézel te engem-háborodott fel.

Elmosolyodtam, majd felnéztem az égre. Tiszta volt. Lehet hogy ez végre azt jelképezi hogy mostmár minden rendbe jön. Számukra.

Sziasztooook! Először is köszönöm aki még mindig itt van, ha van még ilyen🤦‍♀️Mostanában nagyon hanyagolom a wattpadot, magam sem tudom miért. És én azt látom hogy nem előre fejlődök, hanem hátra. Egyre úgy érzem hogy rosszabbnál rosszabb részeket hozok. És ráadásként hónapokat kell várni rá. Viszont semmiképp sem akarom abbahagyni, mert van egy célom, szóval addig biztos nem. Úgy érzem kellett ez a szünet nekem, szóval most rengeteg ötlettel tértem vissza amit nemsokára megvalósítok. Mivel most sok időm lett, megpróbálok előre részeket írni, és kipakolni őket.
A könyvel kapcsolatban:
Mindjárt a végére érünk ennek a könyvnek. Még magam sem tudom besaccolni, de szerintem még két rész várható. (vagy egy).
Aggodalomra semmi ok, vannak még animés könyv ötleteim, szóval lesz mit olvasnotok.
Köszönöm ezt a sok megtekintést és vote-ot. Puszi mindenkineeeek💕