/Naruto szemszöge/

Dühösen léptem ki a hokage toronyból. Már korom sötét volt. Összehúztam magamon a kabátom, majd elindultam haza. Teljesen megdöbbent Tsunade viselkedése. Értem hogy ő a hokage és a feladata a falu védelme, de honnan veszi hogy Sasuke ilyet tenne a saját falujával.

Már senki nem volt az utcán. Csak pár lámpa világította meg az utat.
A járdát figyelve mormogtam még mindig, ezért nem vettem észre a hátam mögött jövő köpenyes alakot.
Mikor majdnem a házamhoz értem, hátrafordultam, és szembe találtam magam a titokzatos köpenyessel. Mielött előránthattam volna egy kunait, a kezével tarkón ütött (szerk. bocsi de nem tudom jobban megfogalmazni😂) és elájultam. Az utolsó amit hallottam, egy ismerős hang volt, de nem tudtam kié lehetett.

/Tsunade szemszöge/

Naruto után akartam menni, de már nem láttam sehol. Az istenért te fiú ez a dolgom. Nem bízhatok meg csak úgy egy szökött ninjában. Vagy.... lehet hogy tényleg észhez tért?? És nem akar semmit. Nem. Biztos hogy nem. Én valahogy furcsáltam ezt az egészet. Az Ucsihák mind bosszuállóak. Ő sem lehet külömb mint akikkel volt dolgom. '' Majd meglátjuk,, - gondoltam magamban, majd visszamentem az irodába.

/Sakura szemszöge/

Hajnali fél ötkor hazaengedtek a korházból. Fárasztó volt a műszak. Hála a kedves vezetőnek hogy hamarabb elengedett. Gyorsan hazasiettem, majd lepakolva, bedöltem az ágyba. Bármennyire is fáradt voltam, nem jött álom a szememre. A gondolataim ezerrel pörögtek. Legfőképpen Sasukén. Nem értem hogy mi történt vele. Már kezdtem elfelejteni, amikor ujra betoppan az életembe.

Egy hirtelen jött ötlettől vezérelve, átöltöztem, és bezárva az ajtót, kiléptem az utcára. Meg akartam nézni egy helyet, ahol nagyon régen voltam. Mivel már ugysem alszom, inkább kijövök a levegőre.

A felkelő nap sugara éppen hogy kibukkant a sziklák mögül. Még hüvös volt, de pár óra múlva a nyári időnek köszönhetően, ugyis meleg lesz. A falu határán, egy kis domb volt, annak tetején, egy fa. Nem akármilyen fa. Cseresznyevirág. Nem sok van a faluban. Elmosolyodtam. De régen voltam itt. Emlékszem amikor kiskoromban mindig itt fogócskáztam az osztálytársaimmal. Vagy inkább ők. Engem mindig csúfoltak a hajam színe , és a nagy homlokon miatt. Sosem engedték hogy játszak.

Felbaktattam a kis dombra, majd lehuppantam a fa tövében lévő padra. Egy kis patak csordogált pár méterrel arrébb.

A gondolataimat megint Sasuke váltotta fel. Folyton rajta jár az eszem. Vajon még mindig annak a kis hisztis, gyenge Sakurának tart mint kiskorunkban??
A régi emlékek miatt, legördült egy könnycsepp az arcomon. Hagytam tovább folyni, majd a kezemben babrált cseresznyevirágra esett.

Letörölve a következő lefolyni készülő könnycseppet, tisztáztam magamban hogy nem érdekel Sasuke. Kit izgat ha nem szeret. Pont nem érdekel. A szerelem nem nekem való. Nekem ott van a munka, a többi barátaim, a küldetések, a suli.

Erősebbnek éreztem magam, de ahogy eszembe jutott az ónix szeme, és az arca, ujra elkezdtem szipogni.

-Sakura, mit keresel itt? - szólalt meg egy ismerős hang a hátam mögül. Gyorsan letöröltem a könnyeimet, hátrafordultam.

-Sasuke? Megijesztettél-eröltettem egy halvány mosolyt az arcomra. Remélem nem hallotta hogy sírtam. Biztos egy gyenge, sírós lánynak tartana. Mint a többi.

Leszedett a fáról egy cseresznyevirágot, majd leült mellém.

Halcsikaaa❤️mizuuuu. Egy kis késés kíséretében, de megérkezett a rész. Egész nap ennek a könyvemnek a helyesírási hibáit javítottam át, de biztos még találtok benne. Bocsiii😂
Igyekeztem jó részt irni, és jött is az ihlet. Sőt. Még elég sok van😂

Skacok eszméletlenek vagytok, nagyon köszönöm ezt a sok olvasót, mert huh hát elég durva. Tudom hogy mindenki ezt mondja, de sosem gondoltam volna hogy idáig eljutok😂😭❤️ez a rangsor is........ hát nem tudok mást mondani, csak hogy köszönöm❤️❤️❤️❤️❤️❤️❤️

-----Ha tetszett a rész, akkor vote és komment------puszi❤️