/Sasuke szemszöge/

-NARUTO NEM ÉRTED HO........ - nézett fel, majd elállt a lélegzete.

-Hihetetlen hogy senki nem hisz nekem-durcázott be Naruto.

-Sasuke?!??? - döbbent le a Hokage.

-Teljes egészében-mondtam komolyan majd körbe kémleltem az irodát.

Az évek alatt kicsit át lett rendezve, de nem nagyon változott. A hokage mögött nagy sorablak volt, amin elég sok fény szűrődött be. A lemenő nap, megvilágította a falut. Emlékszem amikor ugyanitt álltam 13 évesen.

~Múlt~

-Dehát én nem ilyen pocsék küldetésre akarok menni. Nem vagyok ovodás-tette keresztbe Naruto a kezét.

-Naruto ne feleselj, csak csináld amit a Hokage mond-vágta fejbe a szőkehajút Sakura.

-Áhhh de Sakura-chan, lehetne ha mondjuk nem vágnál fejbe a nap folyamán húszszor-nyöszörgött a fejét fogva Naruto.

-Gyerekek nyugi ezt tegyétek most félre-fogta meg Kakashi a két veszekedő fél fejét.

-Idegesítőek vagytok-mondtam unottan.

-Ki az idegesítő-kelt ki magából Naruto.

-Jo, elég legyen most kezdetlegesen ezt a küldetést kapjátok, nincs vita, indulás-állt fel a hokage. 'Meglátjuk majd hogy bírtok a macskákkal' - mosolygott magába, az öreg.

-Agr egyébként is utálom a macskákat-trappolt ki a szőkehajú mellettem.

-Naruto fogd be-utasította az elötte lévő lány.

~Jelen~

-Örülök hogy visszatértél Sasuke, visszakapod a házad, mert Naruto senkinek nem engette hogy beköltözzön, arra várt hogy egyszer ujra te fogod lakni-zökkentett ki a gonolataimból Tsunade,majd fellált és odasétált egy lakattal elzárt szekrényhez ahol rengeteg kulcs sorakozott. Megfogott egy fekete szinűt, és odanyomta a kezembe.

Ezután odament a sorablakhoz és kinézett Konohára.

-Remélem a többiek is örülni fognak a visszatérésednek-mondta Tsunade az ablakon kibámulva. - Mehettek...... illetve Naruto??-folytatta.

-Hm-nézett vissza a barátom.

-Veled még van egy kis megbeszélnivalóm-mondta komolyan.

Elköszöntem tőlük, majd elindultam a régi házam felé.

Hosszabb úton mentem, mert még nem akartam találkozni senkivel. Majd másnap ez is sorra kerül.

A gondolataimba merülve sétáltam az erdő mellett.

, Vajon hogy fogadnak a többiek??
Biztos meg fognak lepődni. De most miért foglalkozom ezzel?? Nekem a tervem megvalósításán kéne agyalnom, nem pedig azon hogy mi lesz a véleményük rólam. Én aztán hülye vagyok na mindegy most koncentrálj a tervre, mert pár nap múlva kész kell lennie'

Észre se vettem, de már a kapu előtt álltam. Ezt a házat még a klánom mészárlása után kaptam. Kis egyszerű,szerény. A kulcsot a zárba helyeztem, majd egy elfordulással kattant. Nyikorogva nyitottam ki, majd beléptem. Minden tiszta por volt, és kosz.

A por miatt köhögtem, és kinyitottam az összes ablakot., Ezt nyomban ki kell takarítani'-gondoltam.
Utáltam takarítani, de muszály volt.

A lakás egy kis nappaliból, konyhából, fürdőszobából, és hálószobából állt.
Beléptem a szobámba, majd ledobtam a cuccom a komót mellé. Meg akartam nézni hogy, meg van-e még az ágyam alatt lévő kis doboz amibe a régi emlékeimet tettem, de megakadt a szemem a komóton lévő három poros képen. Odaléptem, majd megfogtam és letöröltem a képeket.

Az elsőn, anya, apa, a bátyám és én szerepeltem., De kicsi voltam'-gondoltam, majd végigsimítottam anyán az ujjam.
Gyorsan leraktam a képet, mert egy könnycsepp gördült le az arcomon, amit gyorsan letöröltem.
Megfogtam a következő képet, amin én és a bátyám szerepelt. Éppen Itachi hátán ültem, és vigyorogva néztem őt.

Megfogtam a harmadik képet is, ami már sokkal később készült. A csapatom van rajta. A 7-es csapat........

A gondolatmenetemet egy kopogás szakította meg. Gyorsan letettem, majd az ajtó felé vettem az irányt.

Halcsika kedves olvasók❤️Remélem tetszett a rész, mert elég sokszor töröltem ki és írtam át, mert valahogy nem tetszett. De ezzel viszont meg vagyok elégedve. Még azt szeretném kérni hogy irjatok  egy véleményt vagy építő jellegű tanácsot a könyvel kapcsolatban, mert kiváncsi vagyok hogy tetszik-e vagy mit tudok rajta még javítani.
Köszönööööm. Sziasztoook❤️