18.
/Sasuke szemszöge/
Miután az akatcuki eltünt, folytattuk az utunkat Konohába. Nem szólalt meg senki, pedig lett volna mit beszélgetni. Mindenki a saját gondolatába merült. Hamarosan odaértünk a falu kapujához, ahol lelassítottunk. Konohában zajlott az élet, mindenki átlagosan élte a napját.
-Sasuke, menj fel a hokagéhoz, és jelentsd a visszatérésedet. Naruto kérlek menj vele-hadarta el Kakashi,majd egy köszönés kiséretében elment a másik irányba Nejivel és Shikamaruval. Sakura is elköszönt, mert ma éjszakás a kórházba.
Narutoval elindultunk a torony felé. Lassan 8 órát ütött az óra, de még nem volt sötét a nyárnak köszönhetően.
Furcsa volt visszajönni a faluba, és az ismerős helyek által feltörtek az emlékek.
Az akadémia, ahol igazából ekezdődött az életem, és még barátaim is lettek. Azok a barátaim akik nem adták fel a keresésemet, és több éven át küzdöttek csak is értem. Ők most itt vannak velem, és rájövök hogy a kis hülye, komolytalan, lusta Narutóbol, egy kitartó, komoly, és ügyes fiú lett. Na meg persze a kis nyafka, hisztis, buta Sakurából egy erős és gyönyörű nő lett.
A nyüzsgő utcán végigmenve, megbámultak az emberek, és össze is súgtak a hátam mögött. Nem is csodálom. Egy lassan három éve eltünt szökött ninját visszatérni a falujába ritkán látni.
Nem is nagyon figyeltem az emberekre, inkább az utat fixíroztam,ameddig Naruto meg nem törte a csendet.
-Sasuke, hogy-hogy meggondoltad megad és eljöttél. Mégis mi lett Orochimaruval?? - mondta rám sem nézve. Meglepődtem a kérdésén, de igazából jogosan kiváncsi, mert lehet nem bízik meg bennem. Ezt biztosan sokan fogják még megkérdezni, szóval ki kell találnom egy fedőstoryt, nehogy rájöjjenek a tervemre.
-Nem lett semmi vele, egyszerűen csak otthagytam. Csak addig kellett az ereje, míg megölöm a bátyám. Nem láttam értelmét hogy tovább maradjak abban a porfészekben, sok idiótával körülvéve-mondtam a földet nézve.
-Mi??? Megölted Itachit?! - kapta rám a tekintetét.
-Igen, de nem nagyon akarok róla beszélni-mondtam ridegen.
-É-értem, és akkor itt is maradsz? - kérdezte még mindig lesokkolódva.
-Ha lehet-válaszoltam röviden.
-Végre együtt a hetes csapat, alig várom hogy mehessünk valamilyen küldetésre-vigyorgott, tarkóra tett kézzel.
Ezzel abba is maradt a beszélgetés. Odaértünk a toronyhoz, majd beléptünk. A lépcső felé vettük az irányt, de megláttuk hogy Shizune fut velünk szembe.
-Shizune-san, éppen a banyához igyekszünk, fent van?? - kérdezte Naruto még mindig vigyorogva.
-Ihgen, f-fent van, de nhincs nahgyon jó kedvében-lihegett, meg sem állva.
Miután elment mellettünk, lefékezett, és visszalépett. Meglepődve nézett rám.
-S-Sasuke-kun?!?????? - kalimpált a kezével a nő.
-Ő.... uh-nem tudtam erre mit válaszolni, úgyhogy csak ennyire tellett.
-Mi a jó.... mi... h-hogy......?? - dadogott.
-Majd mindent elmondunk Shizune-san, de most megyünk-tolt előre Naruto.
Felmentünk a lépcsőn, majd egy távoli ajtóhoz mentünk, ahova egy táblára ki volt függesztve:HOKAGE.
Mielött kopogtattunk volna, egy jounin iszkolt ki, egy ordibálás közepette. Ugylátszik Tsunade tényleg nincs jó kedvében.
Beléptünk,majd a hokagét láttuk ülni a nagy asztalnál, kezével támasztva az arcát takarta.
-Baa-chaaaaan, nézd kit hoztaaaaam-mutatott rám Naruto.
Mm, ez annyira megalázó, néztem rá furán.
-Naruto, ez most nem a legjobb alkalom-mondta, fel sem nézve.
-Héé, Baa-chan ez most komoly-lombozódott le a szőke fiú.
-NARUTO NEM ÉRTED HO...... - ordított, majd rámnézett és elállt a lélegzete.
Hoy, hoy emberiséggg❤️!
Miujság vannn? 🙈
Megérkezett az új rész. Juhuuu
Nagyon köszönöm ezt a sok olvasót, már 1,05K-nál vagyunk. Wáoh. ❤️❤️
Ha érdekel csekkold a többi könyvemet is. Puszi mindenkinek. ❤️❤️❤️❤️❤️❤️❤️❤️❤️❤️❤️❤️❤️❤️
Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro