Bellamy:
Még mindig a földön fekszem és a csillagokat nézve próbálom normalizálni a légzésem. Én nem futottam, mint a társaim, a pulzusom mégis az egekben van. Az általam kreált Teleportáló időre volt beállítva és miközben én a lányt néztem az ablakban, az bizony majdnem bezárult és, ha nem húznak vissza, akkor most valószínűleg halott lennék. Vagy ugyanott lennék, mint Caleb bátyja és a többi társunk, aki nem jutott ki az akcióink valamelyike során.
-Bassza meg-morgolódik a fejem fölül Layla.-Neked elmentek otthonról? Te állítottad be a Teleportáló időtartamát. Öt másodperced volt visszajönni, erre csak álltál ott, mint egy fasz. Majdnem ott maradt a karom miattad.
Megértem, hogy kiakadt rám, ugyanis ő húzott vissza és mivel tényleg másodperceken múlott az életem és az ő karja, valószínűleg én is ki lennék bukva a helyében. Fogalmam sincs, hogy, ha bezárult volna a Teleportáló, mielőtt visszahúzott volna, akkor az letépte volna a karját, vagy egyszerűen ellökte volna magától valamelyik oldalra, de az biztos, hogy jövök neki eggyel.
-Bocs-motyogom a levegőt kapkodva.-Ott volt a lány, akit mondtam.
-Az, amelyiket el akarod rabolni?-Morogja Layla oldaláról Caleb.
A csapat többi tagja már visszamentek a főhadiszállásunkra-a pincénkbe-így csak mi vagyunk hárman. Apától valószínűleg később kapok fejmosást, a többieket meg annyira nem érdekli a dolog, mivel mind visszajutottunk épségben. Mondjuk nem, mintha titok lenne, hogy ki akarom menteni onnan azt a csajt. Apa annyira nem örült először ennek, de miután átgondolta a dolgot, azt mondta, hogy majd később megbeszéljük, ami nála már egy fél igen.
-Nem elrabolom, hanem megmentem te idióta.-Csapok felé, de a kezem csak a földdel találkozik.
-Ügye tudod, hogy az emberrablást büntetik?-Csendül fel újra Layla hangja.-Egyébként nem is értem, hogy hogy voltál ilyen hülye, hogy ott ragadtál-folytatja a szídásom.-Oké, hogy ott volt a csaj, de rohadtul az volt a feladatod, hogy őrködj, erre te...
-Én sem tudom-fakadok ki.-Csak ott álltam és teljesen lefagytam. Látott minket-fordulok hasra-szerintetek lesz valami következménye? Egyáltalán hogy buktatok le olyan gyorsan?
-Gyorsan?-Emeli fel a fejét Caleb, s a szemöldökei felszaladnak a homlokán.
-Hát eddig szerintem ez volt életünk legrövidebb akciója Haver. Mi történt?
-Először is, megvan, amiért mentünk. Másodszor, az a gyors, pont a megbeszélt idő volt. Harmadszor pedig, azért kellett úgy sietni, mert az egyik kamera kiszúrt minket, amiről nem tudtuk, hogy ott van.
-Minden megvan?
-Mind a három tervrajz és az alkatrészek-ül fel Layla törökülésbe.-A városé, a Központé és a Falé is.
-A kamerát meg...
-Rögzítettük-szakít félbe Caleb és ő is felül.-Valószínűleg most rajzolják be a helyét. De ha már ez a titokzatos lány elterelte a figyelmed annyira, hogy majdnem ott maradtál, meséld már el, hogy mit láttál a szemében. Ő is totál kuka volt? Vagy olyan volt, mint amikor először láttuk?
-Mint először. A szemében riadalom és, mintha fájdalom lett volna-húzom el a szám, letépve egy fűszálat.
Az akcióink miatt, az évek során nagyon jól kifejlesztettem a megfigyelő képességem, legyen szó emberekről, környezetről, tárgyakról, testbeszédről, vagy érzelmekről. A koromhoz képest nagyon jól működöm általában bármiben. Akár megfigyelésről, őrt állásról, vagy komoly fizikai munkáról van szó. Az, ami ma történt engem is meglep és bosszant. Soha nem hibáztam még ekkorát. Majdnem ott maradtam. Igaza van Laylának, egy idióta vagyok. Nem tudom, hogy mi a franc ütött belém. Nem is az zavar, hogy én majdnem ott maradtam, hanem, hogy Laylát is bajba sodortam kis híján. Egyszerűen csak nem érzékeltem a környezetem, vagy időt, miután a lány szemébe néztem. Olyan volt, mintha megigézett volna.
-Tegyük fel, hogy ő más-kezdi Layla a fűvel játszva-és tegyük fel, hogy apád belemegy abba, hogy kihozzuk onnan a lányt. Mégis hogy tervezed? Csak mert, ha ő nem akar onnan eljönni, de mi mégis elhozzuk, akkor az tényleg emberrablás és azt sem az ő kormánya, sem a miénk nem fogja elnézni. Viszont, ha nem más, csak véletlenül láttatok rajta bármi nemű érzelmet, akkor sem fogod tudni kihozni.
-De, ha más, akkor meg tudjuk győzni, hogy jöjjön velünk és akkor az nem emberrablás-érvelek az állításom mellett.
Hibáztam most, de rajta látom, hogy más és ezt nem tudom elengedni.
-Ha más, mint az ottani zombik, ha normális-kezdi Caleb a maga mondandóját-akkor alapból el akar jönni onnan és nem kell sem könyörögni neki, sem meggyőzni, sem pedig elrabolni.
-Normális-horkan fel Layla-annyira hülye ez a szó. Ki mondja meg, hogy ki a normális és ki nem?
-Tudod, hogy hogyan értettem-néz rá szomorú tekintettel Caleb.-Hiszen láttad ott az embereket. A szemük teljesen üveges.
-Nem mindig-meredek a fűre a kezem alatt-mármint...érzelmeket nem látni rajtuk, de vannak pillanatok, amikor nem olyan a tekintetük, mintha robotok lennének.
-Akár így van, akár nem, amíg nincs belsős emberünk, vagy valaki, aki bármilyen infóval láthat el bennünket, addig csak találgatunk-rázza a fejét Layla a szemöldökét ráncolva.
-Lehet, hogy ez a csaj lehetne az az ember-erősködik tovább Caleb, de aztán csend telepedik ránk.
Pár percig mindannyiunk emészti a történteket és a másik érvelését, aztán én töröm meg a néma perceket.
-Nem lehet, biztos.
-Honnan tudod ennyire fixen?-Néz mélyen a szemembe Layla.
-Ez a lány nem, hogy nem olyan zombi, mint a többi ember, hanem ma érzelmeket láttam rajta, mikor ment a Központba és akkor is, amikor az ablakban állt. Az istenit Layla, jó megfigyelő vagyok. Tudod, hogy így van. Mért kockáztatnék bármit, ha nem lennék biztos magamban? Mért tenném kockára bárki életét, főleg a tiéteket? Tudom, hogy ma hibáztam, de tisztában vagy vele, hogy nem szoktam. Ha azt mondom, hogy az a lány az esélyünk bármi nemű haladásra, akkor az úgy is van.
Layla szája megrándul és a szemei összeszűkölnek, úgy fürkészi arcom. Az állkapcsa meg van feszülve, s szinte hallom, ahogy kattognak a fogaskerekek a fejében, de végül, percekkel később felsóhajt.
-Mi a terved Mitch Rapp?
-Kicsoda?-Vonom össze a szemöldököm értetlenül.
-Mitch Rapp, az Amerikai Bérgyilkosból. Tök régi film. Még bőven a Harmadik Világháború előtt adták ki.-Magyarázza tovább, de Calebnek és nekem sem igazán van fogalmam róla.-Könyv is van belőle. A filmben Dylan O'Brien volt a főszereplő.
-Jaa, a csávó abból a sorozatból, amit imádtál-esik le.
-Még mindig imádom és Teen Wolf a neve-emeli tekintetét a Falra.-Szerintetek ők is ismerik ezeket a filmeket, könyveket és sorozatokat, vagy be vannak tiltva ott?
-Nem sokára megtudjuk-veregeti meg a vállam Caleb.-Ki vele, mi a terved?
-Ha tényleg olyan, mint mi, akkor el kell nyerni a bizalmát.
-Hogy akarod elnyerni a bizalmát több kilométer távolból?-Kerekednek el Layla szemei.
Ugyan baromi nagy erő van ebben a lányban, mióta a testvére meghalt, hol merészebb, hol pedig túl óvatos. Középút nincs nála. Vagy nekünk kell visszafogni, mert a merészsége hülyeségbe csaphat át. Vagy pedig ő szól ránk, hogy hülyeség, amit mi csinálunk, mert túl félénk.
Nem hibáztatom.
Laura elvesztése mindannyiunkban ott hagyta a nyomát és bár folyamatosan gyógyulunk, egy részünk sosem lesz megint olyan, mint a régi énünk. Az a részünk, ami a sötétbe veszett aznap, talán sosem fogja megtalálni a fényt. Azt pedig nem tudnám elviselni, ha neki is baja esne. Legszívesebben kihagynám ebből az egészből, de úgyse hagyná, így elkezdem vázolni a tervet:
-Van egy Teleportálóm. Ha a szobájába irányítom, akkor a kamerák sem tudnak elkapni.
-Szóval nem elrabolod, hanem betörsz hozzá-bólogat tettetett komolysággal Caleb, de a szemei elárulják a csillogásukból, hogy kicsit sem vesz komolyan.
Tipikus. Mindig ezt csinálja, de aztán velem tart a legnagyobb baromságokba is.
-Valahogy muszáj kapcsolatot létesíteni vele. Először ott hagyok neki egy távcsövet, hogy tudassuk vele, hogy mi itt vagyunk. Aztán majd valami üzenetet, majd valami kis kütyüt, hogy tudjon velünk kommunikálni.
-Szóval le akarod fizetni?-Vonja fel a szemöldökét mosolyogva Layla.
-Nem-túrok a hajamba sóhajtva.-Szeretnék vele személyesen is beszélni, de ahhoz előbb a bizalmába kell férkőznünk.
-Lehet azzal kéne kezdened-kezdi Layla-a személyes kontaktusnál nincs őszintébb. Látod a reakcióját és ő is a tiéd. Ha a bizalmát akarjuk, akkor nekünk is úgy kell felé nyitni, hogy ne higgye azt, hogy lefizetjük és kihasználjuk.
-Apád mit fog szólni hozzá?-Tépked egy fűszálat Caleb bólogatva Layla szavaira.
-Ezt még nem vázoltam neki, csak az emberrablósat-húzom el a számat.-Az akció közben jutott eszembe ez a verzió.
-Aha!-Kiált fel vigyorogva Layla.-Mondtam, hogy emberrablás! Most elismerted!
-Menj már-lököm meg finoman, de a vékony kis testének ez is elég, hogy hanyatt dőljön.-De talán jobb is, ha erről nem tudnak apámék. És más sem-teszem hozzá komolyan, mire Caleb bólint.
-A hármunk titka Tesó, ne aggódj. Nem keverünk bajba másokat, ha nem muszáj-nyújtja középre a karját, s ökölbe szorítja a kezeit, én pedig követem a példáját.
-Layla?-Nézek kérdőn az épp feltápászkodó lányra.
-Naná-öklözik le velünk.-Egy mindenkiért, mindenki egyért, meg minden. Most pedig szépen elmegyünk a búvóhelyünkre és megnézzük az Amerikai Bérgyilkost, mert az az ember tiszta Bell.
-Ne csináld ezt Csillagom-nyög fel fájdalmasan Caleb.-Ne kínozz minket.
-Ez nem kérés volt, hanem parancs!-Áll fel, majd belekapaszkodik a fülünkbe és felrángat a földről minket.-Nyomás lusta banda!-Indul el a fülünket rángatva, mi pedig nagy fájdalmak és káromkodások közepette követjük az apró, de nagyon erős lányt a mi kis búvóhelyünkig, hogy megnézessen velünk egy ősrégi filmet.
Remek befejezése, egy húzós napnak azokkal, akiket az egyik legjobban szeretek ezen az istenverte világon. Csak tudnám kiverni a fejemből a lányt.