Carina:
-Aztán megpróbált rávenni arra, hogy ne vegyek részt a harcban-fejezem be a panaszkodást Laylának, miközben ő épp a kötést szedi le a sebemről.
Ha minden igaz, akkor ma végre eljön az igazság pillanata, ami megmondja, hogy miért mentek folyton tönkre a mikrochipek a bőröm alatt. Lagalábbis remélem.
-Azért, mert Bellamy fülig beléd van zúgva-feleli, s hallom a hangján, hogy mosolyog.-De ne vedd magadra az eltiltátos dolgot, Calebnek és nekem is mindig elmondja.
Egy héttel ezelőtt, amikor áthoztak, hogy kiszedjék a bőröm alól a felrobbant mikrochipet, nem hittem, hogy Layla valaha így fog velem beszélni. Hogy ennyire bensőségesen és kedvesen. Azt hittem, hogy a szemében örökre a betolakodó leszek.
-Belétek is belétek van zúgva-nézek hátra a vállam fölött, de Layla mosolyogva megrázza a fejét.
-A beléd van zúgva egy kifejezés arra, hogy szerelmes beléd. Belénk nincs. Mi csak...fontosak vagyunk neki, mint a testvérei, vagy családtagjai, tudod?-Magyarázza, nekem pedig égni kezd az arcom.
Annyira hülyének érzem magam, hogy ilyeneket nem tudok. És én ezt utálom. Pedig tudom, hogy nem az én hibám. A kormányunk az, ami elzárt minket az érzelmektől és mégcsak nem is tudtam, hogy vannak olyanok, akik éreznek, amíg nem tárult elém ez az új világ. Legalábbis számomra új világ. Ez, amiben Bellamy és a családja, meg a barátai élnek. Már most, az egy hét alatt rengeteget tanultam tőlük és csak még jobban vonzani kezdtek, de ilyenkor egy kicsit mindig elbizonytalanodom. Nem szeretek nem tudnj dolgokat, márpedig itt sok dolog van, amikhez nem értek és nem tudok hozzáfogni.
És mint mondtam, tudom, hogy nem az én hibám, de akkor is zavaró. Mint amikor az ember nagyon sokat készül egy dolgozatra, amin a jegye függhet, de utána a dolgozat pocsékul sikerül, mert tök mást kérdeznek, mint ami meg volt beszélve. Hát most legalább olyan hülyén érzem magam, így jobbnak tartom az érzelmi fogalmakról elterelni a témát:
-Dehát nem lehet szerelmes belém, hiszen alig ismerjük egymást-rázom a fejem, bár meglehet, hogy én magamon is fel véltem fedezni olyan tüneteket, amik a szerelemre hasonlítanak.
Legalábbis a könyvekben, amiket olvastam. Például, ha meglátom őt, akkor a szívem gyorsabban kezd verni, a gyomromban mintha állatkert lenne és a testem bizseregni kezd. Olyankor folyamatosan mosolyogni van kedvem és csak azt várom, hogy újra megérintsen, vagy megöleljen. A hétfői együtt alvásunk óta ez a sok-sok érzelem, vagy tünet-ki minek nevezi-, csak fokozódott és még erőteljesebb lett. Arról nem is beszélve, hogy még nehezebben verem ki a fejemből, mint eddig. Amikor nincs mellettem, mindig van valami hiány magamban. Mintha nem lenne minden kerek egész és ez csak akkor múlik, ha ő megjelenik mellettem.
Oké...
Lehet, hogy én is beleszerettem a rövid ismerettség ellenére.
-Ez nem idő kérdése-rázza meg a fejét mosolyogva.-Lehet, hogy olykor elég csupán egyetlen pillanat. Van, hogy évek kellenek. Ez változó és mindenkinél más. Na nem úgy, mint mondjuk egy betegség, aminek mások a tünetei egy-egy embernél, hanem...nem is tudom hogyan fogalmazzam meg helyesen. Mire Bellamy és Laura egymásba szerettek, addig eltelt egy év, vagy talán több is. Eleinte csak barátok voltak, aztán átalakult valami csodálatossá. Most...elég volt egyetlen pillanat, hogy beléd essen-néz a szemembe egy vállvonás kíséretében, én pedig elkapom a kezét.
-Nem szeretném helyettesíteni a nővéred, ugye tudod?-Tartom a szemkontaktust, ő pedig hevesen bólogatni kezd.
-Ez eszembe se jutott-teszi hozzá, aztán visszalép mögém, hogy teljesen eltávolítsa a kötést a tarkómról.-Azta-kiált fel, miután eltűntette az addigi fedőréteget, s mintha ugrana is egyet.-Te ezzel csináltál valamit? Kented, vagy ilyenek?
-Fújtam valami gyógycuccal, amit Roman adott-felelem, majd hátra pillantok rá.-Miért?
-Szinte teljesen eltűnt. De még a varratokat is eltávolította magától. Mi volt benne?
-Őszintén nem tudom-rázom meg a fejem a hajam végével játszva.-Eleinte nem is mertem magamra fújni, mert tőle kaptam, de aztán kipróbáltam egy kis seben és láttam, hogy nem lesz bajom, hanem tényleg segít és onnantól próbáltam ki azon. A Központban sok gyógyszer van, amiről mi nem is tudunk. Vagyis...én tudok, mert túl sokat jártam oda, de gondolom érted.
-Tudsz hozni nekem abból a valamiből majd?
-Persze, a maradékot áthozom még ma, ha tudom-bólintok a szemébe nézve, de az ő tekintete elkomorul.
-Mondd...ért hozzád azóta úgy? Bántott? Bellamy mondta, hogy hétfőn beállított hozzád és ezért szökött be a szobádba, de...azóta? A héten nem sok alkalmunk volt így részletesen dumálni, mert ő folyamatosan azon dolgozik, hogy minél előbb megkezdhessük a támadást és megmentsük a néped. Szóval most tőled kérdezem. Mit csinált veled eddig?
A kérdése végére a hangja megremeg, nekem pedig a mellkasomban valami összeszorul, de próbálom magam olyan határozottnak tartani, mint eddig, ahányszor csak szóbajött ez a téma. Nem akarok összetörni, vagy megzuhanni, mert akkor beleesek a kétségbeesés sötét gödrébe, amiből nehéz kimászni. És ami a félelmet is táplálja.
-A héten szinte minden nap meglátogatott-kezdem, miközben Layla átkísér az MRI géphez.-Meglepően kedves volt. Talán túlságosan is. Néha megérintett intimebb helyen. Általában a combom, vagy a fenekem fogdosta, meg a nyakam puszilgatta. Egyszer megcsókolt, meg fehérneműre vetkőztetett...de mást egyelőre nem csinált. Viszont azt mondta, hogy hétfőn eljön és akkor eggyel kevesebb réteg lesz rajtam-hajtom le a fejem, s összeszorítom az állkapcsom, majd egy nagy levegőt véve folytatom, s újra felveszem a lánnyal a szemkontaktust.-Nem vagyok hülye, tudom, hogy mit akar majd, de ha ezzel időt nyerek nektek, akkor elviselem.
-Pedig nem kellene-feleli keményen, s a szemébe mintha könnyek gyűlnének.
Bellamy említette, hogy Laylát mennyire érzékenyen érinti ez a dolog. Hogy mennyire utálja, ha egy nőt ilyen módon kihasználnak, de nem gondoltam volna, hogy ez ennyire komoly nála.
-Layla, jelenleg ez az egyetlen megoldás és ebbe még tudtommal senki nem halt bele. Túl fogom élni és...feldolgozom-vonok vállat, s igyekszem tartani magam a keménységi skála legnagyobb fokán, de nem egyszerű.
Nyilván nem hagynám ezt az egészet, ha lenne más út, de egyelőre nincs. És Belléknek idő kell.
-Carina, nem kell ezt tenned. Ez...ez undorító...én...én nem akarom, hogy...
-Shh-ölelem magamhoz a lányt, aki úgy néz ki, hogy jobban megtört ettől, mint én, amikor megtudtam.-Semmi baj, kibírom.
A szavak elhagyják a szám, de a bizonytalanság igen csak küzd ellenük. Amikor Roman ezt közölte velem teljesen megijedtem. Zokogtam és kértem Bellt, hogy aludjon megint velem, ő pedig megijedt. Nem tudta, hogy mi történt, azt hitte, hogy már csinált velem valamit és amikor megtudta, hogy csak fog, akkor teljesen kiborult. Azt mondta, hogy Roman után megy és kicsinálja. Hogy tesz a tervre, nem bánthat és megvéd majd. Komolyan elindult Roman után, de szerencsére még mielőtt kitörhetett volna a szobámból, sikerült lefognom. Irónikus, hogy mindenkit én nyugtatok, pedig én leszek az, akivel egy vadbarom megteszi azt, amit nem lenne szabad. Azt, amiért Bellamy népénél börtön jár és egy életre megjelölik, hogy aztán csúnya bűntetést kapjon.
-De...
-Ne beszéljünk róla kérlek-szakítom félbe, majd az MRI gépre pillantok.-Inkább csináljuk. Derítsük ki, hogy miért vagyok csodabogár-erőltetek mosolyt magamra, hogy kicsit nyugtassam őt, majd letörlöm a könnyeit.-Ez is olyan hangos lesz, mint a régi filmekben szokott?
-Nem-vesz nagy levegőt, hogy ne zokogjon, majd ő is küld felém egy erőltetett mosolyt.-Az évek alatt sikerült szinte teljesen némára fejleszteni. Megkérlek, hogy ne mozogj majd, el fog tartani egy darabig-segít fel a gép fekvőhelyére.-Szeretnéd, ha betennék valamilyen zenét, hogy elterelje a figyelmed, vagy...
-Lehetne, hogy te beszélj hozzám?-Nézek rá görccsel a gyomromban.
Tudom, hogy ez a gép nem okozhat kárt bennem, ahogy azt is, hogy Layla nem bántana, de elég ijesztően néz ki. És még sosem feküdtem ilyenben. Arról nem is beszélve, hogy a vizsgálat után remélhetőleg végre megtudom a választ, amire már évek óta várok.
Bár Bellamy is itt lenne most velem, hogy megnyugtasson, hogy minden sima lesz, de nem lehet... Caleb és ő azt nézik, hogy pontosan hogy megy a váltás a Falon, de azt hiszem nem meglepő, ha azt mondom, hogy alig várom, hogy megint vele lehessek.
Na jó...
Biztos, hogy többet érzek iránta, mint bárki más iránt ezen az istenverte bolygón.
-Miről beszéljek majd?-Néz a szemembe fölém hajolva.
-Hát-harapom be az alsó ajkam kissé bizonytalanul-, te voltál már fiúval? Kapcsolatilag is, meg úgy is? Voltál már szerelmes?
Layla ajkai halvány, de őszinte mosolyra görbülnek, miközben bólint, majd még egyszer megszorítja a kezem.
-Mindjárt elmesélem-teszi hozzá, aztán az üvegre mutat.-Én ott leszek amögött és figyelem majd az agyad. Ha bármi baj lenne, vagy megijednél, vagy sok ez az egész, akkor csak szólj és már félbe is szakítom a vizsgálatot, rendben?
-Jó-bólintok, majd nagyot nyelve nézem, ahogy Layla besétál a kis üveg szobába, ami telen van gépekkel és monitorokkal.
-Kezdhetjük?-Szól hozzám egy mikrofonon át.
-Igen-tartom fel a hüvelykujjam.
-Akkor most betollak a gépbe és már indul is a vizsgálat-mondja, aztán a kis asztal alattam el is indul az űrgéphez hasonlító lyukba befelé.-Voltam már szerelmes-kezdi a mesét.-Volt egy barátom még a gimnáziumban. Nagyon szerettem őt, vele volt mindenben az első. Az első olyan alkalmunk nagyon romantikus volt. Gyertyákat gyújtott, bort vett és a kedvenc édességeimet szerezte be, csak, hogy kicsit lelazítson. Végig figyelt rám és gyöngéd volt. Olyan volt, mint amilyenről szerintem a legtöbb lány álmodik. Csoda szép volt az egész kapcsolatunk még a veszekedések ellenére is. A mai napig sem bánom, hogy ő volt nekem az első. De sajnos az élet elsodort minket egymástól. Ő egy másik városba ment egyetemre, messze innen, én pedig itt maradtam. Mai napig beszélünk néha és barátokként váltunk el, de sajnos véget kellett vetnünk neki a gimi utolsó évének nyarán. Viszont boldogan gondolok vissza rá mindig, minden alkalommal. Viszont-kuncog fel, mintha zavarban lenne-, ez maradjon köztünk, de lehet, hogy kezde bele esni Calebbe. Na jó...talán nagyon. De ez a mi titkunk, rendben?
-Bólintanék, de nem szabad mozognom-felelem, de az arcomnak nem tudok parancsolni, amire egy hatalmas mosoly ül ki.
El tudom képzelni őket és határozottan aranyosak lennének együtt.
Remélem, hogy összejönnek majd.
Legalább ez a kis öröm jó lenne ebben a nehéz helyzetben, mielőtt belevágunk valamibe, ami ki tudja, hogy mennyi vérben fog végződni.