- Semmi baj. - mondtam neki. - Ha nem vesz észre nem is illik hozzád. Biztos lesz valaki aki viszont szeret.
- Talán. - mondta Erica szomorúan. Száját lebigyesztette és úgy meredt a semmibe. Szegény.
Amint beértünk a suli épületébe Helenával és Daniellel találtuk szembe magunkat.
- Öhmm, hallom a nagy hírt gartu! - eröltet mosolyt az arcára Evie.
- Köszi! - válaszolta a fiú és egy puszit nyomott Helena arcára mire a lány elpirult. Erica is elég vörös volt bár nem épp a szerelem miatt. Igazából nem tudom hogy mit is gondoljak. Erica a barátom és sajnálom de ha Daniel mást szeret akkor talán jobb ha lemond róla. És ha a fiú boldog az új lánnyal akkor nem állhatunk az útjukba. Erica pedig egy sportos ügyes lány biztos rengeteg srác udvarol neki vagy csak titokban szereti. Idővel pedig biztos talál jobbat Danielnél. Helena pedig ne legyen ezért az ellenségünk. Mert bár Ericának ez fáj ő nem tudta hogy szereti Danielt.

Suli után:

- Nem jössz fel hozzánk? - kérdeztem Eviet.
- De, persze. - motyogta.
Elindultunk hazafelé. Néma csendben ballagtunk az úton mindketten a gondolatainkba mélyedtünk. Evie igen szomorúnak tűnt.
- Figyelj, - fogtam meg a vállát. - szerinted nem jobb így? Legalább nem reménykedik benne tovább és utat enged másnak is. Lehet hogy így megismer valakit aki sokkal többet figyel rá és viszont szereti. Ez most nehéz lehet neki de mi lett volna ha nem most jöttek volna össze. Mi lenne ha Helena nem szeretné? Szerintem Daniel akkor is próbálkozott volna. Így legalább nem kell olyanban reménykednie ami Daniel akarata ellen van. És még lehet hogy össze jönnek. De akkor sem állhat közéjük ha igazán szeretik egymást. És lehet hogy ez csak fellángolás volt nála.
- Talán. - mondta.
- Ne értsd félre én igazán sajnálom Ericát de nem változtathatom meg Daniel érzését.
- Bár...- kezdte Evie. - Végül is megteheted.
- De az szemétség lenne. Nem használhatom önző célokra az erőmet. Ha Aaron mást szeretne nekem is bele kellene törődnöm.
- Ááá, szóval ő tetszik! - sikított fel. Én pedig legszívesebben elsülyedtem volna szégyenemben. - Na most, nyomás oda! - változtatott irányt.
- Nee, légyszi! - kérleltem.
- Jó, akkor majd hétvégén! - legyintett lemondóan. - De akkor is mutatok valamit.

A Wattpad megint szórakozott velem és  kitörölte a részt de szerenycsére már egyszer átmásoltam úgyhogy az eredetit olvashatjátok😉
                                                                                   ⭐Anna⭐