Apa megidézett egy tűz csóvát. Csak forgott a kezében. Ekkor betoppant anya. Ő gyorsan eltűntette a tüzet.
- Sziasztok! - köszönt anya. - Csak szólni akartam hogy behívtak egy megbeszélésre úgyhogy kb. 2 óra múlva érek csak haza.
- Rendben, szia anya! -intettem.
- Viszlát, Drágám! - köszönt el apa is.
Mikor anya kilépett az ajtón folytattuk a beszélgetést.
- Anya, nem tud a mágiáról?
- Dehogynem, ő víz mágus.
- Akkor miért rejtetted el?
- Mert utálja a mágiát... Nem akarja hogy tudj róla vagy egyáltalán a részese legyél. - mondta.
- Óhh. - szomorodtam el.
-  Amúgy hogy haladsz a fény mágiával? - kérdezte.
- Egész jól, tudok tárgyakat mozgatni vagy teremteni és teleportálni.
- Akkor próbálj meg repülni.
- Azt is lehet? -csodálkoztam el. Tényleg, a könyv!
- Igen,persze.
Arra koncentráltam hogy a lábam emelkedjen fel pár méterrel a föld fölé mikor kinyitottam a szemem tényleg lebegtem. Szép lassan visszaszálltam.
- Nagyon ügyes voltál. Eddig senkinek sem sikerült elsőre!- mondta. - Bár lehet hogy a medál is közrejátszik...
- Miért mit tud?
- Igazából különlegessé tesz. Normális embereket varázslénykké teszi. Aki meg már varázsol annak plusz erőket ad. De hogy miket arra magadtól kell hogy rájöjj. Minden mágia fajtához egy ilyen medál tartozik.
- És milyen gyakoriak a fény mágusok?
- Igazából nagyon kevés embernek adatik meg... Általában angyali felmenő is van a családukban...
- És egy ilyen medál csak úgy akárkihez kerülhet?értetlenkedtem.
- Nem, aki méltó rá hogy használja az érintésére felragyog a kő. - félve hozzányultam... És sikerült! A kő izzott a rubintok ragyogtak.
- Mostantól nem csak fény idomár vagy hanem a fény kiválasztottja is...

          Hát ennyi lenne most ez a rész. Remélem tetszett.
                                                                                        ⭐Anna⭐