Reggel a vekkeremre ébredtem. Legalább is próbáltam. Mint minden ehhez hasonló "gyönyörű " reggelen,(remélem érezhető a szarkazmus)ma is nagyon éberen, és mosolyogva keltem ki az ágyamból... Jó, igen hazudtam. A legtöbb reggelem úgy telik, hogy magamat rendbe hozom (zuhany, kaja.. ilyenek). Szóval egyenes irányt vettem a fürdőszoba felé,hogy felfrissíthessem magam.

Ezek előtt összepakoltam a szobám... fogjuk rá, hogy ha ma feljönne a barátnőm(Rachel), akkor ne egy disznóólban érezze magát. Miután ezt elintéztem, kivettem egy boxert a szekrényemből, majd elmentem fürdeni.

Beléptem a sötét szobába, majd felkapcsoltam a lámpát, mire végignéztem a helységen, majd a zuhanykabin felé lépkedtem. Ledobtam magamról a pizsamámat, ami egy kockás nadrágból, és egy elnyűtt trikóból állt, majd megnyitottam a hideg vizet, és beálltam alá. Először összerándultak izmaim, majd mikor már nem éreztem annyira hidegnek a lefolyó cseppeket testemen, elmerültem gondolataim közé. Első dolog ami a gondolataimat gyötörte, az az atombomba és a koreaiak baromságai. Igen, hülyeségnek tartok mindent, amit próbálnak bemesélni az amerikaiak saját maguknak, az... Az én gondolkodásom szerint hülyeség. Még is miért akarnának ránk támadni? Főleg egy atombombával? Miért, ki akarnak írtani minket? Nem az egész kontinenst kéne a föld alá tiporni. Elég lenne csak az elnököt... Bár ezt úgy mondom, mintha a szüleim nem neki "dolgoznának". Édesanyám és édes-faterom(félreértés ne essék szeretem őket) egy Stonewall nevű gyűjtőtáborban dolgoznak, amit a drágalátos elnökünk rendelt el. Ide szállítják azokat a fiatalokat és középkorú embereket, akik képesek bármilyen nekik kikötött feladatot elintézni. Szóval, igen, ha úgy nézzük ez egy munkatábor, de cserébe "biztonságot" adnak azoknak akiket behurcolnak oda. Mivel a szüleim ott dolgoznak, ezért engem (még) nem helyeztek oda, aminek én kimondottan örülök, de van egy olyan érzésem ami azt sugallja, hogy ez nem fog így maradni sokáig.

Valaki bekopogott az ajtón, s ez ragadott ki gondolataim áradatából, majd anya hangját hallottam meg a fürdőszobaajtó mögül:

- Jacob, el fogok késni, szóval most mondom. A kajád a konyhapulton van, és figyelmeztetlek mielőtt elfelejtenéd! Ma Rachel busszal jön szóval jobb ha sietsz. És... nem semmi, ennyi.- mondta, s majd ezzel folytatta- Jó napot a pokolban! -(igen a szüleim átérzik a helyzetem) fejezte be mondandóját mire csak kikiabáltam egy olyat hogy:" Jó, köszi, neked is!" majd hallottam ahogy kilép a szobámból, és lesétál a lépcsőn. Ezt követően elállítottam a még mindig ömlő vizet, majd a törölközőmért nyúltam, hogy megtörölközzek, majd észbe kaptam, hogy siethetnék, ezért már úgy kaptam fel az alsómat, hogy félig a szobámban voltam, fél lábbal pedig még mindig a fürdőszobámban.
Majd rohantam a szekrényemhez, kivettem egy fekete szakított farmert és egy fehér pólót, majd kerestem egy pulóvert(egy rikító narancssárgára esett a választásom), majd feldobtam hátamra a teljesen fekete hátizsákomat, ezután pedig lementem(lépcső vezet lefele) a szobámból a konyhába. A pultról levettem a kajám, hogy majd míg a suliba igyekszem, addig megeszem. Elővettem a kulcsom, mivel addigra már senki se volt otthon rajtam kívül, így képtelen voltam én zárni.

Egyből rohantam Rachel elé, mert mint mindig, ma is busszal jön a suliba. Az utcán megbámult pár idősebb egyén, ennek oka az lehetett, hogy rohadt hideg idő van, én meg egyszál pulcsiban rohangálok az út közepén egy bazinagy táskával, mert 9 órám lesz aznap, vagyis instant halál.

Körülbelül 5 perc múlva már a buszmegállóban vártam hogy megérkezzen a közlekedési eszköz, rajta az én "szeretett" Rachel-emmel. Ez még 3 perc várakozás után be is teljesült, amikor bekanyarodott az előbb említett szállító eszköz. Nem sokkal ezután Rachel már ugrott is a nyakamba, mert ő idáig a héten beteg volt, de ma már be kellett jönnie a gimibe.

Ja, és nem igazán említettem, hogy már rég szerettem volna szakítani a barátnőmmel, csak nem szeretném megbántani, szóval még nem tettem meg. Ez azért probléma, mert a szüleim azt szeretnék, hogy majd nyáron én is Stonewall-ban dolgozzak, őrként(Tavasz van, mégis rohadt hideg). Persze én a legkevésbé sem szeretnék abba a "gyűjtőtáborban " tölteni a szünetem, de kénytelen vagyok.

-Hé, figyelsz te rám? JACOB!- rángatta meg Rachel a kezemet már a suli előtt.

-Ja? Mi? Igen, persze!- válaszoltam szinte azonnal,de nem igazán lehettem meggyőző, mert csak megrángatta a fejét, gondolom ezzel azt jelezte, hogy mindegy. Ez a rövid pérbeszéd után beléptünk a Gimi ajtaján.

A nap többi része unalmasan telt, semmi érdekes nem történt.

3 hónappal később:

Reggel, 7 órakor indultunk Stonewall-ba. 2-2,5 órás utat tettünk meg, míg odaértünk. Anyáékat áthelyezték, ezért ők csak elhoztak ide. Amint segítették bevinni a cuccaimat az újdonsült szobámba, (ahol egy velem egykorú fiú is lakott) indultak, hogy még időben odaérhessenek, ahol ők kaptak feladatot. Ezután megismerkedtem újdonsült lakótársammal, Luka-val, aki mint kiderült francia származású.
Körülbelül még 2 hónapig tartottam a kapcsolatot szüleimmel és Rachel-lel, de lassan ez abbamaradt, és nem különösebben tudtam eldönteni, hogy mi van köztem és Rachel közötti kapcsolatunkkal. Lassan véglegesen beilleszkedtem, és nem igazán lett volna szükségem másra...

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

Sziasztok, bocsánat, hogy eltűntem, de mint ti is tudjátok, elkezdődött a suli... Tudom, már régen, de csak most tudtam tudatni veletek: nyugi élek. Itt is van a kövi rész, remélem tetszik🥰😘