Az erdőből egyenesen a raktárba mentünk. Összepakoltuk a cuccainkat, próbáltunk minél gyorsabban eltűnni Stonewall-ból. A raktárban mindenki fogott egy hátizsákot, és megtöltötte a sajátját azzal ami fontos. Én hoztam az vizet, MJ hozta az élelmet, Jacob pedig a túléléshez fontos dolgokat(fegyvereket, kötelet, kötszert, gyufát, ruhákat, stb.). Mikor onnan kiértünk, Jacob megfogta a kezem, ami egy kicsit váratlanul ért, de nem rántottam el a kezem. Rámosolyogtam, hogy ezzel is jelezzem, hogy nem zavar. MJ ezt észrevette, és befurakodott közénk. Láttam Jacob-on, hogy fintorog, és ezen majdnem hangosan felnevettem.

Éjjel indultunk megkeresni Chloe-t. Rengeteg ideig tartott mire eltávolodtunk Stonewall falaitól, de mikor már nem láttunk mesterséges fénynek egy jelét sem, csak a hold és a csillagos égbolt világított fejünk felett, elég nagy megkönnyebbülés telepedett szívemre. Örültem, mert végre nem anyára és apára gondoltam, hanem arra, hogy mégis lehet ezek után boldog lenni. MJ-n is a boldogság érzése tükröződött, amitől akaratom ellenére is elmosolyodtam. Végre úgy éreztem, van miért élnem, és nem csak egy üres teret töltök be. Mivel már napok óta nem aludtam, szóltam a többieknek, hogy keressünk egy táborhelyet, ahol megpihenhetnénk. Ez egy tisztáson volt. Felállítottunk két sátrat, és közéjük egy tábortüzet. Nem messze a tábortól volt egy tó, ahova elmentem fürdeni. Jacob követett, megvártam, majd így szólt:

- Mit szeretnél enni? Van egy kevés hal, egy kis nyúl, amire én pályázom, de azt szeretnél enni, akkor átengedem neked.- mondta, és valami akcentust éreztem a hangjában, amit még nem. Talán kanadai? Vagy brit? Nem igazán tudtam eldönteni, helyette válaszoltam.

- Ha megengeded, szívesebben ennék...- Értem, egy kis nyúl, felvettem a rendelését, hölgyem!- mondta, mire hangosan felnevettem. Láttam a szemében... Nem is tudom mit. Talán egy kis vágyakozást? Vagy minha bűntudata lenne?

Elengedtem a gondolatomat, megvártam míg szó nélkül megfordul és elindul vissza a táborhelyre. Miért nem léptem? Lett volna alkalmam, és mégis elhalasztottam. Egyik pillanatban még utána akartam kiabálni, de aztán mégse tettem. Inkább a könnyebb utat választottam: én is megfordultam, és elindultam oda ahová menni akartam, a tóhoz.

Miután alaposan megmosakodtam, visszamentem a rögtönzött táborba. Én MJ-vel aludtam, Jacob pedig egyedül. Mondtam Jacob-nak, hogy aludhat velünk, de nem akart. Este álmodtam. Rémálom volt.

A kórház folyosóit jártam, rajtam is az a köntös volt amin anyán, amikor utoljára láttam. Felemeltem, majd megnéztem a kezeim, amikről hiányzott néhol a bőrömből darabok, berohantam az egyik fürdőbe, majd a tükör előtt alaposabban megnéztem magam. A hajam nagyrésze hiányzott, a bőröm megrohadt, a fogaim undorítóan néztek ki.

Sikoltva, izzadságban úszva ébredtem. Szerencsére MJ nem ébredt fel.

Kimentem a tűzhöz friss levegőt szívni, de Jacob már ott volt. Én vettem észre előbb. Egy farönkön ült a tűzzel szemben.

-Szia!- köszöntem rá, mire megijedt és felém fordult.

-Oh, szia! Hallottam a sikítást. Jól vagy, Emily?- mondta kicsit meglepetten.

-Rémálom.- mondtam, mintha teljesen normális lenne.

-Értem.-mondta, majd maga mellé mutatott a farönkön, amin ült. Leültem mellé.

-Milyen volt az előző életed, mármint az atombomba előtt?-kérdezte.

Hosszan beszélgettünk előző életükről, és arról, mi történt mielőtt találkoztunk. Megtudtam hogy Jacobnak volt egy barátnője(Rachel), aki velem egyidős, és akitől Jacob elszakadt, nem is szakítottak, ezért azt gondoltam, hogy nincs nála esélyem. Szóval ha ő ott lett volna, valószínűleg nem beszélhettünk volna Jacobbal, amit nehéz lett volna elviselnem. Egyszer csak feltette azt a kérdést, hogy hány fiúval voltam együtt. Elmondtam, hogy hárommal, és az atombomba előtt, akkor már 16 voltam, szakítottam egy fiúval. Azt is elmondtam hogy, miért. Nem volt nehéz megfogalmazni. Megcsalt az egyik barátommal. Mellesleg a barátom, akivel megcsalt, ő is fiú volt.

-Én soha nem csinálnék veled ilyet.- mondta, miközben közvetlenül felém fordult.

-Tudom.- mondtam közelebb csúszva hozzá. Ő is közelebb csúszott, kisimított az arcomból egy rakoncátlan hajtincset, a keze az arcomon maradt, a másik kezével átkarolta a derekamat, közelebb húzott magához, az ajka az enyémhez közel volt, időzött fölötte egy másodpercet, majd puhán, gyengéden, lágyan megcsókolt, újra meg akart csókolni, de elfordultam, mert eszembe jutott a barátnője. Ő visszafordított magához, mélyen a szemembe nézett és láttam rajta, hogy őt ez nem igazán érdekli, majd hosszabban mélyebben, követelőzőbben megcsókolt.

Zajt hallottam a bokrok közül. Fejem abba az irányba fordítottam, ahonnan a zaj jött. Jacob nem vette észre. Felálltam, mire megfogta a kezem, vissza akart húzni magához, de elrántottam a karom, elővettem a farmernadrágom övrésze alá dugott pisztolyt, amit még a raktárból hoztam el, s a bokrokra céloztam. Mikor már készültem a lövést leadni, hirtelen a bokrok közül előugrott egy zombi, megilyedtem, megbotlottam saját lábamban, hátra estem, s már csak azt láttam, hogy a zombi felém dől. Jacob, miután elestem, fejbe lőtte a zombit. Mielőtt rám borulhatott volna a zombi, elgurultam onnan. Fél perccel később Jacob felém nyújtotta a kezét, s segített felállni.

-Most ismertelek meg, hogy milyen lány vagy.-mondta rejtélyesen, féloldalas mosollyal.

-Miért, milyen lány vagyok? - kérdeztem érdeklődően.

-Olyan akibe értelme volt beleszeretni.- mondta, majd még közelebb vont magához, annyira közel, hogy éreztem teste melegét, majd megcsókolt.

-Ti meg mit csináltok?- megszólalt a hátam mögött MJ még kicsit álmos hangja.

Egyből eltávolodtam Jacob-tól, szinte ugrottam egyet ijedtemben, és próbáltam megnyugtatni MJ-t, hogy ez nem az volt aminek látszik. Jacob-ot egyáltalán nem érdekelte, hogy letagadtam a csókunkat, mert tudta, hogy miért teszem.

-Mich, tudod rosszat álmodtam, anyáról és apáról, és csak megpróbált megvigasztalni.- mondtam, miközben gyorsan próbáltam könnyeket pislogni a szemembe.

-Igen. Pontosan így történt.- mondta Jacob, megerősítve a hamis állítást.

- Ne hazudj nekem, Emily. Láttalak már fiúval csókolózni, anyuék is mindig ezt csinálták és nem vagyok már kisgyerek.- mondta MJ, s teljesen igaza volt. Volt olyan 14 éves koromban, hogy az egyik fiúm, az ajtó előtt csókolt meg, mellesleg akkor csókolóztam először, és MJ nézett minket az ablakból, és anyuék is mindig egymás szájában voltak.

- Hogy tehetted ezt velem, Emily! Úgy volt, én vagyok az egyetlen fiú az életedben.- mondta felháborodva - És megígérted nekem és magadnak, hogy nem leszel soha többé szerelmes, mert mindig, mindenki megbántott, és kihasznált.

- Igen, így volt, de ezt nem mindig lehet betartani. Van, hogy annyira szerelmes vagy, még ha nem is akarod, hogy nem tudsz másra figyelni vagy gondolni, csak ha benne vagy. És Jacob-ot már több, mint 3 hónapja ismerjük, és ő kedves, feláldozná értünk az életét, mint Stonewall-ban, mielőtt eljöttünk onnan. Benne megbízok. És ez ellen nem igazán tudsz tenni semmit. És ami a legfontosabb, hogy szeretem.- mondtam teljes beleéléssel, mire Pet visszaszaladt a sátorba.

-Azta! Ez kicsit talán erős volt. Nem? Én Rachel-nek sem tudtam elmondani, hogy nem szeretem.- mondta Jacob, miután hátulról átölelte a vállam.

- Akkor ha megtaláljuk, itt lesz az ideje.- mondtam biztatásképpen.

- Hidd el, nem akarsz vele találkozni.-mondta, mire eszembe jutott, hogy mit mondott róla, de akkor is rossz érzés fogott el, ha eszembe jutott, hogy Jacob most tulajdonképpen megcsalja miattam Rachel-t. Igaza van Jacob-nak, nem akarok találkozni vele, de ha ez azt jelenti, hogy nem lesz többé rossz érzésem amiatt, hogy vele vagyok, akkor bármikor találkoznék vele "szívesen".

- Bemegyek, megnézem MJ-t, hogy hogy van, szólok neki, hogy indulnunk kell. Elkezdesz összepakolni?- kérdeztem Jacob-ot.

- Igen, persze menj csak. -mondta. Már indultam volna, de visszarántott, majd újra megcsókolt.

- Sok sikert. - mondta, de tudta, hogy nem lesz baj. Látszott rajta, hogy tudja.

Elindultam, MJ a sátor egyik sarkában kuporgott és pityergett. Elmondtam neki, hogy ha nagy lesz, neki is lesznek ilyen problémái, mint nekem és Jacob-nak, ha egyáltalán lesz kivel így éreznie. Elmondtam, hogy történetesen mi Jacob-bal egymásnak lettünk teremtve, és hogy ez nem azt jelenti, hogy őt nem fogom szeretni. MJ megbocsátott és átölelt.

-Bocsánat hogy így viselkedtem.- kérlelte hogy bocsássak meg neki. Öleléssel jeleztem, hogy megbocsátottam, és hogy erről ő nem tehet, teljesen jogos volt amit csinált, és hogy nem hibáztatom ezért. Mi is összepakoltuk a cuccunkat, a sátrat, és már indultunk is. Én mentem középen, egyik kezemet Jacob, másik kezemet MJ fogta.

-Szeretlek. -súgtam először MJ-nek, majd Jacob-nak is, nehogy egyikük is megsértődjön.

Még viszonylag sötét volt, mikor megláttam egy horda élőhalottat. Szóltam Jacob-nak hogy tüzeljünk le őket. Én kemény egyet találtam el, a többiek berohantak, legalább is ami azt illeti bemenekültek az erdőbe. Jacob-nak nem is volt ideje lőni, célozni rájuk. Autópálya mellett mentünk, így biztos volt a jó irány. Még a raktárban találtam egy térképet amin az USA volt rajta. Kijelöltük hogy honnan indultunk és mindig jelöltük, hogy hol vagyunk.

-Még körülbelül 2 mérföld Sacramento. -olvastam hangosan fel a térképből.

-Az már mindjárt itt van. -mondta Jacob -Megtaláljuk a barátnődet. - folytatta suttogva a fülembe. Oda fordultam hozzá, ő mélyen a szemembe nézett, meg akart csókolni, de elhúztam a fejemet, és MJ felé intettem vele és hogy ne most. Alig láthatóan bólintott, és lebiggyesztette a szája szélét. Hangtalanul felnevettem.

Nem sokat gyalogoltunk, mire megláttunk egy benzinkutat, és halkan megszólaltam:

-Menjünk be, hátha találunk valami fontosat.

Bementünk. Elég ijesztő volt. Minden fel volt borítva, és mindent ami fontos volt elvittek. 1-2 üres vagy félig üres konzervdobozt találtunk, amiben ha volt, az étel megromlott. Falak szürkék voltak, kívül graffitik, belül festmények borították, amik porosak, vagy tépettek voltak. - Itt nincs semmi.- mondta hangosan Jacob, nem messze tőlem.

-Igen, jobb ha megyünk.- mondtam megerősítve állítását. MJ végig mellettem maradt. Együtt léptünk ki a küszöbön, mögöttem Jacob. Hátranéztem Jacob-ra mielőtt kiléptünk, s MJ megráncigálta az ujjam.

- Mivan? Most nem csináltunk semmit.- mondtam, mire megrázta a fejét, majd az autópálya felé mutatott. Arra fordultam, és megláttam. Először csak egy árnyat láttam, majd megláttam az arcát, és majdnem sírva fakadtam.