- Szia - csuktam be magam után a kocsiajtót, majd odahajoltam Maricshoz, és egy gyors puszit nyomtam az arcára.

- Szia - tolta fel a napszemüvegét. Fürkészve nézte az arcomat, mialatt én becsatoltam magam.

- Mi az? - nevettem el magam halkan.

- Jól nézel ki. - közölte halál nyugodtan, én pedig valószínűleg nyolc árnyalattal vörösebb lettem, mint az egészséges lett volna.

- Khm. - köszörültem meg a torkom. - Indulhatunk?

- Hallod mit fogsz csinálni ha megcsókollak, hogy már ettől zavarba jössz? - röhögött ki lazán, én meg tovább égtem.

- Marics, kiszállok. - sóhajtottam színpadiasan, de tökéletesen látta a szám sarkában bujkáló mosolyt.

- Jól van, jól van. - csatolta be az övét, majd bal kezét a kormányra, jobbját a váltóra helyezte. Mikor kigurultunk az úttestre, szabad kezével óvatosan megfogta az enyémet, és a kettőnk közötti helyre húzta.

Mosolyogva forgattam meg a szemem. Legnagyobb meglepetésére pedig ahelyett hogy elhúztam volna, meg fordítottam a kézfejem, és ujjaimat a tenyerére kulcsoltam.

                            ------

- Megjöttünk! - kiabált be Peti a lakásba, majd pár pillanat múlva meg is jelent Milán a konyhaajtóban.

- Csá - pacsizott le Petivel, majd hozzám is odahajolt egy ölelésre. - Nem akarok ünneprontó lenni, de nincs itthon kaja. - tette hozzá.

- Jókor mondod - forgatta meg a szemét Marics. - És gondolom te nem vonszolod le a segged vásárolni.

- Ezt eltaláltad - helyeselt, és már el is tűnt. Marics sóhajtva rámnézett.

- Tőlem mehetünk - mosolyodtam el - főzök nektek valami finomat.