Tizenegyedik fejezet
,,Mikor volt a Vesztfáilai béke??" - gépeltem be sietve a pad alatt.
,,Mi vagyok en lexikon?" - jött a válasz pár másodpercen belül.
,,Google a barátod" - írtam.
,,Nekem nem tölt be"
,,1648 okt 24" - írta, én pedig három szívecske után visszacsúsztattam a zsebembe a mobilom.
------
Szünetben még alig hevertem ki a barátságos évindótó dolgozat sokkját, a biztonság kedvéért válaszoltam Maricsnak. Bár ki tudja, lehet már letiltott.
,,Most ez ilyen muveltsegi teszt volt, vagy megkattant a majdnembaratnom?"
,,Hogy micsodád?" - írtam elkerekedett szemekkel.
Már lassan több mint egy hónapja beszéltünk, és ez utóbbi időben átalakult napi találkozásokba is. Bár nyilván a koncertnapok kimaradtak, a maradék időmet szinte végig Mariccsal töltöttem, de tartva magam a szavamhoz, nem engedtem még sokkal közelebb magamhoz.
,,ki is megy ma erted?" - írta.
,,Te..."
,,Es hova megyunk?"
,,Hozzád..."
,,Akkor mi lennék, a soforod?" - írta, én pedig szinte láttam magam előtt, ahogy vigyorog.
,,Jó na."
,,De akkor se létezik olyan, hogy majdnembarátnő" - dühöngtem tovább.
,,Ne aggodj, leszel nem majdnem is"
,,De magabiztos valaki"
,,Na de" - ignorált.
,,Most komolyan, mi volt ez az elobb?"
,,Töri doga" - írtam.
,,EMBER"
,,szeptember 1 van"
,,Nekem mondod?" - röhögtem el magam, majd felnézve a telefonomból óvatosan húzam elé a tolltartómat. Már öt perce ment az óra.
Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro