,,Kedves vagy, szívesen megyünk :)"

Küldtem el gyorsan a választ, és pár percen belül már jött is a következő:

,,Küldöm a címet"

Írta, majd belinkelt egy Google térképes útvonalat, hogy semmiképp se tévedjünk el. Most már fixen meg vagyok győződve arról, hogy a telepátia létezik, másképp nem tudott volna ilyen jó beletrafálni a tájékozódási (és a vezetési) képességeimbe.

,,Megvártok minket? Még lemegy a sor, aztán indulunk"

Jött az újabb pittyegés, mire a többiekkel egyöntetűen úgy döntöttünk, addig visszatémegyünk a klubba. Úgysincs jobb dolgunk nem igaz?

---

Szinte láttam magamat kívülről, ahogy keresztbe állnak a szemeim. Hulla részeg voltam, fogalmam sem volt arról, hogy mikor jön vissza a bennem lévő, egy egész Afrikai család folyadék igényét kielégítő pia mennyiség, de élveztem.

Élveztem a helyet, a zenét, a bulit, a hozzám nyomódó embertömeget. Teljesen ádatdam magam a hangulatnak, tudaton kívüli állapotban vonaglottam össze-vissza, amikor is beleütköztem egy vállba. Egy jó izmos vállba, meg kell mondjam.

Felnéztem a kar gazdájára, és egy hozzám hasonlóan meglehetősen illuminált állapotban lévő Marics Peti nézett vissza rám. Elvigyorodott, majd a kezét a derekamera helyezte, és szorosan magához húzott.

Ha nem tartott volna, a lábaim minden bizonnyal felmondták volna a szolgálatot, hogy az alkoholtól, vagy a fiú közelségétől, az már talán sosem derül ki.

Ujjai finoman siklottak végig a hátamon, amiről még a koncerten lekerült a kardigán, így a bőrömet nem fedte semmi. Érintése mentén végigfutott a libabőr, ami még nagyobb vigyorra késztette őt.

Magam sem tudom miért, de kerültem a tekintetét, frusztrált, hogy ilyen reakciót vált ki belőlem, akkor is, ha holnap semmire nem fogok emlékezni. És ő?

Másik kezével váratlanul nyúlt az állam alá, így kényszerített arra, hogy a szemébe nézzek. Másodpercek töredéke alatt vesztem el a rám visszanéző szempárban, ami most olyan komoly volt, amit ritkán lehet látni.

Tekintenem akaratlanul is a szájára vándorolt, melyen pillanatok múlva már ott csücsült az elégedettség. Ajkait beharapta, úgy hajolt közelebb hozzám, ameddig már csak néhány milliméter választott el minket egymástól.

Bár egy percig sem vacciláltam, mégis megerősítést várva néztem a szemébe. Amint találkozott a tekintetünk, ő csak lehunyta a szemét, és fölém hajolva megcsókolt.