Percy és Annabeth a régi házukba mentek, ahol úgy maradt minden, ahogy azt egy éve hagyták.

Percy és Annabeth leült az asztal köré. Mindketten emlékeztek arra, hogy Karter és Sadie párszor meglátogatta őket Percy lábadozása alatt. És legutolsó alkalommal Karter rajzolt Percy tenyerébe egy rúnát, amivel Percy könnyedén el tudja érni a fiút. Pont olyat, amit oly sok éve, miután Percyék legyőzték Gaiát.

- Azt mondta, hogy nyomjuk meg, és mondjuk ki a nevét - mondta Annabeth. - De a teljes neve kell?

- Honnan tudjam?!

- Anno is te kaptál ilyet!

- És szerinted emlékszem arra, ami lassan kilenc éve történt?!

- Igazad van - sóhajtotta Annabeth. - Akkor próbáljuk a teljes nevével!

Percy a lányra hallgatott. Megnyomta a tenyerét, ahol a rúnát sejtette, s kimonta: Karter Kane.

A varázslat egyből működött, s egy kisebb felhőben megjelent előttük Karter és Sadie, amint épp beszélgetnek.

- Percy! - üdvözölte Karter Percyt.

- Szükségünk van rátok! - hadarta Percy. - Háborúban vagyunk, és épp vesztésre állunk.

- Hol vagy?

- A Jupiter Táborban - válaszolta Percy. - Már jártatok itt a nővéreddel.

- Megyünk - mondta Sadie, s egy varázslattal bezárta az ablakot.