Leo, Kalüpszó, Karter, Sadie, Harry, Ginny, Ron, Hermione, Drew, Hazel és Frank arra értek vissza a Jupiter Táborba, hogy egy csomó épület le volt rombolva, a római és görög sereg együtt harcolt, illetve, hogy már nincs semmi földrengés, sem pedig ellenség.

- Mi történt? - kérdezte az egyik centurio. - Elnyelte őket a föld!

- Megcsináltuk! - kiáltotta az egyik katona. - Megnyertük a háborút!

Igen, de milyen áron - gondolta Karter, aki csak Percyre tudott gondolni. Hisz épp az előbb halt meg.

Mindannyian búsan mentek be a gyengélkedőre, ahol már Will és Annabeth derűsen beszélgetett, Annabeth kezében tartva a gyermekét, aki fiú volt.

A fiú szinte rémisztően hasonlított Percyre, csak a szeme volt Annabethé.

Mikor Harryék szomorúan léptek be a gyengélkedőbe, Annabeth rögtön felfigyelt, s azt kérdezte:

- Percy? - kérdezte elcsukló hangon. Mindenki hallgatott. Annabeth ebből értette, hogy mi történt, s lehajtotta a fejét, s halkan elkezdett sírni.

Karterék nem mertek beljebb menni, csak álltak az ajtóban, s valakik majdnem, valakik pedig tényleg sírva néztek Annabethre. Aztán Will tette fel a következő kérdést:

- És Nico?

- Ő él - válaszolta szomorúan Harry. - De kómában van. Épp a sebesült sátorban látják el.

Annabeth halkan felállt, s kiment a gyengélkedőből.

ΠΠΠ

Annabeth a Percy és ő, Újrómában levő házukhoz ment. Bement, s lefektette a kisbabát az ágyra, amin mindig ő és Percy aludt, épp az előző este is.

Hazel és Kalüpszó követték Annabeth-t, s beléptek a ház ajtaján.

- Szeretett téged - mondta Hazel. - És a kicsit is...

- Nem is láthatta... - csuklott el Annabeth hangja.

- Egy hős volt, Annie - tette Annabeth vállára a kezétt Kalüpszó, s Hazellel együtt megölelte.

- Igen... Hős... A hősöknek mindig tragikus haláluk van.

- Mi a neve? - próbálta elterelni Annabeth gondolatát Percy haláláról Hazel.

- Percy a Charlie nevet szerette volna neki, Charlie Beckendorf után - mondta Annabeth szomorúan. - És én úgy teszek, ahogy Percy szerette volna. Charlie Jackson...

~VÉGE~