Percy | Egy áruló isten
Percy víz alatt ébredt fel egy teremben, ami tiszta hínáros volt, alig lehetett látni a falakat. Ahol kilátszott, ott pedig kék színű volt.
A teremből egyetlen folyosó vezetett ki, aztán tíz-húsz méterrel odébb ez az ösvény négy irányban ágazott el. Percynek nem jelentett gondot, hogy melyik irányban kell keresni a kiutat (végülis Poszeidon fia), szóval abba az irányba indult el.
Így telt el öt perc is, amikor Percy már érezte, hogy kint van a labirintusból. Felúszott a felszínre, s egy móló mellett bukott ki a feje. A mólón Percy meglátta a nézőket, akik hitetlenkedve néznek Percyre, hogy volt képes ilyen gyorsan kijutni a labirintusból. A nézők között Annabeth is ott volt, aki mosolyogva nézte Percyt, aztán kinyújtotta felé a kezét.
Percy elfogadta a kéznyújtást, s felmászott a mólóra.
- Az igen, haver! - hallatszott Jászontól az elismerés. - Jó gyors voltál!
Percy elmosolyodott, de ez aztán lehervadt az arcáról, ugyanis megérzett valamit a labirintusban. Először úgy tűnt, mintha a két bajnok harcolna egymással, aztán meggondolta magát: az egyik bajnok harcol egy istennel.
Percy felállt a mólóra, s visszaugrott a vízbe, s a harc felé vette az irányt.
A harc nem volt messze a kijárattól, úgyhogy Percy elég gyorsan odaért. Aztán Percy meglátta az istent Triton személyben. S éppen Merilynnel harcolt.
- Te mit csinálsz?! - rivallt féltestvérére Percy.
- Void mondta, hogy itt leszel - vigyorodott el Triton. - Nagy jutalomban fog részesíteni, ha elviszem neki a fejedet.
- Te meghibbantál! - csattant fel Percy. - Void átmosta az agyad, Triton! Vedd már észre, hogy...
- Te ne merj velem így beszélni, öcsém! - csattant fel az isten. - Te most éppen az én birodalmamban vagy, és visszaélsz a vendégszeretetemmel!
- Milyen te birodalmad?! Ez apánké.
- Apánk akkor mondott le róla, mikor ellenszegült Void akaratának. De most megbűnhődik.
- Neked elment az eszed, Triton - észrevételezte Percy. - Void gonosz! A Sötét Birodalmat akarja visszahozni! El akarja pusztítani a földet, és rajta mindent! És nehogy azt hidd, hogy neked megkegyelmez!
- Ne próbáld átmosni az agyam, Jackson! - csattant fel Triton, s egy háromágú szigonyt idézett maga mellé vízből, amire Percy válaszul a Fény Kardját idézte meg a saját kezében.
Triton Percy felé szegezte a szigonyát, amiből erőteljes hullám tört ki, de ez Percyre nem hatott (vajon miért?), majd az isten a szigonya nyelével lökte arrébb Percyt. A fiú ezt egy fénysugárral viszonozta, ami megsebesítette Tritont. De ettől csak még dühösebb lett.
Mielőtt Triton megtámadhatta volna Percyt, a fiú elkezdte kiterelni Merilynt a labirintusból, s ő is ment a lány után. De sajnos Triton követte őket.
A fő helyzet, hogy Percy miért nem állt le Tritonnal harcolni az volt, hogy Percy a testvérének tartotta Tritont, akár egy arrogáns kisisten volt, aki még bunkó is, akár nem. És Percy nem akarta bántani.
Mikor Percy és Merilyn kiért a labirintusból, a fiú gyorsan eltűntette a kezéből a Fény Kardját, s Merilynnel együtt a felszínre úszott.
- Húzzátok fel! - mondta Jászonnak és Leonak Percy, Merilynre mutatva. A két fiú felhúzta a lányt, közben Annabeth Percyért nyúlt, és azt kérdezte:
- Mi történt?
Percy válaszolni akart, de nem tudott, mert ekkor Triton lehúzta a víz alá, majd egy erős áramlattal a mólóra vetette a fiút.
- Még mindig a tesód vagyok, haver! - kiáltotta Percy a vízbe. - Nem tudsz egy kis áramlattal ártani!
A vízben pár buborék látszott, de senki sem jött fel a víz felszínére. Aztán Percy úgy gondolta, hogy még egy kicsit provokálhatja Tritont.
- Ennyire gyáva vagy, hogy nem mersz kijönni a vízből? - kérdezte Percy gúnyosan.
- Kinek mondod? - kérdezte Annabeth.
- Mindjárt meglátod - nyugtatta a lányt Percy. És igaza is volt: Triton kiemelkedett a víz felszínére.
- Triton isten - hajtotta le a fejét Annabeth, Piper, Reyna, Árnyék Zoé, Drew és Hazel, illetve ezt a formaságot még Leo és Frank is követte. Csak Jászon és Percy nem hajolt meg az isten előtt. Mondjuk Percynek oka is volt rá.
- Végre ki mersz jönni a vízből! - mondta Percy. - Milyen a levegő? Ugye érzed a halál szagát?
- Percy... - szólt rá Annabeth, de Percy nem hallgatott a lányra, csak figyelte, hogy reagál az isten.
- Megölhetnélek, öcsém - mondta Triton.
- Én tényleg nem értelek téged - mondta Percy. - Az előbb azt mondtad, hogy Voidnak el akarod vinni a fejem, aztán most meg azt, hogy nem akarsz megölni, ha jól értem?
- Ne kóstolgass!
- Nálad hatalmasabb istent is legyőztem már, tesó - mondta Percy, majd tenyerét elöre nyújtva egy kis fénycsóvát idézett meg a kezében. Egyre jobban ment neki a szellemi energia használata.
Triton megtekintette Percy kezében a fénygolyót, majd a fiú szemeit fürkészve visszasüllyedt a vízbe.
- Mi volt ez? - kérdezte Jászon.
- Fogalmam sincs... - sóhajtotta Percy. - Fél Voidtól és el akarta neki vinni a fejem, hogy a Sötét Világban majd túlélje.
- Érdekes... - mondta Annabeth.
Percy most ebben a minutumban semmi másra nem bírt gondolni, csak Triton szavaira:
Apánk akkor mondott le a birodalmáról, mikor ellenszegült Void akaratának.
Aztán erre gondolt:
"...Istenek kora leáldozék vala..."
Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro