Miután a hetek, Dan, Drew, Árnyék Zoé, Kalüpszó, Reyna, Harry, Ginny és Statera elment az Argo III-mal, Clarisse lepihent egy kicsit, ugyanis már két hete nem tudott normálisan aludni, mert mindig rémálmok gyötörték, amikben egy, Clarisse számára ismeretlen istennő szerepelt. Az istennő fekete palástot viselt, fején egy sötétzöld szarvszerűség csüngött, ami inkább koronának nézett ki. Az istennő egy-egy kardot tartott mindkét kezében. És fenyegette Clarisse-t.

Na, hát Clarisse nem az a fajta ember volt, aki fél bármitől is, viszont ez az istennő nagyon megrémítette, ugyanis az istennőből érezhetően áradt a gonoszság.

Szóval Clarisse most sem tudott tovább aludni, mint amúgy, mert megint megjelent álmában az istennő.

A lány felkelt, s az éjszaka közepén sétált egyet a Félvér Tábor területén. Már hajnalodott, mikor Clarisse a Félvér Tábor kapujában meglátott valami árnyékot elsuhanni.

Clarisse gyorsan szerzett magának egy lándzsát és egy pajzsot, majd kiment, hogy körülnézzen, mi volt az az árnyék.

Egy öt perc nézelődés után azt mondta magának a lány:

- Biztos csak egy állat volt... - mondta, majd elindult vissza a Tábor felé. Pár lépés után Clarisse megtorpant. Úgy érezte, hogy valaki, vagy inkább valami figyeli őt, úgyhogy megfordult. - Ki az? - kérdezte a... Kitől is? Clarisse nem tudta vol a megmondani. Aztán a lány melletti bokor zörögni kezdett. Mikor Clarisse odanézett, semmit és senkit sem látott, sőt, a bokor el is hallgatott. - Csak a képzeletem játszik... - sóhajtotta, majd visszafordult a Félvér Tábor felé. De ekkor ismét megtorpant, ugyanis az utat elállta a Clarisse álmaiban látott istennő.

- Biztos vagy benne? - kérdezte gonosz hangon az istennő.

- Ki maga? - lépett egyet hátra Clarisse.

- A nevem Hela - válaszolta az istennő, majd kivonta mindkét kardját. - A skandináv halál istennő vagyok.

- Mit akar tőlem? - emelte fel pajzsát és lándzsáját Clarisse.

- Semmi különöset... Csak a lelkedet.

Hela rátámadt Clarisse-ra, aki az istennő egyik kardját pajzsával, másikat pedig lándzsájával blokkolta, majd súlyával hátrébb lökte Helát. Aztán ő lendült támadásba.

Clarisse lándzsájával serényen szúrkálta Helát, aki minden egyes szúrást kivédett, majd egyszer az istennő hónalja alá fogta a lánzsa nyelét, s egy kardcsapással eltörte, majd egy jó erős rúgással padlóra küldte Clarisse-t, akinek az eséskor kiesett a kezéből a pajzsa és a lándzsájának a maradék része.

De Clarisse nem adta fel, hanem felpattant, s haragtól fűtve megtámadta az istennőt. Puszta kézzel.

Mikor Clarisse először meg akarta ütni Helát, az istennő elhajolt az ütése elől, s gyengén megkönyökölte a lány karját, hogy az háttal álljon neki. Aztán a bal kezében levő karddal átszúrta Clarisse hátát, s a kard hegye a lány hasán át jött ki.

Clarisse fájdalmában felkiáltott, s majdnem letérdelt, de tudta, hogyha ezt megtenné, akkor Hela kardja két félbe vágná.

Hela másik karját a karddal együtt áttette Clarisse vállán, s azt mondta:

- Nem kell tovább szenvedned - mondta az istennő, majd kardját Clarisse nyakához tette, s meghúzta.