Két hét telt el Thália temetése óta. Ezt a két hetet Annabeth és Percy végig együtt töltötték. Együtt gyászolták Tháliát, együtt tervezgették, hogy hogyan tovább. Néha-néha, mikor Annabethnek éjjel rémálma volt, a lány éjjel átszökött Percyhez a Poszeidon bungallóba, mert ott érezte biztonságban magát.

Aztán Annabeth egyik nap megtudott valamit, amit a háború végéig biztosan nem mondana el Percynek, mert akkor a fiú azzal foglalkozna, ugyanakkor tudta, hogy majd valahogy úgyis a fiú tudomására jut ez a dolog.

- Muszáj elmondanod neki, Annabeth! - mondta a lánynak Piper, mikor az megsúgta neki a titkot.

- Igen, de... nem ilyen körülmények közt - mondta Annabeth. - Várni szeretnék vele a háború végéig.

- Annie, lehet, hogy a háború még hosszú évekig elhúzódik - ellenkezett Piper.

- Rendben, Pipes, de meg kell ígérned, hogy nem mondod el senkinek - sóhajtotta Annabeth. - Várok még egy kicsit, aztán majd ha tudom, hogy egyáltalán mit mondjak...

- Ahogy, akarod, nem fogom elmondani senkinek sem, de akkor tényleg mondd el Percynek! Meg kell tudnia!

- Mit kell megtudnom? - lépett a lányokhoz Percy. Annabeth szíve a torkában dobogott, mert félt, hogy mit mondana Percy, ha megtudná, hogy Annabeth gyereket vár. Azaz nem attól félt, hogy mit mondana, hanem attól, hogy ez a hír elterelné a fiú figyelmét Voidról.

- Semmit - vágta rá Annabeth. Utálta, hogy hazudnia kell Percynek, de ha jót akar a fiúnak, akkor most ezt kell tennie.

- Akkor jó - mondta Percy, mintha nem is annyira érdekelné őt a lány titkolózása. - Kheiron, Reyna és Mr. Exvillám, a hatalmas praetor akar veletek beszélni. A többiek már a Nagy Házban vannak, már csak minket várnak.

- Megyünk - válaszolták körusban a lányok, majd felálltak, s Percyvel Annabeth oldalán elindultak a Nagy Ház felé.