A varázsló és a boszorkány bevezette Dant, Drew-t és Evát a kastély gyengélkedőjébe, ahol ellátták Eva karját, s közben a hármas elmondta, hogy kik ők és honnan vannak. De a varázsló és a boszorkány hitetlen tekintettel hallgatták végig a triót.

- És kitől hallottatok az iskoláról? - kérdezte a varázsló.

- Harry Potter mesélte, hogy járt itt pár barátjával - mondta Drew.

- Így igaz, Harry Potter tényleg itt járt három és fél éve, még pont a nyári szünet előtt - mondta az asszony. - És katasztrofális következménye lett, hogy beengedtük őket.

- Mi történt? - érdeklődött Drew.

- Egy gonosz és hatalmas varázsló, Gellert Grindelwald támadta meg az iskolát, mert Harry Pottert üldözte - mondta a varázsló. - Azóta sem hallottunk Potter felől. Grindelwaldról pedig igen.

- Nem is tudjuk elképzelni mit tett azzal a szegény sráccal az a szörnyeteg...

- Semmit - mondta Dan. - Él és virul. Három éve pedig - ugyan egy kis segítséggel - megölte Grindelwaldot.

- De mi erről semmit sem hallottunk...

- Ez mind szép és jó, de térjünk a tárgyra: tudomásunkra jutott, hogy innen, a varázslóiskolából nyílik egy kapu az Alvilág egy részébe - mondta Eva. - Egy kapu a Tartaroszba.

- Én nem tudok semmilyen kapuról - mondta az asszony.

- Én viszont érzem, hogy sötét erők vannak itt - mondta Dan. - És nem varázslatra gondolok, hanem természetfeletti, isteni hatalomra.

- Sötét erők?

- Legutóbb Void közelében éreztem ilyen mértékü sötét anyagot - mondta Dan Drew-ra nézve. - És akkor a Kardot még nem is említettem. Tudom, hogy van itt egy átjáró a Tartaroszba, akár tudnak róla, akár nem.

Dan és Drew felpattant, majd az egyik irányba indultak. Eva is velük akart menni, de a duo a karjára hivatkozva azt mondta, hogy pihenjen egy kicsit, és megígérték, hogy nélküle nem mennek le a Tartaroszba.

A varázslóiskola nyüzsgött a diákoktól, akik érdeklődéssel néztek Danre és Drew-ra. De ők ezzel mitsem törődtek, csak az átjárót keresték. Egy kis idő után Dan megszólalt:

- Azt hiszem, itt van valami - mondta, s Drew-nek úgy tűnt, hogy a fiúnak majd szétszakad a feje a fájdalomtól, ugyanis Dan már többször mondta neki, hogy minél több a sötét energia, annál jobban fáj a feje.

- Alattunk? - kérdezte Drew. Dan körbenézett.

- Nem - mondta hirtelen. - Előttünk.

Drew nem értette, hogy mire céloz a fiú, ugyanis előttük a legközelebb levő fal az legalább húsz méterre volt.

Dan előrébb lépett, s kezét a levegőbe nyújtotta, majd egyszercsak mintha megfogott volna valamit, összezárta az öklét, majd maga felé húzta a levegőt. Drew ekkor vette csak észre, hogy Dan egy átjárót talált egy helyre, ami sötétvörösen festett, s két tüzes színű folyó folyt keresztül az ajtó előtt pár méterre. A két folyón túl pedig egy kastély állt. Pont olyan, mint amilyet Drew látott álmában.

- Itt van az átjáró, amiről beszéltünk - mondta Dan fájdalmas fejjel. - Ez a kapu a Tartaroszba.