A hotel szobája elég nagy volt hármuknak. A falak szép sárgás színűek voltak, s pár festmény is állt rajtuk.

Drew az egyik festményhez sétált. A festmény egy kisebb házat ábrázolt egy tó kellős közepén, s egy móló kötötte össze a parttal, ahol egy rengeteg állt. Drew-nak dejavu érzése támadt, de amint Eva megszólalt, ez el is illant.

- Csak két ágy van - mondta Eva.

- Majd alszok a földön - ajánlotta Dan. - Nekem úgyis túl puha az az ágy - nyomkodta meg az ágy matracát.

- Biztos? - kérdezte Drew.

- Négy napot csak kibírok - vonta meg a vállát Dan, majd egy pokrócot terített a kárpitra, s elkért egy párnát Drew-tól, amit a pokróc szélére rakott.

- Takaró nem kell? - kérdezte Eva.

- Nem hiszem, hogy itt annyira hideg lenne éjjel... - mondta Dan. - Végülis még augusztus van.

ΠΠΠ

Éjjel Drew-nak különös álma volt. Mintha a jövőben járt volna.

Egy csata kellős közepén állt, körülötte sötét angyalok és szörnyek harcoltak félistenek ellen. De közben egyik szörny sem támadt Drew-ra, mintha nem vették volna észre.

A lány szemével Dant kezdte keresni, de nem látta sehol. Ahogy a heteket és Harryéket sem. Aztán meglátott valamit.

Percy volt az, s épp négy isten oldalán harcolt Void és másik négy isten ellen. Percyék körül a hetek többi tagja és Dan feküdt élettelen testtel. Drew odaszaladt a testekhez.

Mikor a lány a holttestekhez ért, úgy érezte megállt körülötte az idő. Majd körbenézétt, s úgy vette észre, hogy tényleg megállt az idő.

- Szörnyű látvány? - kérdezte Void a háta mögül. Drew a sokktól nem tudott válaszolni. - Nem így kellene történnie, de nem sok választást hagytok.

- Meg... megölted Elisabeth-t - csordult ki egy könnycsepp Drew szeméből.

- Az ő halála szükségszerű volt - vonta meg a vállát Void.

- Szükségszerű?! - csattant fel Drew. - Ő csak egy tizennégy éves gyerek volt!

- A végén úgysem élte volna túl - mondta Void. - Ha a birodalmam visszatér, akkor a Föld, a Tartarosz, az Alvilág, minden el fog pusztulni. Ebbe az Elysium és a mezők is bele tartoznak. Így legalább nem kell többször meghalnia. Ha úgy vesszük, ez kegyelem volt.

- TE SZEMÉT! - ordította Drew Voidnak, majd előhúzta tőrét, s a szellemre vetette magát, aki pedig csak egy könyökössel leterítette Drew-t.

- Megértem a haragod - mondta Void, s Drew lába köré föld kezdett nőni, bal kezét egy villámostor, jobb kezét pedig egy tűznyaláb kötötte le a földre, így mozgásképtelenné téve Drew-t.

- Engem is el akarsz kárhoztatni?! - köpte Voidnak Drew.

- Nem - válaszolta Void. - A te időd még nem érkezett el, Drew Tanaka.

Void visszafordult Percy felé, majd eltűnt Drew szeme elől, ahogy az egész álom köddé lett. A lány már reggel ébredt fel a hotelban.