Drew és Dan már egy egész napja gondolkodtak azon, hogy hogyan kéne elhúzniuk a csíkot, de nem tudtak semmit sem kiagyalni. Az okok a következők voltak: ha ki akarnak sétálni, akkor lelövik őket, ha úsznak, akkor is. Ha pedig hajóvak akarnak elszelelni, akkor pedig valószínűleg vagy szitává lövik a hajót egy helikopterrel vagy pedig valami ágyú féleséggel alájuk gyújtanak és felrobbantják őket.

- És mi lenne, ha Elisabeth... - vetette fel Eva, de Drew leállította.

- Vele most nem tudjuk mi van - mondta Drew. - Két hete mintha nem lenne magánál. Mintha ez nem ő lenne.

- Megszállta egy démon? - kérdezte David.

- Neeem! - nevetett fel Drew. - Tudod a lányoknak... vannak ilyen időszakaik. Minden hónapban...

- De ha két hete tart, akkor az már rég rossz, nem? - kérdezte Dan. - Nem hiszem, hogy ahhoz köthető... Inkább tényleg olyan, mint akit megszálltak...

- Mondom én!

- Hát végülis olyan dolgokat csinált, hogy amíg te kómában feküdtél, addig Elisabeth egyik éjjel végigjárta vagy ötször a hajót, és keresett valamit. De nem egy tárgyat, hanem egy embert. És elég ijesztő volt...

- Ti miről beszéltek? - nézett be Elisabeth a nappaliba.

- Semmiről... - vágta rá Dan és Drew egyszerre. - Csak arról, hogy hogyan tudnánk innen elszabadulni.

- Tényleg, nem tudnád használni az időmegállító-képességedet, hogy kijussunk? - kérdezte Eva.

Elisabethnek szemmel láthatólag nem tetszett az ötlet. De nem ez a normális "ez nem jó ötlet" nézés volt, hanem inkább ez a "nem menekülhetnek el" pillantás. Drew eléggé merémült ez miatt.

- Nem lenne jó ötlet - mondta ki végül a lány.

- Mégis miért? - kérdezte Dan.

- Kifáradtam, amikor megmentettelek - válaszolta a lány.

- De az már két hete volt - ellenkezett Dan. - Hogy lehetsz még mindig kifáradva két hét után?

- Úgy, ahogy te tudtál két hétig kómában lenni - válaszolta Elisabeth, majd hozzátette: - De mégegyszer elmondom: nem megyünk sehova!

A lány megfordult és elment.

- Látod? Erről beszéltem! - mutatott utána Drew. - Tök ijesztő...

- Eddig nem volt ilyen - mondta Dan is. - Mindig derűs volt.

- Hát már nem az - mondta Eva. - De ha nélküle vagy vele, akkor is ki kell találni valami szökést!

- Ebben igazad van - helyeselt Dan.