Drewnak már akkor megtetszett Dan, mikor először meglátta. Ez volt az oka, hogy jelentkezett a küldetésre. Már csak magának akarta a fiút, s így elég fura dolgokat kezdett a jelenlétében csinálni. Egyszer úgy tett, mintha elájult volna, hogy a fiú elkapja. Aztán máskor úgy beszélt, mint aki meg van hibbanva. Akkor teljesen hülyét csinált magából, hogy össze-vissza beszélt.

De a legutóbbi még Drew szerint is túl ment a határon, ugyanis mikor Dan a repülőn a kormányhoz küldte, hogy vezesse a gépet, akkor elkezdett hisztizni. Aztán direkt leszedte a kormányt, hogy Dan csak vele foglalkozzon, pedig jól tudta, hogy a fiú hármuk életéért küzd ott az ajtóban.

Viszont mikor ki kellett ugrani a repülőből, Drew tényleg rettegni kezdett. Még sosem ugrott ki repülőből. De Dan és Elisabeth magukkal rántották, így ő is repült egyet. Aztán Dan megpróbálta meghúzni Drew ejtőernyőjét, de az valamitől bekrepált, s így a fiú magához ölelve Drew-t húzta meg a sajátját. Majd mikor leértek a földre, Drew teljesen maga alatt volt, hogy Dan megölelte. Aztán a fiú elengedte, ő pedig nem tudott megállni a lábán, annyira elmerengett.

Aztán Dan elindult a lezuhant gép felé, s Elisabeth és Drew követték. Mikor mindhárman a géphez értek, nem találtak mást, csak lángoló törmeléket.

- Most akkor merre? - kérdezte Elisabeth.

- Fogalmam sincs - vallotta be Dan. Drew tudta, hogy a fiú haragszik rá, s épp ezért a lány megpróbált valami használható ötletet kieszelni.

- Most egész polntosan hol vagyunk? - kérdezte.

- Még csak Kanada déli határánál - válaszolta Elisabeth.

- És hol akartuk kezdeni a keresést?

- Te tényleg semmire sem figyeltél a megbeszéléseken?! - csattant fel Dan.

- Kheiron szerint Közép-Európában a legerősebb a szellemi energia - válaszolta Elisabeth.

- De akkor miért jöttünk Kanadába? - kérdezte Drew.

- Ha most nem itt lennénk, akkor az óceánban - mondta Dan. - Azért vettem erre az irányt, mert ránk támadtak. Már csak azt kéne kitalálni, hogy hogy jutunk el Európába.

- Mi lenne, elkötnénk egy hajót? - kérdezte Drew.

- Ezt pont egy plázacica kérdezi? - kérdezett vissza Elisabeth. - Merész!

- Jó ötlet lenne, csak nincs itt Vízicsávó, hogy keresztül vigyen minket egy csónakban az óceánon - mondta Dan, Percyre értve a Vízicsávó kifejezést. - Egy hajót meg elég nehéz lenne hármunknak elvezetni.

- És mi lenne, ha valakit megkérnénk, hogy vigyen minket el Európába? - tette fel a következő kérdést Dan.

- És van pénzed?

Ekkor Drew-nak valami az eszébe jutott:

- Hát szüleim itt laknak Kanadában, és nem éppen szegények - mondta Drew, s ezzel egy mosolyt sikerült csalnia Dan arcára. Ezzel már megértette, hogy hiába próbált idáig bármelyik srác közelébe férkőzni, mindegyik csak egy kis hisztisnek tartotta. Most már értette, hogy nem magára kell vonni a srácok figyelmét, hanem elég simán jófejnek lenni, és az sem árt, hogy Aphrodité lánya.

- Rendben, akkor vezess minket a szüleidhez!