- Hol a fenében voltatok?! - csattant fel Drew, mikor meglátta Dant, a professzorasszonyt és Staterát kilépni a kapun. - Két hónapja... KÉT HÓNAPJA MENTETEK BE!

- Ne rá haragudj, Drew Tanaka - lépett oda a lányhoz Statera, akinek már egy kicsit jobban elkezdett fényleni a bőre, mint a Tartaroszban. - Nem az ő hibája.

- Akkor kié?! - csattant fel Eva is.

- A testvérem, Void egy kicsit trükközik az idővel, mert ugye már megszerezte a kislánytól.

- Tehát odabent ez az egész csak pár nap volt? - kérdezte Drew megenyhülve.

- Órák, Drew, órák - mondta Dan.

- Daniel megtette amit meg kellett tennie, és kiszabadított - mondta Statera. - És amennyire a hatalmam engedi, el tudlak titeket juttatni a Félvér Táborba, de csak ha utána hagytok egy keveset pihenni és az erőmet visszatölteni.

- De maga az ősszellem, Statera - mondta Drew. - Nem értem, hogy akkor miért kell pihennie.

- Mert a Tartaroszban való fogságom közben Void megpróbálta az én hatalmamat leszívni, és kishíján sikerült is neki. Még egy nap, és Void elnyeli minden erőmet, én pedig semmit sem tudnék tenni ellene.

- De most majd tud, ugye?

- Az nagyban függ attól, hogy Percy Jackson készen áll-e - mondta Statera.

- Mire kell készenállnia? - kérdezte Dan, de választ már nem kapott rá.

- Fogjátok meg a vállam vagy a karom - mondta Statera. - Elviszlek titeket a Félvér Táborba.

- Köszönünk mindent - mondta Drew a varázslóiskola tanárainak és diákjainak egyaránt (Dan csak most vette észre őket). Drew, Dan és Eva szorosan megfogta Statera kezét és vállát, majd a következő pillanatban annyit vettek észre, hogy előrefele száguldanak.

ΠΠΠ

Statera éppen a Félvér Tábor bejárata előtt tette le Dant, Drew-t és Evát, majd mind a négyen a Tábor felé kezdtek szaladni.

Mikor mind a négyen beértek a Táborba, mintha az nagyon kihalt lett volna. Aztán gyorsan a Nagy Ház felé vették az irányt, hátha ott vannak a félvérek.

A helyzet az, hogy nem tévedtek, tényleg ott voltak a félvérek, csak nem éppen az elképzelt tevékenységet folytatták, helyette temetést tartottak.

A sír előtt Dan meglátta Annabeth-t, Percyt, Leot, Kalüpszót, Jászont, Pipert, Franket, Hazelt, két-két ismeretlen srácot és lányt, illetve azt a Vadász lányt, akiről Dan legutóbb a Félvér Táborban álmodott az indulásuk előtti estén. És persze ott volt a többi félvér (mindkét táborból), a Vadászok és Harryék is, sőt, még maga Artemisz istennő (rómaiul Diana) is eljött.

Dan szeme a sírkőre csúszott. Szíve mélyén tudta, hogy ki van a sírban, mégis, mikor meglátta a nevet, Dan szeméből folyni kezdett a könny. Csak ennyit tudott suttogni:

- Elkéstünk....

És bizony a sírkövön ez állt:

Thália Grace
1985-2018
"Lelke az elsyumi mezőkön él tovább."

~FOLYTATJUK~