A reptér nem különbözött egy normális reptértől. Nagy volt a tömeg, a csekkpontoknál hatalmas sorok álltak.

Dan nem igazán bírta a tömeget (mint az korábban említve volt), de ebben a tömegben mintha valami furcsa is lett volna. Mintha figyelné őt valaki. De ez az érzés hamar elinalt.

A hosszú sor ellenére a magyar Ferihegyre tartó gépre való csekkolás nem tartott sokáig.

Maga a repülő belülről kétszáz személyes volt, az utasok pedig kényelmes karfás székekben ülhettek.

Dan és Drew jegye egymás mellé szólt az ablak mellé (az ablak mellé Dan ült, Drew pedig mellé, ugyanis a lány tériszonyos), Eváé pedig a mögöttük levő sorba.

Mikor a gép felszállt, Dant ismét elfogta az az érzés, hogy valaki figyeli. A fiú körbekémlelt, de nem látott senkit sem, aki őt nézné, s ezért visszadőlt a székébe.

- Aludj egy kicsit - ajánlotta Drew, aki szemmel láthatólag semmit sem vett észre az előbbi nézelődésből. - Sok volt ez a mai nap.

Dan teljesen egyetértett a lánnyal, s elfogadta a pihenést. A fiú a következő pillanatban már mélyen aludt.

ΠΠΠ

Dan álmában egy sötét helyen járt. Először azt gondolta, hogy ez a hely Void birodalma, de aztán meggondolta magát, ugyanis előtte egy valószínűleg fényből épült kard jelent meg előtte. Dan nagyon jól ismerte, ugyanis Percy kezében már látta párszor.

Aztán Dan megfordult, mert úgy gondolta, hogy egy választás előtt áll. És jól tippelte, ugyanis mögötte pedig ugyanaz a kard állt, csak sötétségből épülve.

Dan elindult a Fény Kardja irányába. Azaz el akart volna indulni, ugyanis olyan érzése támadt, mintha a Sötétség Kardja húzná magához. És igaza is volt, ugyanis mikor megfordult, a sötét penge ott lebegett előtte.

Dan akaratlanul is megfogta a kardot, s ekkor az egész álom szertefoszlott.

Mikor magához tért, Drew rázta a vállát, s az ablakon mutatott ki. Dan odanézett, ahova a lány mutatott, és ő is meglátta: a repülő szárnya lángolt.