Miután Dan kivitte a gyerekeket és a nőt a vagonból, a fiú még azt sem várta meg, hogy a nő köszönetet mondjon neki, hanem rögtön Drew-ék felé vette az irányt. Mikor odaért, Dan rögtön Drew vállára hajtotta a fejét, és sírni kezdett.

- Őőő... Ezt most mire értsem? - kérdezte Drew zavartan. Dan felnézett Drew vállából, és mesélni kezdte a vagonban történteket. Mikor a végére ért, Drew és Eva szeme is már könnyben úszott.

- Akkor ezért viselkedett olyan furán - mondta Eva könnyeivel küzködve.

- Ezért Atlasz megfizet - sírta Drew. - Megesküdnék bármire!

- Arra semmi szükség - mondta Dan letörten, de már nem könnyezve. - Marmint az esküvésre.

- Igaza van - mondta Eva. - Ha most esküdözni kezdessz a Sztüxre, akkor sosem fogunk megtalálni Staterát időben.

- Rendben, igazad van - törölte le könnyeit Drew. - De merre menjünk tovább?

- Hát... - kezdte Eva. - Szerintem kövessük a sínt. Ugyanis Párizsba vezet, és én úgy gondolom, hogy ha ida megyünk, akkor repülőre szállhatnánk.

- És hány óra járóföldre van Párizs? - kérdezte Dan.

- Két-három nap - vonta meg a vállát Eva.

- Nap?! Hát akkor inkább megvájuk, míg jön egy másik vonat!

- Az mégrosszabb ötlet - mondta Eva. - A legközelebbi vonat legalább négy nap múlva jön erre a baleset miatt.

- Hát én inkább várok négy napot, mint hármat sétálni - mondta Drew.

- Van itt a közelben egy hotel? - kérdezte Dan.

- Van, méghozzá két órányira arra - mutatott az egyik irányba Eva.

- Honnan ismered ennyire Franciaországot? - kérdezte Dan.

- Sokat voltunk errefelé anyánkkal - nézett Eva szúrósan Drew-ra, aki csak a szemét forgatta. Dannek fogalma sem volt, hogy mi baja lehet Drew-val Evának, ugyanis mindig, amikor alkalma van, csak piszkálja a lányt. Mondjuk azt Dan megértette, hogy Drew néha elég idegesítő szokott lenni, de mostanában nem annyira. Ebben a pár napban Drew megváltozott.

ΠΠΠ

Két óra elteltével Dan, Drew és Eva beért a városba, a többi utast pedig otthagyták a vonat mellett.

A város elég nagy volt, és egy nagyobb kikötővel, illetve egy stranddal is rendelkezett. A hotel pedig pont a strand mellett volt.

- Mielőtt bemennénk - állította meg a többieket Dan. - Mivel fogunk fizetni négy napi szállásért?

- Hát hoztam egy kis pénzt, ha ez megfelel - vett ki a zsebéből egy köteg százast Drew.

- Ami azt illeti, nálam is van egy kevés - tette hozzá Eva a másik köteg százast. - Ennyi már csak elég lesz.

- Honnan hoztatok ti ennyi pénzt? - kérdezte Dan.

- Nekem még Kheiron adott pénzt azzal az indokkal, hogy még kellhet - vonta meg a vállát Drew.

- Pont rád bízta a pénzt?! - csodálkozott Dan. - Arra nem gondolt volna, hogy hirtelen meglátsz egy plázát, azt az egészet felvásárolod?

- Inkább menjünk be, macsókám, azt kérjük ki azt a szobát! - ajánlotta Drew, majd elindult a hotel bejárata felé.

A hotel szépen nézett ki. Szép igényes falak, padló és asztalok voltak, s a világítás is rendben volt. A tisztaságra sem lehetett panasz.

A hotel hallja nem volt túl nagy, hanem éppen ez a kényelmes méret volt. A hall végén pedig egy asztal mögött egy piros ruhás, szőke hajú fiatal lány állt. Mikor Danék az asztalhoz értek, a lány valamit mondott franciául, amit Dan nem értett. De most nem kérte Drew-t, hogy fordítson neki, hanem ő kezdett beszélni:

- Tud angolul? - kérdezte Dan.

- Igen - válaszolta a lány. - Szóval miben segíthetek?

- Egy szobát kérnénk - válaszolta Drew.

- Egyet? - súgta Drew-nak.

- Egyet - válaszolta a lány. - Baj?

- Ja, nem, nem, csak... kérdeztem... - forgatta a szemét Dan, majd visszafordult a szőke lányhoz.

- Hány éjszakára kérnék? - kérdezte a lány.

- Háromra - válaszolta Dan.

- Rendben - mondta a lány, majd egy kulcsot nyújtott Dannek. - Itt a kulcs a 666-os szobához. Kétezer euró lesz.

- Dollárt elfogadnak? - kérdezte bizonytalanul Drew.

- El - mondta a lány. - Akkor Kétezer-kétszáz dollár lesz.

Drew a lány kezébe nyomta a pénzt, s Dannel és Evával együtt elviharzott.