- Bocs, de elmondanátok, hogy ki az a Zoé? - kérdezte Leo.

- Még mielőtt Thália beállt volna Vadásznak, ő volt a Vadászok vezetője - válaszolta Percy. - Sokat beszéltem nektek róla. Ő Árnyék Zoé.

- De ez ő lenne? - kérdezte Thália. - Ez tényleg ő?

- Thália? Percy? - nézett rájuk a lány.

- Itt vagyunk, Zoé - ment oda hozzá Thália és átkarolva vezette a többiekhez. - Mi történt?

- Ezt inkább én kérdezhetném - mondta Zoé.

- Tíz éve meghaltál - válaszolta Percy.

- Az nem lehet! - hülledezett Zoé. - Pedig semmi sem történt ez alatt a tíz év alatt! Kronoszt már legyőztétek?

- Ő már a múlté - vigyorgott Percy. - De azóta már nagyon sokminden történt.

- És hol vagyunk? - kérdezte Zoé. Ez a kérdés nagyon meglepte Leot.

- Dehát... - kezdte Julia. - Te neked ezt tudnod kéne. Hisz valahogy itt vagy.

- Csak itt ébredtem, ebben a városban, de azt nem tudom, hogy hol - válaszolta Zoé.

- Ez itt Punt városa - mondta Maruk.

- Punt?!

- Óegyiptom - bővítette Thália.

- Óegyiptom?! - nézett Zoé. - A múltban vagyok?!

- Ahogy mondod - helyeselt Jason.

- Gyere, menjünk be, beszéljünk meg mindent!

- Nem jó - mondta Percy.

- Miért?

- Mert még három helyre el kéne jutnunk, és nemtom hogy telik az idő itt, a múltban.

- Jogos - bólogatott Thália. - Akkor a hajón.

Percyék elbúcsúztak Maruktól, és felléptek a hajóra, ami most már valamiért ott volt, ahol hagyták. Leo ezt nem értette, hogy miért, de ott volt.

Árnyék Zoé és Hórusz is fellépett a hajóra, majd Thália és Zoé elvonultak, hogy átbeszéljék a dolgokat.

Addig Percy azt kiáltotta a hajónak:

- OLÜMPOSZ! - mondta, s a hajó elindult.

Fél óra múlva Leo egy partot pillantott meg, és mégegy ajtót rajta. A hajó befutott, mindenki kiszállt a hajóból, s bementek az ajtón.

- Itt jártatok? - kérdezte Percy.

- Nem - vallotta be Rick. 

- Akkor most körbenézünk - határozta Thália.

- Nekem szerintem a hajón kéne maradnom - kezdte Hórusz -, ugyanis én egyiptomi isten vagyok, és még sosem volt olyan, hogy két nemzet istenei találkoznak egymással.

- Akkor most lesz - mondta Leo.

- A hajóra nem mehet vissza, Hórusz isten - mondta Lucy. - ha egy valaki meg csak át a kapun, akkor visszajut a jövőbe.

- Értem... Hát akkor találkozok velük.

- Meg amúgyis magával van a legnagyobb esélyünk - tette hozzá Thália. Leonak fogalma sem volt, hogy Thália ezzel mire akar kilyukadni, de figyelmesen hallgatta.

- És ezt honnan gondolod, leány?

- Onnan, hogy maga egy isten. És egy isten csak szót tud érteni egy másikkal, nem?

- Hát... Én ebben nem lennék annyira biztos - kezdte Hórusz, de Thália ezzel már nem foglalkozott, csak ment előre.

- Ez nem Olümposz - mondta, miután megszemlélte a várost.

- Akkor mi? - kérdezte Lucy.

- Kérdezzük meg! - ajánlotta Leo, és a legelső emberhez odament az utcán. - Üdvözlöm, uram, segítséget szeretnék kérni. Én és a barátaim eltévedtünk, és szeretnénk eljutni az Olümposz hegyre.

- Maguk nem görögök ugye? - nézett Leora a férfi.

- Valóban nem - válaszolta Leo.

- Rendben! - mutatott az egyik irányba a férfi. - Arra kell menni. Úgy egy-két napi járóföldre lehet.

- Köszönjük szépen! - köszönt el Leo, majd elindult, a többiek pedig utána eredtek.

- Hé, istenkém! - kezdte Leo. - Van egy ismerősöm, aki Uránosz isten lánya. Az a helyzet, hogy ő képes minket utaztatni a levegőben.

- Előszöris nem vagyok az istenkéd, másodszor pedig...

- El kéne vinnie minket - állt Leo mellé Percy.

- Nekem még segítenem sem kéne - tette karba a kezét Hórusz.

- Ami azt illeti nem csak a görög világot, hanem az összes többit is fenyegeti Void, szóval... - mondta Thália. - De, kéne segítenie.

- Jólvan, jólvan - tette fel a kezét megadólag az isten, majd egy légáramlattal felemelt mindenkit, majd reptetni kezdte őket. - Ennél gyorsabban nem fogok menni, mert fogalmam sincs hogy néz ki az Olümposz. Illetve, hogy hol van.

- Azt hagyja ránk! - legyintett Percy, majd egy idő után Árnyék Zoé felkiáltott:

- Az az!

Hórusz letette őket a hegy lábánál, és azt mondta:

- Meg kell mászni?

- Ha segítene feljutni, akkor nem kéne - gúnyolódott Leo.

- Nyugi, Leo, nem törhetünk be az istenekhez egy másik nemzet istenével - mondta Thália.

- Sőt, ti sem fogtok felmenni, nem csak az isten - hangzott a hátuk mögül egy hang. Void állt ott három két angyallal és két ember szerű lénnyel.

- De ez te vagy, Percy - fedezte fel Jason, de Percy nem foglalkozott a lánnyal.

- Most nem fogok habozni! - mondta Percy, majd megjelent kezében a Fény Kardja. Thália, Leo, Árnyék Zoé és Hórusz is követte a példáját, ugyanis mindannyian fegyvert kaptak elő.

Legelőször Percy támadott, mégozzá egyenesen Voidra, aki még csak kerülgette a Fény Kardja támadásait. Aztán az egyik támadásnál elővette ő is a Sötétség Kardját, és azzal védte ki Percy csapását. A fiú ettől kiesett a ritmusból, és most Voidon volt a sor. Márámadt Percyre, és a többiek rögtön a fiú segítségére siettek: Thália ládzsával, Árnyék Zoé íjjal és nyíllal, Leo tűzgolyókkal, hórusz pedig a kétméteres kardjával próbált harcolni a szellem ellen. Aztán Void társai is beszálltak, és leszeterítették Tháliát, Zoét és Leot, majd Hóruszra támadt az egyik angyal, de azt az isten könnyedén kettévágta.

Miközben Percy hadakozott Voiddal, Hórusz segített a földön fekvőknek legyűrni a lényeket, majd Void felé rohantak. De a szellem ekkor eltaszította Percyt magától, majd a földbe verve kiemelkedő sziklákat idézett meg, amik fellökték Percyéket.

- Igen, Jackson, új erő - lépett a fekvő Percy felé Void. - Tudod kitől vettem el? A testvéredtől.

Leo tudta, hogy Void kiről beszél. Jackről, akivel három éve találkoztak, amikor a múltban harcoltak Nüxék ellen. Ő Neptunusz fia, és a képessége földrengés. Vagyis csak volt. Leo sajnálta a srácot, hogy tőle is megfosztotta a hatalmát Void, de azért csodálta is a szellemet, hogy milyen jól tudja használni az erőket. Sőt mi több! Leo kíváncsi volt, hogy az ő erejét hogy tudná használni.
Nem! - gondolta. - Erre még csak gondolni sem szabad! Void gonosz! Le kell győzni!

Leo gyorsan felpattant, és tüzet lökött Voidra, aki ettől megtántorodott. Amúgy a szellem már épp arra készült volna, hogy Percy erejét veszi el.

- A te erőd lesz a következő - mondta Void, majd egy sötét anyag hullámot küldött rá, amitől a fiú ismét elterült. Void fölé ért, és már majdnem megérintette a mellkasát, de ekkor egy villám csapott a szellembe. Thália volt az. Aztán egy nyíl állt bele Void hátába. Az pedig Zoé volt.

- Egy egyenrangú ellenféllel kezdj! - kiáltott rá Hórusz.

- Te közel sem vagy nekem egyenrangú, Égisten - válaszolta Void, majd rátámadott Hóruszra.

Mikor az isten közelébe ért. Gyorsan átváltozott egy sárkánnyá, és farkával elütötte Hóruszt. Aztán visszaváltozott emberalakba, s ismét a földbe vert egyet. De ekkor most a föld elkezdte benőni Hóruszt.

A föld már az isten nyakáig ért, amikor Void odaért. A szellem azt mondta:

- Ne próbálkozz, Égisten! Úgysem tudsz legyőzni!

Void most Tháliához ment.

- Thália Grace, Zeusz lánya - mondta Void, majd szép lassan tovább ment, egészen Percyhez. Leot kihagyta, és ezt a fiú sértésnek vette. - Ugye, milyen nehéz harcolni? Főleg három év után, amikor már rég kiestél a ritmusból?

Percy nem válaszolt.

- Felajánlok neked egy lehetőséget - mondta Void. - Vagyis pontosan két lehetőséged van: az egyik, hogy csatlakozol hozzám vagy inkább abbahagyod és nem harcolsz tovább. És ha ezek közül az egyiket megteszed, akkor te és a barátaid túlélik a világvégét, és az új világban, az én világomban új életet kezdhettek.

- Biztos hogy nem csatlakozok!

- Pedig reméltem, hogy megteszed, viszont gondoltam, hogy ezt fogod mondani. A másik lehetőséged, hogy felmész az Olimposzra és megszerzed magad mellé a második istent is - mondta Void. - De ha ezt megteszed, akkor nem fogom többet elfogadni a megadásodat vagy átállásodat. Most hagylak elmenni, de legközelebb, ha alkalmam adódik, akkor el foglak pusztítani.

- Állok elébe - mondta Percy.

- Ahogy akarod - egyezett bele Void. - Hát akkor a viszont látásra, Jackson.

Void ezzel eltűnt.