- Minek mentetek el Angliába, ha úgyis az Olimposzra akartatok menni? - kérdezte Ron, miután New Yorkba hopponálták Percyéket a többiekkel.

- Mert szügségünk van rátok - válaszolta Percy, majd elindult az Empire State Building felé.

A bejárat ugyanott volt, mint szokott lenni. Mindannyian felmentek az Olimposzra és a Nagy Terembe sétáltak. Ott az istenek épp egy gyűlést tartottak, és mikor Zeusz megpillantotta őket, nem igazán örült.

- Mit akartok? - kérdezte gorombán.

- Válaszokat - válaszolta Percy, és az apjára nézett. - Amiket elhallgattatok előlünk.

- És mégis miről? - kérdezte Zeusz türelmetlenül.

- Valami bennem lakott huszonöt évig - mondta Percy. - Egy szellem.

Poszeidon lehajtotta a fejét.

- Egy szellem, amiről ti tudtatok, és nem szóltatok.

- Igen, tudtunk róla - sóhajtotta Poszeidon. - De Apollón külön kérésére nem szólhattunk.

- Engem ne keverj bele! - csattant fel az isten. Apollónról tudni kell, hogy három évvel ezelőtt Nüx megölte. De mivel egy isten nem halhat meg véglegesen, Apollón nemrég visszatért.

- Illetve egy próféciáról is tudunk - folytatta Annabeth.

- Mégis honnan...? - kérdezte volna Zeusz, de aztán a szeme megakadt Dan-en. - Ja, értem...

- Mi a prófécia? - kérdezte Percy. - Hogy szól?

Apollón sóhajtott egyet, és Poszeidonra nézett, aki pedig alig észrevehetően, de bólintott, hogy elmondhatja.

- "Ősi szellem erősödik,/ Tenger fia lelkében elűzetik...." - kezdte Apollón, de nem tudta befejezni.

- "...Istenek kora leáldozék vala,/ Sötét-Fény harca bevégződék vala" - fejezte be a próféciát Void, aki ebben a pillanatban lépkedett be az Istenek Csarnokába. Az istenek és félistenek mind fegyvereket rántottak.

- Mit keresel itt, Void? - kérdezte Zeusz.

- Azt, ami a próféciában is meg van írva - válaszolta gonosz mosollyal az arcán Void. - Az istenek bukását!

A Sötétség Kardja megjelent a szellem kezében, és megtámadta az isteneket, akik azért, hogy ők is meg tudják támadni, az emberi méretű alakjukat vették fel.

Void először Aphroditét támadta meg, ugyanis szerinte ő volt a leggyengébb az istenek közül. Aztán mikor a földre küldte az istennőt, a többi istenre támadt.

- Be kell szállnunk! - döntötte el Percy, és a Fény Kardja megjelent a kezében. Annabeth mondani akart neki valamit, de a fiú nem hallgatta meg, csak rátámadt Voidra.

- AVADA KEDAVRA! - kiáltotta egyszerre több hang is, és tíz vagy tizenkét átok száguldott egyszerre Void felé, aki csak simán elütötte őket a kardjával, és azok az egyik oszlopnak csapódtak, ami egy robbanást követve eldőlt.

Percy, Jászon és Leo egyszerre támadta Voidot az istenekkel, de sem a tűz, sem a víz sem pedig a villámok nem használtak a szellem ellen. Void mindhármukat a földre küldte, de arra nem maradt ideje, hogy valakit meg is öljön, ugyanis az istenek a fiúk segítségére siettek. De Void őlet is leterítette azzal, hogy egy arany lemezet vágott hozzájuk. Aztán mivel az istenek megszédültek, Void kihasználta a lehetőséget és egy sötét anyag sugarat küldött feléjük, amitől mindannyian hátraestek.

- Az Olimposz ideje leáldozott - mondta a szellem, majd a talajba szúrta a kardját, amitől az egész Olimposz talaján sötéten világító repedések húzódtak. És egy földrengés is érezhető volt.

- Még nem - lépett elő Dan. - Engem még le kell győznöd!

- És minket is - tápászkodtak fel Percyék, illetve az egész mögöttük álló csapat ezt mondta.

Habár voltak vagy negyvenen, Percy mégsem hitte, hogy le tudnák győzni a szellemet. De nem volt választásuk.

- Infinity! - kiáltotta Harry Void felé, aki kivédte a villámot. De Percy és Jászon erre a pillanatra várt, hogy megtámadják a szellemet. Ebbe a közelharci csatába Leo, Annabeth, Piper, Reyna és Hazel is becsatlakozott egy-egy karddal vagy tőrrel, Frank pedig készenlétben tartotta íját, hogy amint alkalma akad lőni, lőjön. De még ott volt Dan és még harminc varázsló is, akik végszügség esetén tudnak segíteni.

Szóval, heten támadták egyszerre Voidot, aki épp úgy védekezett, mint támadott: tökéletesen. Egyetlen mozdulattal leküldte a földre Pipert, Hazelt és Annabeth-t, Reynát pedig elrúgta magától, méghozzá olyan erősen, hogy a legtávolabbi falnak csapódott és elájult.

Leo, Percy és Jászon minden erejükkel próbálták leteríteni Voidot, de nem sikerült nekik. Aztán Percynek egy ötlete támadt: biztonságos távolságba lépett Voidtól, és az olimposzi szökőkútból vizet hívott magához, és az egészet Void lába köré parancsolta, hogy a szellem ne tudjon sétálni. A tervet Jászon és Leo is megértették, és Jászon villámokat fogott be, hogy Void bal kezét leszögezze, Leo pedig Void jobb kezét bilincselte le egy tűzkötéllel. Így Void konkrétan képtelen volt támadni... elméletileg.

Percy, Leo és Jászon lepacsiztak, és ránéztek Voidra.

- Tied a megtiszteltetés, Tenger fia, hogy végezz a szellemünkkel - mondta Leo. Percy el is fogadta a megtiszteltetést, s a Fény Kardját már csapásra emelte, amikor...

- Azt hiszed, győztetek? - kérdezte Void fennhangon. - Azt hiszed, ennyi lenne?

- Percy, csak tedd meg! - sürgette Jászon. - Csak el akarja terelni a figyelmedet!

És így is volt. Percynek annyira ellankadt a figyelme, hogy a víztölcsér már nem fogta annyira erősen Void lábát, amitől az a hozzá legközelebb álló embert, azaz Leot megrúgta, amitől a fiú elterült. Aztán már a jobb keze szabadon is volt, és így meg tudta érinteni Jászon mellkasát. Mikor ez megtörtént, a fiúnak hirtelen nagyon sápadt lett a színe, majd mikor elengedte, Void kezébe valami szikrázó anyag áramlott. Aztán mikor ez elmúlt, Jászon ájultan a fölre hullott. Ezzel Void teljes egészében kiszabadult.

- Nem kellett volna haboznod - mondta Percynek, majd egy sötét forgószél hatására eltűnt. Piper pedig ijedten Jászonhoz szaladt.

- Mit csinált? - kérdezte Leo.

- Elvette az erejét - válaszolta Dan.