Percy és Annabeth elindult az egyetemre, ahova együtt jártak. Az egyetemen mind a ketten ugyanazokra az órákra jártak, hogy Annabeth tudjon Percynek segíteni. Ezak az órák építészet és tengerismeret volt, illetve volt még egy kötelező mitológiájuk is, amiben szó volt a görög, a római, az északi és az egyiptomi mitológiáról is. Ez eddig szép és jó volt, csak annyi volt a bökkenő, hogy Percynek néha máskorra esett a mitológiája, mint Annabethnek, vagy éppen a tengerismeret és az építészet egy időpontban volt. Ezek voltak azok az alkalmak, amikor Percy és Annabeth nem egy órán voltak, és ez elég gyakran szokott elő fordulni.

Ez a nap is normálisan kezdődött mind a kettejük számára: építészet és tengerismeret egyszerre.

Percy végig ülte azt a másfél órát, ami eredetileg egy tanítási óra teljes időtartama volt az egyetemen, majd kicsöngetésnél kiment a teremből. Mikor kiment, egy meglepetés várta: Jászon.

- Jászon? - nézett a srácra Percy. - Kellemes meglepetés! Mit keresel itt?

- Miattad jöttem - válaszolta a fiú komoran, majd egy lépést tett Percy felé.

- Oké. Ez egy kicsit... ijesztő... - motyogta Percy. - Nem várhatott volna ez a dolog délutánig? Tudod órám lenne...

- Te teljesen megbolondultál?! - csattant fel hirtelen Jászon. Percy ezt nem tudta mire vélni.

- Na jó, nem tudom mi ütött beléd, de nekem erre nincs időm - mondta Percy, majd mankójával nehézkésen elindult a terem felé. Jászon azonban nem hagyta, hogy elmenjen, hanem a falhoz lökte. - Mi a jó Tartaroszt csinálsz?!

- Hova vitted?! - ordította Percy arcába a fiú. Ezzel az egész folyosó figyelmét magukra vonta. - HOL VAN PIPER?! ÉS MIÉRT TÁMADTÁL RÁ FRANKRE?!

- Te meg mi a jó francról beszélsz?! - értetlenkedett Percy.

- JÓL TUDOD, HOGY MIRŐL BESZÉLEK!

- Ember, ha nem látnád két rohadt mankóval tudok járni - mondta teljesen nyugodtan Percy. - Hogy a halálba tudtam volna én megtámadni Franket?!

- Mit csinász, Jászon? - fogta meg a fiú vállát Annabeth.

- A pasid egy őrült, azt csinálom! - válaszolta Jászon, majd visszafordult Percyhez, és egy kést húzott elő. - Most elmondod, hogy hova vitted Pipert és Franket, vagy esküszöm az istenekre, hogy kilyukasztom a tüdőd!

- Nem vittem sehova sem őket! - ellenkezett Percy, de Jászon meg sem akarta hallgatni.

- Kiket támadtál még meg?! - kérdezte Jászon. - Talán Hazelt is elkaptad? Vagy éppen Leot és Kalüpszót?!

- Na jó, elegem volt belőled! - adta fel Percy, majd lábai köré idézett egy kis vizet, s ellökte magától Jászont. Aztán jobb tenyerét kinyitotta, és a Fény Kardja megjelent benne.

- Álljatok már le, srácok! - állt kettejük közé Annabeth, s Jászonra nézett. - Miről beszéltél az előbb?

Jászon szórul szóra elmondta ami hajnalban történt vele. Percy és Annabeth pedig az egészet figyelmesen hallgatták.

- Szóval azt hiszed, hogy én voltam? - kérdezte Percy.

- De hát láttam, hogy te voltál! - kezdett könnyezni Jászon.

- Csak két dolgot mondok: egy: rohadtul nem tudok normálisan járni; kettő pedig soha sem támadnám meg sem Pipert sem pedig Franket - mondta Percy.

- Azt mondod leszúrták Franket? - szörnyedt el a történet egyik részénél leakadva Annabeth. - És azt állítod, hogy Percy tette?!

- Megesküszöm neked a Tartaroszra, hogy Percy állt ott előttem - mondta Jászon.

- Itt meg mi folyik? - szaladt végig a folyosón Reyna. Percy pedig engedte a vizet elfolyni a lábáról, illetve a Fény Kardját is elengedte.

Reyna meg sem várta a válaszokat, azt mondta:

- Gyertek!

Mind a hárman Reynával mentek egészen az egyik teremig, ami teljesen üres volt.

- Szóval mi történt? - kérdezte, s Percy, Jászon és Annabeth mindent elmondott a praetornak. - Értem... De ugye tudod, hogy Percy nem tud mankó nélkül járni, csak ha vízben van? Illetve nem is tudja használni a sötétséget.

- De ha egyszer őt láttam! És nem a Sötétség Kardját használta hozzá. Azt meg sem mozdította! - mondta Jászon.

- Várj - csapott le Percy. - Azt mondod, hogy a Sőtétség Kardját láttad nála?

- Igen - válaszolta a fiú. - De ez miért olyan fontos neked?

- Mert éjjel, amikor Jászont megtámadták álmondtam valamit - mesélte el Percy az álmát.

- Érdekes... - motyogta Reyna. - És ennek az alaknak volt... arca? Ismerős arca?

- Nem - emlékezett vissza Percy. - Csak ez a sötét teste, amit mondtam. De mondott is valamit.

- Mit? - hajolt előre Reyna.

- Azt mondta: Eljövök érted - válaszolta Percy. - Aztán Annabeth felkeltett.

- És ezt nekem miért nem mondtad?! - csattant fel Annabeth.

- Nem hittem, hogy fontos. Én csak úgy voltam vele, mint egy álom.

- Percy - kezdte Reyna. - El kell menned Danhez, és ki kell, hogy szedje belőled azt a cuccot!

- De nem megy! - ellenkezett Percy.

- Ezt nem baráti tanácsként adtam, hanem praetori parancsként - nézett mereven Reyna. - Vagy elmész, vagy készítjük neked a hullazsákot.

- Ezt hogy érted? - kapta fel a fejét Annabeth.

- Szerintem a méreg fog megölni téged, Percy - mondta Reyna. - Eddig is csak idő kérdése volt, ezt meg mondta Dan is.

- Rendben - sóhajtotta Percy. - Elmegyek a dokihoz.

- Aztán meg kiderítjük, hogy mi ez a valami, ami meg akar titeket ölni - mondta határozottan Reyna, majd gyászos hangba váltott. - Lehet, hogy Piper, Frank és Hazel már halott.

- Nem hiszem - mondta Jászon. - Nem tudom miért, de szerintem kellenek ennek a valaminek.

- De mire? - kérdezte Annabeth.

- Nem tudom - vallotta be a fiú. - De ha meg akarná őket ölni, akkor Franket nem engedte volna, hogy ott legyen a háznál. Előbb elkapta volna, minthogy szegény kettőt tudott volna lépni. Meg elégette volna a fát, ahelyett, hogy hasba szúrta volna.

- Lehet, hogy igazad van - mondta Percy. - De mire kellhetnek neki?

- Nekem van egy sejtésem - nyitott be a terembe egy barna hajú magas srác. Dan Wilson volt az.