Percyt még három év után is kísértette Nüx. Minden egyes éjjel arról álmodott, hogy az istennő legyőzi a heteket és Annabeth-szel különösen kegyetlen módon végez. Vagy éppen azt látta, ahogy a méreg, ami három éve a testében van, elszabadul, és az ő saját testével öli meg a többieket. És Percy nagyon utálja, hogy nem tud nyugodt lenni. Hogy nemtud Annabeth-szel boldogan és nyugalomban élni. És erre még az is rátesz, hogy Percy egy... hát szépen szólva is egy nyomorék lett a méregtől. Nem tud normálisan járni. Mindig kell mellé valaki, aki segíti. Pedig már három éve jár arra a nyamvadt gyógytornára! De minek! Vécére is alig tud kimenni!

Aztán most egy éve Percy vett magának mankót, és így már az utcán is úgy ahogy tud járni.

- Most már tudom, milyen lehetett Grovernek egy évig inkognitóban lenni - viccelődött.

- Ez nem vicc tárgya, Percy! - hurrogta le Annabeth. - El kell mennünk Dan-hez!

Na igen, Dan. Teles neve Daniel Wilson. Ő egy római félvér, és Nüx - római megfelelőjében Nox - fia. Will Solace, Apollón fia szerint ő ki tudná Percyből szedni a mérget, azonban Percy a srác közelébe sem tud menni, ugyanis Dan-ben Nüxt látja. Nem, egyszerűen nem megy neki.

- Ezt majd még átbeszéljük - morogta Percy.

ΠΠΠ

Mikor a többiek meglátogatják őket, Percy nagyon szokott örülni. A hetek közül egyedül Piper szokott neki segíteni, vagy éppen Reyna megy. Ritkábban ugyan, de Jászon, Leo és Kalüpszó, illetve Frank és Hazel is szokott látogatóba menni Percyékhez.

Egyik nap az egész csapat Percyéknél vendégeskedett, Jászonon kívül. Beszélgettek, nevetgéltek, mint a régi szép időkben. Aztán Franknek és Hazelnek menni kellett, mert még volt egy kis dolguk. Elköszöntek, és elmentek.

Estére már csak Leo és Kalüpszó maradt vendégeskedett náluk, és Annabeth megkérdezte:
- Nem maradtok itt nálunk estére? Majd holnap valamikor visszamentek a Félvér Táborba.
- Nem zavarnánk? - kérdezte Kalüpszó.
- Dehogy! - legyintett Percy. - Nyugodtan maradjatok!
- Nekem nincs ellenvetésem - vont vállat Leo.

ΠΠΠ

Percynek éjjel rémálma volt. Látott egy alakot, aki teljesen a sötétségbe burkolózott, és csak a szeme világított. De az is sötéten.

Az alak el indult Percy felé, és mikor már csak két méter távolság volt köztük, az alak egy sötéten égő kardot vont ki. A Sötétség Kardját.

Az alak tovább sétált Percy felé, amitől Percy el akart futni. De nem ment neki. Egyet lépett, és felbukott. A fiú megpróbált felállni, de nem sikerült neki, ezért kúszni kezdett.

Percy hátra pillantott, hogy megnézze milyen messze van tőle az alak, de nem látta sehol. Aztán mikor visszafordult, akkor látta meg. Az alak még mindig sötétségbe burkolózva állt Percy fölött, és sötét szemével gonoszul nézett le Percyre.

- Ki vagy te? - kérdezte Percy.

- Én vagyok az, amitől a legjobban félsz - válaszolta az alak. - A legrosszabb rémálmod. És eljöttem érted, Percy Jackson.

Az alak csapásra emelte a kardját, és lesújtott.

- Percy! - keltette fel Annabeth a fiút. - Gyerünk, kelj fel! El fogunk késni!

- Miről... - motyogta még félig az álom hatása alatt Percy. - Leoék?

- Ők már elmentek - válaszolta Annabeth. - Minden jót kívánnak neked. De kelj fel, mert elkésünk az egyetemről!

Percy nagy szemekkel nézett Annabethre, és szépen lassan felült.

- Minden rendben? - kérdezte Annabeth öltözködés közben. - Olyan nyúzottnak tűnsz.

- Ja, meg vagyok - hazudta Percy, majd mankójára rátámaszkodva kitémfergett a fürdőszobába.