- Ti mit kerestek itt? - kérdezte Annabeth Leotól.

- Jászon miatt jöttünk - válaszolta Kalüpszó. - Beszéltünk vele Írisz-üzenetben, és eléggé ki volt akadva, mert Piper eltűnt. És Percyt gyanusítja.

- Ja, erről tudunk - motyogta Percy, s szúrós tekintettel nézett Jászonra, aki állta a fiú tekintetét.

- És ki ez a srác? - mutatott Leo Dan-re.

- Daniel Wilson vagyok - mutatkozott be a srác. - Nox fia.

- Nüxnek hívják, de mindegy - mondta Leo.

- Ez a római megfelelője, féleszű! - temette kezébe a fejét Reyna.

- Most nem éppen ezzel kéne foglalkoznunk, srácok! - szakította félbe a hülyéskedést Jászon. - Meg kéne találnunk a többieket!

- De hol kezdjük a keresést? - kérdezte Percy.

- Nekem van egy ötletem - mondta Reyna. - Frankék azt mondták, hogy még elnéznek a Farkas Házhoz és meglátogatják Lupát.

- Neked elmondták?! - csattant fel Percy és Jászon egyszerre.

- De ha ott is voltak, nem hiszem, hogy ez a valami ott tartja őket - gondolkodott Annabeth.

- Ebben igazad lehet, de érdemes lenne elnéznünk oda - mondta Dan. - Ha tényleg úgy van, ahogy mondtad, Jászon, és nála van a Sötétség Kardja, akkor az abból áramló sötét anyagot megérezhetem.

- Valaki lefordítaná? - kérdezte Leo.

- Meg tudom mondani, hogy hol van a pasas - egyszerűsítette le Dan.

- Akkor mire várunk még?

ΠΠΠ

Mind a heten elindultak a Farkas Ház felé. Egészen estig utaztak, majd mikor odaértek, Dan megszólalt.

- Itt egy csata lehetett - mondta.

- Nem mondod - gúnyolódott Jászon. Az egész hely tiszta csatatér volt. A Farkas Ház félig romokban, Lupa sehol, csak egy kevés ichor és egy kis vér.

- Na most már meg tudod mondani, hogy merre van a pasi? - érdeklődött Leo.

- Mintha... - kezdte Dan. - Nagyon sok sötét anyagot érzek. Mindenfelől.

- Ez mit jelent? - kérdezte Leo.

- Azt, észkombájn, hogy fogalma sincs róla, hogy merre ment innen a csávó - kócolta össze mégjobban Leo haját Kalüpszó.

- Tévedsz, szépségem - mondta Dan, majd elindult az egyik irányba.

- Tényleg azt mondta Kalüpszóra, hogy szépségem?! - súgta oda Percynek Leo. - Hát én eskü letépem a golyóit!

Dan egy tisztásra vezette őket, majd megállt.

- Pont alattunk van - szólalt meg.

- De hol van a bejárat? - kérdezte Jászon.

- Ott - mutatott az egyik fára a fiú.

- Az egy fa... - jegyezte meg Leo, de Dan nem figyelt rá, csak elindult a fa felé.

Mikor odaért, megérintette a fa oldalát, s az nagy hangosan kettényílt. Az üregben egy lépcső vezetett lefelé.

- Gyerünk! - mondta Percy, majd Jászonnal az élen elindult lefelé a lépcsőn.

Mikor leértek, egy terem tárult a szemük elé, amiben három ember volt felláncolva rudakra csuklójuknál fogva. Frankék voltak azok.

- Srácok? - kérdezte elhaló hangon Piper. - Jászon?

- Piper! - szaladt oda Jászon a lányhoz, és megpróbálta letépni a bilincset. De nem sikerült.

- Percy? - nézett a fiúra Frank. - Ez... te vagy?

- Már hogyne én lennék! - ment oda a fiúhoz Percy. - Kiviszünk innen titeket!

- A te alakodat vette fel - nyőgte Hazel is.

- Kicsoda? - kérdezte Annabeth.

- Majd késöbb elmondják - sürgette a többieket Jászon. - De előbb vigyük őket vissza a táborba!

Percy megidézte a kezébe a Fény Kardját, majd szétvágta a foglyok bilincseit. Ekkor egy lépkedő hangot hallottak. A lépcsőn jött le valaki.

- Ez ő - mondta Frank. - Itt van.

Jászon is kihúzta gladiusát, Reyna is kivonta Birodalmi Arany kardját, Annabeth a kezébe vette tőrét, illetve Leo fellobbantotta kezében a lángot.

Mindannyian vártak, hogy lejöjjön az alak, aki elfogta Frankéket. De nem jött. Vártak, vártak, amíg Leonak elfogyott a türelme, és azt mondta:

- Ez csak egy újabb gyáva, aki nem mer így ránk támadni - mondta, majd elindult a lépcső felé.

- Leo ne! - próbálta elkapni a vállát Jászon, de késő volt. Mikor a fiú a lépcsőhöz ért, valami hozzávágta a falhoz, és elájult. Ekkor egy alak sétált le a lépcsőn. Percy alakja.

- Tényleg olyan, mint én - lepődött meg Percy, majd furcsa hangra váltott: - Ki vagy te idegen? És miért vetted fel az alakom? És ugye nem akarod megenni az agyam?

- Percy! - szólt rá Annabeth.

Az alak válaszra sem méltatta Percy kérdéseit, csak rájuk támadt.

Az alak csapott egyet a kezével, amitől sötét anyag tört ki a kezéből, és elterítette Jászont és Pipert. Aztán az alak dobbantott egyet, majd drágakövek törtek ellő a földből, és azokat egyetlen ütéssel Hazel, Annabeth, Reyna és Frank felé irányította. Ettől mind a négyen elestek, és sebekből véreztek. Már csak Kalüpszó, Dan és Percy maradt talpon.

Dan őrülten ütögetett a levegőbe, amitől az ő kezéből is sötét anyag jött elő, de ezt az alak könnyen kivédte, majd őt is leterítette. Aztán Percy támadt az alakra.

Percy a Fény Kardjával kezdte csapkodni az alakot, amire az egy hatalmas grizli medvévé alakult, és kicsit hátataszította Percyt, egészen Kalüpszónak, aki Percy súlyától felborult, de így Percy meg tudta magát tartani.

Percy ismét az alakra támadt, amire az visszaváltozott emberré, és kivonta az oldalán levő kardot. A Sötétség Kardját.

- Rég találkoztál már vele, igaz, Jackson? - nevetett az alak.

Az alak rátámadt Percyre, és az védekezett. De nem tudott sokáig, mert az alak túl gyors volt, és egy trükkel a földre küldte Percyt is, majd a fiú nyakához tartotta a Sötétség Kardját.

- Nem tudod ki vagyok, ugye? - kérdezte az alak.

- Nem, nem igazán - vallotta be Percy.

- A nevem Void - mutatkozott be az alak. - Khaosz elődje. Egyszer régen meg volt írva, hogy bukásom után vissza fogok térni, és a te testedből fogok újjá születni.

- Asszem ez már megvolt - mondta Percy.

- Ez igen. A jóslat szerint harcolnod kell a végső csatában - mondta Void, majd visszahúzta a kardját. - Ez az oka, hogy nem most öllek meg.

- Milyen jóslat szerint? - vonta fel a szemöldökét Percy.

- Kérdezd meg a kis isteneidet - válaszolta Void, majd egy füst kíséretében eltünt.