Harry és Ginny már három éve élnek a Black házban, amit Sirius hagyott rájuk még a halála előtt. Onnan jár Harry a Mágiaaügyi Minisztériumba, mert újra az Auror Parancsnokságon dolgozik. Ginny pedig világhírű kviddicsező lett.

Egyik nap Harry és Ron beszélgetnek az irodájukban:

- De hiányzik egy kis balhé! - sóhajtotta Ron. - Rég voltunk már terepen.

- Ja, én is elunom magam itt... - helyeselt Harry. - Amúgy mi van Hermionével?

- Most jött vissza a Beauxbatons-ból.

- Mit keresett ott?!

- Mivel Hermione a Winzengamot tagja, őt küldték oda valami ügyet elintézni - vonta meg a vállát Ron. - Mondta, hogy miért ment, de tudod, milyen vagyok, amikor megpróbál elmagyarázni nekem valamit... De mielőtt elfelejtem!

Ron átadott két borítékot Harrynek. A borítékokon ez állt:

Harry Potter/ Ginny Potter

- Mi a... Kitudódott?! - nézett Ronra Harry.

- Úgy tűnik.

- És mi ez?

- Meghívó a Trimágus Tusára - válaszolta Ron. - Hermione és én is meg lettünk hívva...

- Mégegy Tusa?! - kérdezte Harry felvont szemöldökkel Rontól, aki már válaszolni készült, de nem tudott, ugyanis ekkor a parancsnok belépett az irodába.

- Potter! Weasley! - kezdte a parancsnok.

- Igen, uram?

- Holnap hajnalban egy szállítmány érkezik Seaford-ba, amit maguk fognak átvenni - fogalmazta meg tömören a parancsnok, akit Dawn-nak hívtak.

- Milyen szállítmány? - érdekődött Ron.

- Ahhoz semmi köze, Weasley - válaszolta Dawn. - Csak annyi a dolguk, hogy épségben idehozzák. Megértették?!

- Igen, uram! - válaszolták egyszerre a fiúk, majd Dawn megfordult, és elment.

- Seaford?! - nézett Ron Harryre. - Az jó messze van.

ΠΠΠ

Seaford gyönyörű város volt. Volt ott minden: múzeum, iskola, városháza, minden, ami egy városba kell. Egyszerű volt, viszont nagyon szépen volt megépítve az egész. Az utak is jó állapotban voltak, pedig elég sok autó járkál rajtuk. Na és a tenger... Az tényleg szép volt. Egy csomó ember fürdőzött éppen a homokos tengerparton, és megint egy rakat ember hajókázott.

Harry és Ron egy, a kikötőhöz közeli szállodában foglaltak egy szobát egy éjszakára.

- Arra azért ne számíts, hogy egy ágyban alszom veled - viccelődött Ron.

- Pedig már reméltem... - nevetett Harry. - Na menjünk fel, aztán nézzünk szét a városban. Úgyis csak holnap reggel jön a rakomány.

- Tényleg, szerinted mi lehet benne? - kérdezte Ron.

- Fogalmam sincs. De hogy őszinte legyek, nem is annyira érdekel.

Mind a ketten felmentek a szobájukba, gyorsan lerakták a cuccaikat, majd elindultak várost nézni.

Egyszer láttak egy vidámparkot, máskor egy kisebb cirkuszt. Igazából elég sok minden volt. De a legtöbb az borárus volt. Mikor már az ötödik boros mentek el, Ron azt mondta:

- Nem iszunk meg egy pohár bort? - kérdezte.

- Hát ártani nem árthat - vonta meg a vállát Harry, majd a legközelebbi boroshoz odamentek, majd kértek egy-egy pohár rosét, megitták, majd továbbmentek és nézelődtek.

Egyszer Harry meglátott egy romos házat, ami nagyon emlékeztette valamire.

- Csak egy normális dejawu érzés, Harry! Nem minden ilyen jelent rosszat - akadékoskodott Ron.

- Pedig ezt a házat már láttam álmomban - mondta Harry. - Nem tudom, hogy jó ötlet-e, de én be szeretnék menni és körülnézni. Jössz, vagy nem?

- Hát, figyelj, ha ennyire akarod, akkor megyek... - vonta meg a vállát Ron, majd mind a ketten kivont pálcával mentek be a házba.

- Mi ez a bűz? - fintorgott Ron. - Olyan, mintha...

Be sem kellett fejezni a mondatot, Harry értette, hogy mit akar mondani barátja. És látta, is, hogy mit akart mondani. Hiszen egy férfi hullája ott feküdt előtte, mellette pedig egy nőé.

- Ezek nem a...? - kezdte Ron.

- De, ezek ők. Smith és Clarke - mondta ki a nevüket Harry. A fiú még jól emlékezett, hogy három és fél éve ez a két magyar auror csatlakozott hozzájuk, majd Denemmel, Malfoy-jal és Asteriával együtt elmentek egy küldetésre. Ők ketten nem tértek vissza.

Harry egy hangot hallott maga mögül. Mintha valaki közeledne feléjük. Látszólag ezt Ron is észrevette, mert pálcáját a hang felé szegezte.

- Szerintem el kéne tűnnünk - mondta Ron.

- El kell temetnünk őket! - makacskodott Harry.

- De nem most! Harry, nem érzed ezt a magas sötét energiát? - kérdezte félve Ron. Harry tudta, hogy miről beszél barátja. Legutóbb akkor érezte ezt a hatalmas energiát, amikor Nüx a Táborban a Sötétség Kardjával harcolt Percy ellen. És ez az érzés megrémítette.
Az nem lehet, hogy itt van! - gondolta.

- Igazad van, Ron - egyezett bele kelletlenül a fiú, majd lenézett a halott aurorokra. - Visszajövünk, ígérem.

Harry megragadta Ron karját, és gyorsan dehopponáltak a hotel bejáratához. Ott szerencsére senki sem volt, aki meglátta volna őket.

- Ideje aludnunk egyet - mondta Ron.

- Te ezek után még tudnál aludni? - nézett rá Harry. - Most láttuk holtan két barátunkat is!

- Figyelj, Harry - kezdte Ron, de nem folytatta. Tudta, hogy Harrynek igaza van. Kis hatásszünet után újra megszólalt: - Menjünk fel!

ΠΠΠ

Másnap reggel Harry és Ron korán ébredt. Rögtön kelés után kirohantak a kikötőbe, hogy át tudják venni a szállítmányt, aminek a hajója éppen akkor futott be, amikor ők a mólóra értek.

- Maguk az aurorok, akiket küldtek? - kiabált le az egyik hajós a fedélzetről.

- Igen, mi vagyunk - válaszolta Ron. A hajós leszállt a hajóról, kezében egy kis dobozzal.

A dobozt Harry kezébe nyomta, majd azt mondta:

- Nagyon vigyázzanak vele! És bármi áron védjék meg!

- Miért, mi ez? - nyitotta volna ki a dobozt Harry, de a hajós rácsapott a kezére.

- Nem ajánlatos kinyitni, Mr. Potter - figyelmeztette a hajós. - Csak akkor nyissa ki, ha meg akar halni!

- De mi van benne? - érdeklődött Ron.

- Sötét Anyag - válaszolta a hajós, majd megborzongott. - Nagyon nehezen kaptuk el. Mindent letarol, ami az útjába kerül. Ha rossz kezekbe kerül, akkor akkora pusztítást végezhet ez a kis doboz, ami... A lényeg az, hogy ne nyissák ki, és juttassák minél előbb biztonságos helyre!

- Ahogy akarja - mondta Ron. Ekkor egy alak érkezett a mólóra. Az alaknak sötét szemei voltak, és Harry szerint nagyon hasonlított egyik barátjára.

- Add ide a dobozt, Potter! - követelte az alak.

- Mi történt veled? - kérdezte Ron. - Miért vagy ilyen?

- Add ide, vagy rossz következményei lesznek! - mondta hangosabban, már szinte ordibálva az alak, majd egy sötét kardot húzott elő. Harry rögtön megérezte a sötét energiát, ami a kardból áramlott.

- A Sötétség Kardja - suttogta.

- Add ide! - parancsolta mégegyszer az alak. Mivel Harry nemet mondott, az alak egyet a mólóra vert szabad kezével, és így egy csíkban Harryék felé drágakövek kezdtek feltörni. Mikor ez a csík elérte Harryt és Ront, a fiúk hátraestek, de Harry nem ejtette ki kezéből a dobozt. Az alak kellemesebb hangra váltott: - Kérlek, Harry, add ide a dobozt!

A fiú már automatikusan adta volna oda az alaknak, de Ron megfogta a vállát, és így visszahúzódott.

- Ne tedd ezt, haver! - kérlelte Ron az alakot.

- Nem vagyok a haverod! - válaszolta az alak, majd egy suhintással egy sötét hullámot küldött a fiúkra, akik szerencsére mé mielőtt az elérte volna őket, dehopponáltak.