Harry és Ron miután visszaért az Auror Parancsnokságra, rögtön megkeresték a parancsnokot, aki a rakományért küldte őket. Mikor megtalálták, rögtön letámadták őt a kérdéseikkel.

- Maga el tudott küldeni egy szállítmányért, ami történetesen sötét anyag, és valami vadászik rá?! - csattant fel Harry. A fiú nagyon jól tudta, hogy Percy, aki amúgy megtámadta őket, az nem lehetett, ugyanis az alak nem a vizet manipulálta, hanem ékköveket és sötét anyagot küldött rájuk. - De nem is ez a legfontosabb, hanem az, hogy miért csak kettőnket küldött, és miért NEM MONDTA EL, HOGY MI AZ, AMIÉRT MEGYÜNK?!

- Előszöris, Potter, azonnal engedjen el! - mondta Dawn, és Harry levette a kezét a parancsnok gallérjáról, amit öntudatlanul kezdett szorongatni. - Másodszor pedig hogy képzeli, hogy engem felelősségre vonhat bármiért?!

- Úgy képzelem, hogy olyan dolgokat vittem véghez, aminek maga még a közelében sem volt! - sziszegte Harry. - Illetve baromira jogom van tudni arról, ami ott, azon a rohadt mólón történt!

- Magának nincs joga semmihez, Potter! - nézett mélyen Harry szemébe Dawn.

- Tudja, mit?! - Harry állta a parancsnok tekintetét, de a sötét anyagot tároló kisdobozt nem adta oda neki. - Ha ennyire nem változott semmit sem a rendszer Nurmengard óta, akkor szajonara! Felmondok! - ordította Dawn arcába Harry.

- A dobozt adja ide! - kiáltott utána Dawn.

- Sajnálom, Dawn, de azt hiszem nincs jogom, hogy odaadjam! - kiáltott vissza válla fölött Harry, majd eltűnt. Ron pedig követte.

ΠΠΠ

Harry és Ron hazafele tartottak. Vagyis Harryék felé, mert Ginny meghívta Ront és Hermionét magukhoz ebédre.

Mikor a két fiú a Black-házhoz ért, bementek, majd a konyhában összetalálkoztak Ginnyvel és Hermionével. Aztán egyre több zajt véltek felfedezni a házban.

- Mi van itt? - kérdezte Harry.

- Ó, bocsi, elfelejtettem szólni - szabadkozott Ginny -, de az egész család itt van.

Harry és Ron szájtátva bámult a lányokra.

- Ez azt jelenti, hogy... - kezdte Ron.

- Igen, az én szüleim is itt vannak - fejezte be a fiú helyett Hermione.

- Hát... őőő... ez pompás! - próbált lelkesedni Harry. Nem akarta elrontani a lányok jókedvét. És ekkor Mr. Weasley lépdelt le a lépcsőn.

- Harry! Ron! - ölelte meg őket a férfi.

- Szia apa - köszönt Ron.

- Mr. Weasley - üdvözölte Harry.

- Gyertek, hadd beszéljek egy kicsit veletek! - invitálta a fiúkat az egyik tágasabb szobába, ahol senki sem hallhatta őket.

- Miről szeretne beszélni? - kérdezte Harry.

- Elvileg este elmentetek egy csomagért - mondta a férfi. - Ami ma hajnalban érkezett.

- Honnan tudod? - kérdezte Ron.

- Miniszter vagyok, Ron - válaszolta Mr. Weasley. - Tudok ilyen dolgokról. Ahogy arról is tudok, hogy mi volt a dobozban.

- Sötét anyag - suttogta Harry.

- Pomtosan - mondta a férfi.

- De miért minket küldött ezért Dawn? - kérdezte Ron. - Vagy miért nem szólt az anyagról semmit?

- Nem tudom - vallotta be. - Dawn... hogy is mondjam... elég különleges ember.

- Vagy inkább csak egy szemét - morogta Harry.

- Tudok az összezördülésetekről, Harry - mondta Mr Weasley együttérzően. - Ahogy arról is, mi történt a végén.

Harry elővette a sötét anyagot tároló dobozt, majd az asztalra tette.

- Figyelj, elintézem neked, hogy visszakerülj az aurorokhoz, de ezt ida kell majd adnod Dawnnak.

- És miért tenném? - kérdezte Harry. - Vagy miért mennék vissza aurorkodni?

- Mert szemmel kell tartanod Dawnt - válaszolta a miniszter, majd a fiúk értelmetlen tekintetét látva bővebben kifelytette: - Úgy hisszük, hogy egy besúgó van az Auror Parancsnokságon.

- És azt hiszitek, hogy Dawn a besúgó? - kérdezte Ron.

- Nem tudjuk biztosra, de... mintha kicserélték volna. - Mikor ezt kimondta, Mr Weasley hangja elhalkult. - Mintha nem lenne önmaga.

- Mint Percy - tette hozzá Ron.

- Ezt már megbeszéltük - csitította el barátját Harry, majd Mr Weasley nézése miatt elmondták, hogy mi történt a parton.

- Beszélnünk kell vele - mondta a miniszter, mintha valami olyasmit tudna, amit Harry és Ron nem.

- Kész a kaja - lépett be a terembe Ginny. A lány a nyomasztó helyzet miatt megkérdezte: - Minden rendben van veletek? Mintha...

- Persze, jól vagyunk - válaszolta Ron. - Mindjárt megyünk.

ΠΠΠ

Ebéd után Hermione megkérdezte Harrytől:

- Elolvastad már a meghívót a Tusára?

- Még nem volt időm, sem lelki erőm elolvasni - válaszolta Harry.

- Meghívó?! - nézett nagyot Ginny.

- Igen - válaszolta Hermione. - Harry nem említette?

- Nemigen volt még alkalmam - morogta Harry. - Tegnap este nem voltam itt.

- Hol voltál? - kérdezte George.

- Egy küldetésen Ronnal - válaszolta Harry, majd Ron megbökte az oldalát, és csak annyit súgott:

- Engem ne keverj bele!

Ekkor Harry égető érzést érzett a zsebénél, ahova a kisdoboz be volt zsugorítva. Felpattant, majd kiszedte a zsebéből a minidobozt, és közben azt mondogatta, hogy "Mi a fene?!", vagy "Hogy az a...!".

- Az mi? - kérdezte George, é Harry csak akkor vette észre, hogy a doboz ismét nagy.

- Semmi... - kamuzott a fiú, majd Ronnal együtt gyorsan felszaladt az egyik szobába, és eltették.

Mikor újra leértek a konyhába, mindenki a magyarázatot várta a jelenetre.

- Mi volt az a doboz? - kérdezte Ginny.

- Csak egy doboz - hazudta Harry.

- Csakhogy egy sima doboz nem szokott égetni, ha benne van a zsebedben - mondta Hermione. - Mi van benne?

Harry és Ron lehajtotta a fejét, és erőt gyűjtöttek az igazság elmondására.

- Sötét anyag - mondta helyettük egy hang, ami a hátuk mögül jött. Percy volt az. De most nem volt egyedül. Leo, Kalüpszó, Jászon, Piper, Frank, Hazel, Annabeth, Lily, Reyna és egy barna hajú srác volt velük. Harry alaposan megnézte Percy szemét, de az nem volt sötét.

- Én az igazi Percy vagyok, Harry - jelentette be a fiú, mikor észrevette, hogy Harry és Ron a szemét fürkészi.

- Sötét anyag? - hülledezett a vendégsereg.

- Igazi Percy?! - kérdezte Hermione, majd Percyék belevágtak a történetbe.