Frank egy rúdhoz kötözve ébredt egy valószínűleg föld alatti helyen. Kezei a feje fölött voltak összekötve, így a fiú már szinte szó szerint lógott. Lábai csak egy kicsit értek a földhöz, de így legalább tudott támaszkodni. De így is csak éppenhogy tudott támaszkodni, ugyanis egy ideje - Frank nem tudta pontosan mennyi ideje - leszúrták karddal. De Frank ezt túl élte.

Frank körbenézett, hátha ki tud találni valamit, amivel kiszabadulhat. Már megpróbált átváltozni egy medvévé, vagy elefánttá, de nem sikerült neki. Valami meggátolta benne. Aztán egy kis nézelődés után a fiú észrevette Hazelt és Pipert, szintén egy, a plafonból lejövő csőre bilincselve.

- Hazel! Piper! - szólt a lányoknak, de azok nem keltek fel. Frank ettől már a legrosszabbra gondolt. Aztán egy lépkedő hangot kezdett hallani. Valaki közeledett.

Az alak, aki elrabolta őket, Frank felé lépett.

- Látom felébredtél - mondta az alak.

- Miért teszed ezt, Percy? - kérdezte megtörve Frank. - A barátaid vagyunk?

Az alak hisztérikusan felnevetett.

- Azt hiszed, Chang, hogy én vagyok Percy Jackson?! - nevetett. Sötét szemei közben szinte égették Frank bőrét, amikor ránézett velük. - Hát akkor elmondom neked, hogy nem Jackson vagyok. Csak ezt az alakot kellett magamra vennem!

- Akkor ki vagy? - nyőgte Frank.

- Én vagyok az, aki véget fog vetni a heteknek, Chang - válaszolta az alak. - Ott voltam Jackson első küldetésétől kezdve. Figyeltem őt és Chase-t is. Aztán a Kronosz bukása után te és a kis barátaid, illetve Potterék is beálltak a képbe. Figyeltem, hogyan győzitek le Gaiát és Nüxt is. De ők elbuktak. Itt az ideje nekem cselekedni!

- Te kezdted felébreszteni Nüxt?! - nézett az alakra Frank.

- Gaiát és Kronoszt is én emeltem fel oda, ahol voltak - válaszolta. - De mindhárman elbuktak. De most eljött az én időm! És nemsokára kiszabadulok ebből a szemét testből, aztán pedig elpusztítok mindent, amit eddig kedvesnek tartottatok.

- Ki vagy te?!

- Azt hiszed, hogy isten vagyok, ugye? - kérdezte az alak. - Hát nem. Nem vagyok isten. Én több vagyok annál. Én magam vagyok a Sötét Anyag. Az Üresség. A nevem pedig Void.

- Nem hallottam még a neved - gondolkodott el Frank.

- Mert ti úgy tudjátok, hogy Khaosz előtt nem létezett semmi - mondta. - Hát tévedtek. Előtte két lény létezett. Én voltam az egyik. Aztán megjelent Khaosz, és mikor kiváltak belőle az elemek, akkor Khaosz három részre szakadt. Ahogy ti hívjátok őket: görög, norvég és egyiptomi. Én vagyok minden isten atyja.

- De ha te vagy, akkor miért ezt a testet választottad? - szemtelenkedett Frank.

- Ne élj vissza a kegyességemmel! De ha tudni akarod, akkor elmondom. Sok ezer éve Apollón megjövendölte, a visszatérésemet. A jóslat szerint egy félvérrel együtt kell nevelkednem. És ez a félvér a Tengeristen fattya kell, hogy legyen.

- És Percy lett az - sóhajtotta Frank.

- Ahogy mondod. És nemrég végre elég erőm lett elszabadulni Jacksontól.

- És mit akarsz tenni vele? - aggódott Frank.

- Azt, amit veletek is tenni fogok - válaszolta Void. - Megölöm.

- Ha minket is meg akarsz ölni, akkor miért nem teszed?! - kezdett mocorogni Frank.

- Még nem jött el az ideje, Chang - fordult háttal Franknek Void, és elindult kifelé. Majd a lépcsőnél megtorpant. - Ja, és csak hogy feleslegesen ne próbálkozz: elvettem az erődet. Ahogy a lányokét is.

- Mi?! - hökkent meg Frank. Ezzel Void fel is ment a lépcsőn. Frank még az eszméletlen lányokra pillantott, majd lefele fordította a fejét, és behúnyta a szemét.