Beszéltünk a többiekkel, hogy nem baj, ha nem jönnek ma, hogy kicsit foglalkozzanak magukkal és egymással, úgyhogy kettesben maradtunk Logannel, egész nap. Reggel még festettünk egy darabig, röhögtünk és csókolóztunk.
Elkezdtem énekelni, amikor épp őt festettem.
-Ez a Glowing in the dark?-Nézett rám mosolyogva.
-Igen, egy számomra fontos embernek, ez egy nagyon fontos dal.
-Mit szólnál, ha ezt is felénekelnénk majd a studióban?
Nem válaszoltam, csak néztem rá és mosolyogtam.
-Mi az? Összefestettem magam?
-Szeretlek!-Mondtam és megcsókoltam, már alig kaptunk levegőt, ezért elhúzódtunk.-De, most, hogy mondod, igen összefestetted magad, még pedig itt.-Mondtam és összefestettem az orrát, majd gyorsan berohantam a házba és becsuktam az ajtót, egy részt, hogy ne kapjon el, másrészt, hogy ne lássa a fájdalomtól vonagló arcom.
Amikor elkezdte a kilincset feszegetni, bementem a szobánkba, ő pedig jött utánam. Bent elkapott, magafelé fordított és megcsókolt. Egyre hevesebben csókolt és ölelt magához, összekulcsoltam a lábaimat a derekán, a kezeimet meg a nyakán, ő a kezeit a fenekemen pihentette, majd finoman lefektetett az ágyra, fölém magasodott, a lábai a labaim között voltak, még mindig rá voltak kulcsolva a lábaim, rajta nem volt póló, ezért fogta és finoman lehúzta rólam. Elkezdte végig csókolgatni a hasam, majd finoman lehúzta rólam a bugyit, én pedig róla a gatyáját.....

***

-Mit szólnál, ha megtanítanálak franciául?-Nézett rám mosolyogva, ahogy feküdtünk az ágyon.
-Tetszik az ötlet.-Mondtam mosolyogva és megcsókoltam.
Rajta csak egy boxer volt, rajtam pedig egy bugyi és a pulcsija.
-Nézzük, kezdjük mondjuk a bemutatkozással.-Nézett rám.-Je m'apelle Logan.
-Je m'apelle Valerie.-Ismételtem, egy kissé rossz kiejtéssel.
Logan elmagyarázta, hogy mit hogy ejtünk, aztán elkezdett alap momdatokat gyártani, amiket elismételgettem. Egész nap gyakoroltunk és már egész jól ment, persze a nyelvtanulás nem egy nap, de tényleg jól ment.
-Foudre.-Nézett rám.
-Tessék?
-Foudre, azt jelenti, hogy villám, de azt is jelenti, hogy derült égből villámcsapásként szeretsz bele valakibe, velem ez történt.
-Je t'aime.-Néztem rá mosolyogva, azután, amit mondott, Logan elkezdte simogatni a csípőm és kis karikákat rajzolt a fenekemre.
-Szép.-Mosolyodott el, majd belenézett a szemeimbe.-Je t'aime.-Mondta, majd elkezdett feljebb círógatni, de elkezdtem röhögni.-Csak nem csikis, a Virágszál?-Nézett rám mosolyogva, majd elkezdett csikizni.
Visongatva rohantam ki a szobából, de utolért, felkapott és kivitt a hátsókertbe, ahol még az egy hét alatt egyszer sem jártam. Amikor megláttam, hogy mi van kinn, teljesen elámultam. A kert tele volt virágokkal, rengeteg virággal, volt egy kis tavacska a virágok között, volt pár fa a háttérben, az egyikről lelógott egy hinta és volt egy hintaágy, amiről, mindezt látni lehetett.
-Ez gyönyörű!-Mondtam, miközben Logan leültetett a hintaágyra, majd leült mellém.
-Tetszik?
-Az nem kifejezés.
-Nézd, ott a naplemente, ha van kedved, utána még kinn maradhatunk, de nem ártana enned is valamit.
-Maradjunk még.
-Jó, de utána készítek neked valamit.
-Rendben.
Csak ültünk és nem szóltunk semmit, szavak nélkül is értjük egymást. Logan védelmezőn átkarolt, én pedig hozzábújtam.
-Nem akarok elmenni innen, veled akarok maradni.-Néztem fel rá, miután megnéztük a naplementét.
-Muszáj lesz, de amikor csak akarod, visszahozlak ide.
-Oké.-Mondtam és bár kicsit csalódott voltam, tudtam, hogy Logan komolyan mondja, amit mondott és bármikor visszahoz.-Logan!-Szóltam utána, miután elindult, hogy készítsen valamit.-Szeretlek!
-Én is téged!-Mondta, majd elindult befele a házba, fogtam magam és ráugrottam a hátára, röhögve bementünk a házba és azzal szórakoztam, hogy befogtam a szemeit, hogy lát e, de ilyenkor, mindig megcsikizett és feladtam.

Csinált nekem mozzarellas, sült csirkés, paradicsomos tésztát, vörösborral. Isteni volt! Megvacsoráztunk, fogatmostunk, majd együtt lezuhanyoztunk és lefeküdtünk aludni. Aznap éjjel, nem volt rémálmom, csak a kerttel tudtam álmodni.

A maradék pár nap, hamar eltelt, megtanultam franciául, én pedig megtanítottam ó latinul és olaszul, kétnaponta látogattak a többiek, és végre nem féltek hozzám érni, megint, minden normális volt.

Utolsó nap, összepakoltuk a cuccunk, énekeltünk, festettünk, filmet néztünk, majd este elindultunk haza, legalábbis azt hittem, hogy hazavisz, de magához vitt, aztán rávett, hogy maradjak ott.
Reggel az ébresztőm keltett minket. Gyorsan összeszedtük magunkat és elindultunk a suliba, ahol mindenki úgy nézett ránk, mint egy UFO-ra. Első órám magyar volt, neki meg boisz, elkísért a termemhez, majd megcsókolt.
-Szünetben találkozunk. Szeretlek! Ülj kérlek Josh mellé.
-Szünetben. Én is szeretlek! És jó, beülök Josh mellé. De ő tudja?
-Josh és Dylan igen, a többieknek nem kell róla tudni.
-Oké, egyetértek. Szeretlek!-Mondtam majd megint megcsókoltam.
-Én is téged!-Mondta, majd kisétált a teremből.
-Szia Vel!-Állt fel Josh és megölelt.
-Szia!-Viszonoztam az ölelését.
-Minden oké?
-Igen.
-Jól vagy?
-Igen. És veled minden oké? Jól vagy?
Már nyitotta volna a száját a válaszra, de megfeszültek az izmai és meredten bámulta az ajtót.
-Josh?
-Eddig jó volt minden.-Mondta, majd ökölbe szorította a kezét, láttam, hogy az ajtón Tyler lépett be.
-Nahát, nahát!-Jöttek oda a Cicák.-Mi volt ez az előbb?-Kérdezte Jennifer, Loganre és rám értve.
-Ti most, akkor együtt vagytok?-Méregetett Sarah.
-Igen együtt vagyunk. Mért zavar?
-Ne aggódj, nem tart sokáig.-Nézett mosolyogva Diana.
-Igen, kb. az első alkalomig tart, aztán dob, év elején, minket is nagyon szeretett volna.-Mosolyodott el Pamela is.
-Ne aggódjatok, titeket egyetlen másodpercig sem akart. Plusz szart sem tudtok, se róla, se rólam, kettőnkről meg végképp nem. Egyébként-hajoltam közelebb hozzájuk-szerintem, elég idősek vagyunk, ahhoz, hogy eldöntsük, mit érez a másik.
-Te tudod, azért, ha problémád lesz, gyere hozzánk, ki tudnánk hozni belőled egy-két jó dolgot. Valamint, bármi egyéb problémád van, nagyon jó embereink vannak.-Siklott Jennifer keze a hasamra, a kezem ökölbe szorult, de Josh rátette a kezét a vállamra és mellém állt.
-Ha, ti még mindig itt tartotok, akkor még hülyébbek vagytok, mint azt gondoltuk, Vel autóbalesetett szenvedett, nem terhes, de ha tovább húzzátok ezt a témát, akkor ti is könnyen a kórházba juthattok, mert Vel szívesen segít, hogy muszáj legyen megcsináltatni az orrotokat.-Mondta Josh, és elejtett egy kaján vigyort, magamban én is nevettem, a lányok pedig csak sértődötten eltipegtek a tűsarkújukba.
-Ez nem volt semmi. Köszönöm.-Pacsiztam le Joshsal.
-Hát eléggé felhúztak téged is és engem is, gondoltam, így jobban jár mindenki, hogyha nem betöröd az orrúkat, hanem szimplán elzavarom őket.
-Szép volt Josh!-Ült le a mellettem lévő székre Tyler, Josh megfeszült és láttam, hogy most nekem kell menteni a helyzetet.
-Semmi baj Josh, gyere, üljünk hátrébb.-Mondtam és megfogtam a cuccainkat, majd elrángattam Josht.

Óra után, kimentem a szekrénymhez, Josh mindenhova elkísért, majd jöttek a többiek, nagy ölelkezés és mindenki engem figyelt. Kinyitottam a szekrényem és kiesett belőle egy papír.
Még nincs vége!-Állt a papíron, gondolom Tyler tette a szekrényembe.
-Add ide!-Lépett oda Dylan és tartotta a kezét.
-Csak tessék!-Mondtam, mire elvette a papírt, majd széttépte és kidobta a kukába.
-Nézd mit hoztam.-Fogta be a szemem Logan és megpuszilta a nyakam, majd magafelé fordított.
-Logan, nem kell semmit adnod, annyi mindent adtál és tettél értem.
-De, sajnos nem lehet visszavinni őket.
-Lógtál az első órádról?-Néztem rá felvont szemöldökkel.
-Nem volt első órám.
-Csak miattam jöttél be?-Kérdeztem, mire Logan bólintott.
-De nézd meg.-Adott a kezembe egy nagy fekete dobozt.
Mikor kinyitottam azt hittem, menten elbőgöm magam.
-A fülbevaló, egyedi, csak ez az egy van a világon, én terveztem és csináltattam.-Egy kék ékkövekből álló fülgyűrű volt, ami végig fut a fülemen, inda szerűen.-A gyűrű színét azért ilyenre választottam, mert kutatgadtam egy kicsit és úgy tudom, hogy ilyen színű volt a labdát, amivel régen Rg-ztél.-Mondta és az ujjamra húzta, az aprócska kővel díszített gyűrűt. A kő sárga, piros és zöld színekben pompázott, attól függően, hogy hogy csillant rajta a fény.-A karkötőt, abból az üvegből csináltam, amiből megittuk az első közös pezsgőnket, eltettem és kiégettem, majd megformáltam.-Az üveget úgy formálta, hogy az indaszerűen fusson végig a csuklómon.-Nyaklánc az egy kis apróság.-A "kis apróság", egy ezüst nyaklánc volt, ami egy szívet formált és, ha kinyitottam, benne volt egy közös kép Loganről és rólam és a szív másikoldalára oda volt írva, hogy: " Olyan vagy nekem, mint a levegő, te vagy az én drogom. Az életemnél is jobban szeretlek!"
-Logan, ezeket nem kellett volna....-aztán elgondolkoztam.-Tulajdonképpen mért is kaptam ezeket?
-Várj még nincs vége!-Mondta és kivett egy olyan karkötőt a dobozból, aminek a végén egy gyűrű volt és kis virágok és indák kötötték össze a karkötőt a gyűrűvel.-Ezt, hogy ne legyen üres a másik kezed!
-Logan! Nem kellett volna. De mostmár elmondod, hogy mért kaptam?-Kérdeztem, miközben felhelyezte nekem a karkötőt és a nyakláncot a másik fölé.
-Gondolkozz Vel, milyen nap van?-Mosolyodott el Lisa.
-Ti tudtatok erről?-Néztem rájuk dühöt színlelve, mire mindegyikőkük mosolyogva bólogatott.
-Na?-Karolt át Logan.
-Ügye nem a szülinapom?-Kérdeztem félve a választól.
-Ügye de!-Mosolyodott el Susan.
Abban a pilanatban, hogy ezt kimondta, jött az üzenet Crystaltól: Boldog szülinapot életem! Hívj suli után, hogy mit szóltál az ajikhoz, Logantől.
Már épp írni akartam, hogy: Te is tudtál erről?
De megelőzött és jött az üzenet: Igen tudtam róla!
Valami azt súgta, hogy még nincs vége a meglepetéseknek, de nem akartam kérdezősködni.
-Ezek gyönyörűek Logan! Köszönöm!-Mondtam és megcsókoltam és olyan erősen szorítottam, hogy rám szólt.
-Kicsit finomabban, mert nem kapok levegőt.
-Bocsi.-Mondtam és újra megcsókoltam.
-Ez igazán szép tőled bratyó!-Állt oda mellénk Tyler mosolyogva, Logan izmai megfeszültek.
-Logan, hagyd! Kérlek!-Mondtam és elrángadtam Logant, de tudtam, hogy ennek sincs vége még.
-Vel!
-Igen?
-Tudom, hogy még hónapok vannak addig, de eljönnél velem az év végi bálba?
-Hát persze Logan!-Ugrottam megint a nyakába és azt hittem, hogy elsírom magam.