Hétvégi program

Jimin Pov

Nem elég, hogy anyám szombaton akarja bemutatni a kis kedvencét, még ezt is el kell viselnem. Amint a srác kiviharzik az irodámból hátradőlök a székemben és próbálok lenyugodni. Nem tudtam, hogy Aera sírása ennyire áthallatszik a falon, valamit muszáj lesz kitalálnom.Mondjuk addig amíg itt van felköltözünk ide, bár csak egy kisebb hálószoba és fürdő van a szomszédban, de biztosan elférünk egy ágyban. Viszont a pasasnak komoly gondok lehetnek a fülével,hiszen alig 5 percig sírt. Nem csak a fülével, inkább a fejében vannak gondok! Mi az, hogy egy normális emberrel akar beszélni, aki nem karót nyelt? Én Nem Vagyok Karót Nyelt. Nagy levegőt veszek,majd lassan kifújom, de valahogy csak egyre jobban bosszant ez az egész ügy meg a fenyegetőzése. Halántékomat masszírozom, máris érzem a tompa fájdalmat a fejemben. Remélem elmúlik, mert nincs időm még gyógyszert is keresgélni. Már most sincs elég emberem,pedig csak tegnap jött a forgatási stáb és még csak kedd van.Erről jut eszembe, megígértem hogy segítek a pincéreknek! Francba teljesen kiment a fejemből. Felugrom a székemből, bezárom az irodám ajtaját és lemegyek az étkezőbe.

***

Végül valahogy csak sikerül túlélnem a hetet. Szombat van, a telefonom ébresztőjére kelek, amit azonnal ki is nyomok, de elkéstem mert Aera is felkelt.

- Ne haragudj, aludj még vissza. - takarom be és én is lehunyom a szemem, öt perc még belefér. Úgy érzem mintha hetek óta nem aludtam volna, így el is nyom az álom.

- Papa, kelj feeel! - kiabál a fülembe kislányom és elkezd ugrálni rajtam sikeresen beletérdelve a gyomromba. Felnyögök és még mindig csukott szemmel megfogom nehogy leessen az ágyról.

- Kincsem ezt ne csináld! - szólok rá. - Emlékszel, a múltkor is ugráltál az ágyon és megütötted magad. - belenézek hatalmas, barna szemeibe és megismétlem, amit már annyiszor elmondtam neki. - Ne ugrálj többet az ágyon!

- De most nem az ágyon ugráltam, hanem rajtad. - mosolyog rám ártatlan arccal. Felsóhajtok és magamhoz szorítva puszit nyomok a fejére.

- Inkább aludj vissza!

- Éhes vagyok. - nyöszörög és felemeli a fejét, hogy a szemembe nézzen. Elveszem a telefonom az éjjeliszekrényről és megnézem az időt.

- Azt a ku... - beharapom a szám, mielőtt kicsúszna rajta valami csúnya szó, amit Aera biztosan azonnal eltanulna tőlem. Túl sokáig aludtam, pedig még át kell néznem egy csomó papírt ebéd előtt és legalább 11-kor el kell indulnunk a szüleimhez.

- Jól van, gyere kérünk valami finom reggelit Jin oppától. - Felöltözöm, mivel meleg van Aerára egy rózsaszín szoknyácskát adok és két kis copfba kötöm a haját. Kézen fogom és lemegyek vele a konyhába, Jin szélesen elmosolyodik mikor belépünk az ajtón.

- Hercegnő! De rég láttalak! - kislányom elengedi a kezem és már fut is felé.

- Oppa! - Jin karjába ugrik, aki agyon ölelgeti. - Oppa, éhes vagyok. - barátom elborzadva néz rá.

- Miért nem jöttél le előbb? Gyorsan csinálok neked valami nagyon finomat. A végén még rosszul leszel itt nekem. Az én közelemben senki sem éhezhet!

- Ez igaz, amióta itt dolgozom több kilót is felszedtem. Felhizlalsz magad körül mindenkit. - szólal meg az egyik szakácsnő. A többiek felnevetnek, Jin pedig leülteti a pultra Aerát és már lát is hozzá a palacsinta sütéshez.

- Rád fért egy-két kiló. Nem egészséges, hogy olyan sovány vagy. - feleli sértődötten, elmosolyodom és szólnék neki, hogy azért normális adagot süssön, ne olyan sokat mint a hét elején, de megszólal a telefonom.

- Tudnál rá vigyázni egy kicsit? - előveszem a mobilom.

- Persze. - kimegyek a nyüzsgő konyhából és felveszem.

- Szia.

- Hé, kölyök! - szólal meg apám vidáman. - Felkeltettelek?

- Nem, már fent voltam. - Bárcsak ő keltett volna, akkor legalább tovább tudok aludni. Elnyomok egy ásítást és próbálok arra figyelni mit mond.

- ...papírokat?

- Hm? Ne haragudj nem figyeltem. - egy darabig csendben marad, majd aggodalmas hangon megkérdezi.

- Minden rendben? A jövő héten még vissza kell mennem pár napra, de küldök valakit segíteni, ha nem bírod egyedül. - szuper azt hiszi még egy hétig sem vagyok képes vigyázni a hoteljére.

- Nem kell, jól vagyok, csak elbambultam. - fejem a falnak döntöm, kicsit túl gyorsan mert koppan egy hatalmasat. Elfintorodom és kezem a fájó pontra szorítom. - Mit mondtál az előbb?

- Elhozod a költségvetési papírokat ma?

- Persze. - milyen felemelő lesz még hétvégén is a munkáról beszélni. - Hogy ment az üzleti út? Sikerült befektetőket szerezned? - kérdezem udvariasan, bár nem igazán érdekel így is van belőlük elég.

- Nem. Pont ezért kell még visszamennem, csak anyád nyaggatott, hogy jöjjek haza, mert be akarja mutatni azt a színész srácot. Azt mondta rád emlékezteti.

- Rám? Nem is mondta, hogy van egy 4 éves gyereke. - Ha eljönne néha a hotelbe nem kéne senki aki rám emlékezteti. Apám felnevet a vonal másik végén.

- Nekem sem rémlik, hogy ilyet mondott volna, de ma meglátjuk. A törpét is hozod, igaz? Olyan rég láttam már. - résnyire nyitom a konyha ajtaját, hogy szemmel tartsam a „törpét".

- Viszem, de most le kell tennem, mert ha sokáig egyedül hagyom Jinnel kipukkad. - megint hatalmas adag palacsintát sütött és épp Aerába akarja tömni az egész tálat.

- Jól van, szia. - bontom a vonalat, majd kimentem kislányomat Jin karmai közül. A délelőtt további részét a költségvetési papíroknak szentelem, mert pont ezzel nem végeztem még. Amikor az a srác panaszt tett bedobtam a papírokat a fiókba és el is feledkeztem róluk. Minden az ő megjelenésekor romlott el. Átkot hoz a hotelre, a végén még csődbe is megyünk. Mérgelődve folytatom a munkát, de lassan indulnunk kell ezért megkérem Jungkookot, hogy vigyen a szüleim házához. Szokás szerint egész úton be sem áll a szája még annak ellenére sem, hogy nem figyelek rá, mivel még nem végeztem a munkával. Lefékez a ház előtt. Összerendezem a papírokat, beszórom a táskámba és megköszönöm hogy elhozott.

- Papa – húzkodja meg Aera a nadrágomat, majd kezét felnyújtva jelzi, hogy vegyem fel. Karomba kapom és belépek az ajtón.

- Megjöttünk! - mondom kicsit hangosabban, hogy a szüleim is meghallják. Anya máris széles mosollyal kilép a konyhából. Kötény van rajta, hosszú, barna haját kontyba kötötte amiből kiszökött pár tincs.

- Sziasztok! Végre láthatom az én tündéri kis unokámat. - kikapja Aerát a kezemből és puszit nyom az arcára. Na erről beszéltem, mintha itt sem lennék. Persze mikor elmondtam neki, hogy gyerekem lesz teljesen kiakadt, most meg állandóan túl babusgatja.

- Hát a fiadnak már nem is örülsz? - jelenik meg apám a hátam mögött. - Szevasz kölyök. - összeborzolja a hajamat és egy bordaropogtató ölelésben részesít.

- Szia. - köszönök levegő után kapkodva. Nem elég hogy kölyöknek hív, miért kell még a hajamat is állandóan összekócolnia? Mikor végre elenged odaadom neki a papírokat. - Tessék.

- Á, dobd csak le valahova majd később átnézem. - Ezért megérte sietni vele, ahogy őt ismerem úgyis csak az utolsó pillanatban fogja átnézni. Leteszem őket az asztalra.

- Egyébként Jiminnek is örülök természetesen. - szól sértődötten az anyám. - De az unokámat jobban el kell kényeztetnem. - mellém lép és puszit nyom az arcomra. Jajj ne! - Ne haragudj rúzsos maradtál. - Csak ne nyálazzon össze! Viszont pont, ahogy számítottam rá megnyalja az ujját, hogy azzal törölje le az arcomra került rúzst. Elfintorodom, nem értem miért játssza el minden alkalommal tudja, hogy utálom.

- Jaj ne fintorogj már! - szól rám. Szemem sarkából látom apám milyen jól szórakozik kettőnkön. Megszólal a csengő. - Ez biztos Hoseok lesz. - mosolyodik el anyám. Aerát a kezembe nyomja és már megy is ajtót nyitni. Mikor meglátom az ajtóban ácsorgó fiút elakad a lélegzetem. Ezt nem hiszem el!

- Jó napot. - mosolyog apám felé és meghajol, anyámat pedig barátságosan átöleli. Szeme végül megakad rajtam, valami átsuhan az arcán talán meglepettség, de hamar el is tűnik és még nagyobb mosollyal fordul felém. - Szia! - köszön, biccentek felé. Anyám betessékeli a házba. Fogalmam sincs mit keres itt nem lehet ő anya munkatársa, ugye? Nem az nem lehet mindig azt mondogatta milyen kedves és jól nevelt. Ez a srác viszont pont az ellenkezője. Biztos vagyok benne, hogy felismert csak nem akarja, hogy a szüleim megtudják. Én is próbálok úgy viselkedni mintha most találkoznánk először. Anyám gyilkos pillantása ellenére bemegyek a nappaliba leteszem Aerát, majd elrángatom apámat a dolgozószobájába azzal az ürüggyel, hogy nem várhat tovább a papírmunka.