Apai gondok

Hoseok pov

Az óvodába vezető úton egyre idegesebb leszek. Mi baja lehet a picurnak? Remélem semmi komoly. Jiminnek feltűnik a szótlanságom, biztos látszik, hogy egy kicsit aggódok, ezért megnyugtatóan simogatni kezdi a combomat és gyorsan rám mosolyog, majd megint az útra figyel. Összefűzöm az ujjainkat és inkább a mellettem elhaladó tájat pásztázom. Körülbelül tíz perc alatt oda is érünk az óvodához. Rögtön kinyitom az ajtót pedig a kocsi még meg sem állt teljesen.

- Hoseok nyugodj már meg egy kicsit. Biztosan csak elkapott valamit a többiektől, előbb-utóbb mindig megtörténik.

- Tudom, de akkor is. Nem mondták mi baja? - kíváncsiskodom. Jimin nemet int és belép az intézménybe. A gyerekzsivaj azonnal megcsapja a fülemet. Milyen régen jártam már ilyen helyen. Minnie céltudatosan lépked előttem.

- Jó napot! - köszön udvariasan az őszülő, kedves mosolyú hölgynek. Valószínűleg ő az óvónő.

- Jó napot. Mr. Park, igaz?

- Kérem szólítson csak Jiminnek. - gyorsan én is köszönök a nőnek, aztán körbenézek a teremben, ahol nagyjából húsz gyerek játszik vagy épp kergetőzik egymással. Aerát keresem a szememmel, de nem kell sokáig nézelődnöm. Amint meglátja az apját már fut is felé és olyan nagy erővel csapódik a lábának, hogy Jiminnek hátra kell lépnie egyet.

- Kicsikém, nem érzed jól magad? - guggol le elé és aggódva simít ki egy tincset a kislány szeméből. Megrázza a fejét és az apja mellkasába temeti az arcát. Jimin puszit ad a fejére és a karjába véve felegyenesedik. - A papa majd csinál neked finom levest, amitől jobban leszel. - szorosan megölelgeti és még több puszit ad az arcára.

- Volt egy kis hőemelkedése, de semmi komoly ne aggódjon. Se perc alatt meggyógyul. - mosolyog az óvónő kedvesen. Jimin viszonozza a mosolyt, majd elköszönünk a nőtől és visszaindulunk a kocsihoz. Aera végig Jimin nyakába csimpaszkodik és nem úgy tűnik, mint aki egyhamar elengedi.

- Vezetsz?

- Nincs nálam a jogsim. - igazából a nagy sietségben iratokat is elfelejtettem hozni. - Sajnálom.

- Semmi baj. - mosolyog rám elnézően. - Kicsim nekem most vezetnem kell, addig menj oda Hoseokhoz, kérlek. - Aera megrázza a fejét és még erősebben markolja Jimin ingét. - Ha jó kislány leszel és elengedsz, megengedem hogy egy órával tovább fennmaradj ma. Mit szólsz hozzá?

- Kisujj eskü?

- Kisujj eskü. - mosolyog rá felemelve a kisujját. Kuncogva kiveszem Jimin kezéből, beültetem a kocsiba és becsatolom az övet. Még anyám sem tudja ilyen gyorsan rávenni a húgomat semmire. Le vagyok nyűgözve, Jimin mindenre képes. Aera elszundít a kocsiban, amikor hazaérünk gyengéden a karomba veszem.

- Lefekteted? Addig én főzök neki levest meg teát.

- Persze. - gyors csókot adok neki és beviszem a picurt a szobájába. Szerencsére nem kel fel, amikor lefektetem az ágyra. Jól betakargatom és puszit nyomok a fejére. Halkan szuszog és kicsit ráncolja a homlokát. Elmosolyodom a cukiságán. Kimegyek Jiminhez a konyhába. Felém fordul, ahogy meghallja a lépteimet.

- Hoseoki holnap dolgoznom kéne, de...

- Vigyázok rá. - szakítom félbe gyorsan. Muszáj bemennie, mert végülis az apámnak dolgozik és nem akarom, hogy azt gondolja róla ellógja a munkát vagy valami ilyesmi. Nem szeretném, hogy a szüleim bármi rosszat gondoljanak róla. Azt akarom, hogy támogassák a kapcsolatunkat és hogy szeresség Chimet.

- De beteg és...

- Bízd csak rám. Nem lesz gond. - szakítom félbe ismét egy vigyorral.

- Biztos vagy benne, hogy boldogulsz? Betegen elég hisztis szokott lenni. - azt kötve hiszem egyszer nem láttam még hisztizni.

- Csak szívatsz, ugye? - röhögök fel. Jimin felvont szemöldökkel figyel egy darabig, majd visszafordul a tűzhely felé.

- Remélem holnap is ilyen jó kedved lesz.

***

- Hívj fel, ha valami baj van vagy ha nem bírsz vele. - magyaráz Jimin az ajtóban toporogva. Már vagy húsz perce állunk itt és végig arról beszélt, mit hogyan csináljak.

- Minnie el fogsz késni. - vállára fogva megfordítom és gyengéden kilököm az ajtón. Komolyan nem hiányzik, hogy még egy óráig itt keljen állnom. Kihűl az egész lakás és őszintén szólva kezdek fázni.

- Jól van, megyek már. Egy vagy két óra múlva biztos felkel, mérd meg a lázát és komolyan mondtam, hogy hívj, ha valami baj van vagy esetleg ha rosszabbul lenne. - borzasztóan aggódik miatta, lassan kezdem sejteni, hogy miről van szó valójában.

- Ugye még sosem hagytad magára betegen? - idegesen a tarkójára simítja a kezét és masszírozni kezdi. Gondoltam, szóval igazam van. Elvigyorodom és végigsimítok az arcán.

- Minnie megígérem, hogy vigyázok rá és azonnal hívlak, ha valami baj lenne, sőt ha szeretnéd óránként jelentem neked hogy van. - halvány mosoly jelenik meg az arcán. Belesimul az érintésembe és egy percre lehunyja a szemét.

- Azért óránként nem kell, az túlzás lenne. - még pár percig hagyja, hogy simogassam, aztán hirtelen elhúzódik. - Francba, elkések!

Felnevetek szememmel követem ahogy gyorsan beszáll a kocsiba és elhajt. Komolyan imádom a srácot. Na, ideje nekiállnom a reggelikészítésnek. Már elég sokszor végignéztem, ahogy Jimin rántottát készít, most már igazán neki kéne állnom leutánozni. Ha szerencsém van nem gyullad ki semmi. Fütyörészve előveszem a szükséges dolgokat. Amikor beleöntöm a tojást a serpenyőbe, gyorsan kavargatni kezdem, hogy ne égjen le, de persze véletlenül sikerül kilöttyintenem. Egy időben elharapott káromkodással lehúzom a serpenyőt a gázról, gyorsan feltakarítom a nagyját, majd tovább sütöm a tojást.

- Oppa hol van a papa? - szegény kicsikém, olyan rekedt a hangja, biztosan a torka is fáj. Elzárom a gázt és Aerához sétálok, aki a plüssmacit szorongatja, amit még én adtam neki.

- Jaj bogaram, apának dolgoznia kell, de én itt vagyok és vigyázok rád, jó? - mosolyodom el halványan. Aera könnyesedő szemekkel néz rám. Nem igazán értem mi baja, nem mondtam semmi rosszat. Kicsit ijedten húzom közelebb magamhoz. - Mi a baj kicsim?

- A papát akarom. - tör ki belőle a zokogás. A karomba veszem és gyengéden rázogatva járkálni kezdek vele.

- Kicsikém apa délután hazajön, csak pár órát kell várnunk. - megpuszilgatom a könnyektől nedves arcát. Egyáltalán nem nyugszik meg, egy csomó mindent kipróbálok, vicces képeket vágok, sütit adok neki - amit egyébként a földhöz vágott - és még a kedvenc játékaival is igyekszem elterelni a figyelmét, de vigasztalhatatlan. Nem tudom, mit kéne még tennem, csak egyetlen megoldás van. Megkeresem a telefonom és tárcsázom Minah számát, ő biztos tud valamit tenni, hiszen a nagyanyja és sokszor vigyázott már rá.

Jimin pov

Te jó ég sikerült megkötnöm egy szerződést! Vigyorogva szállok ki a kocsiból és berohanok a házba. Igaz kicsit rosszul érzem magam, amiért ilyen boldog vagyok, mikor a kislányom beteg és itt kellett hagynom Hoseokkal. Ahogy belépek az ajtón rögtön meghallom az ismerős altatódal foszlányait. Anya énekelte ezt nekem kiskoromban, ha hisztiztem és meg akart nyugtatni. Jaj ne, szegény Hoseok, biztosan borzalmas napja lehetett ha ide kellett hívnia az anyámat.

- Jimin! - kiált rám Hoseok a konyhaajtóban állva. Elmosolyodik, de valahogy furcsa ez a mosoly, mintha ideges lenne. - Hazaértél.

- Igen, tudom. - szorosan megölel, majd kézen fog és a háló felé kezd vonszolni.

- Biztos fáradt vagy, szerintem inkább feküdj le. Majd... majd hozok neked valami kaját. - kiszabadítom a kezem a szorításából. Összevont szemöldökkel nézem a pillanatnyi pánikot az arcán.

- Egyáltalán nem vagyok fáradt és tudom, hogy itt az anyám. Nem kell szégyellned, hogy segítséget kértél tőle. - halványan elmosolyodom és a nappali felé indulok, ahol anya még mindig énekel. Hoseok rögtön előttem terem, majdnem neki is ütközöm. Mi baja van már?

- Olyan... olyan sápadt vagy aggódom, hogy te is elkaptad. Jobb lenne inkább, ha pihennél. - hadarja el mondandóját és próbál megint a háló irányába fordítani.

- Nem tudom mit csináltál, de állj félre az utamból! - próbálom kicsit fenyegető hangsúllyal mondani. Azt hiszem be is válik, mert egy lemondó sóhajjal arrébb áll.

- Aera végre elaludt, ne kiabáljatok, ha lehet! - miért kiabálnék az anyámmal, már rég kibékültünk. A nappaliban majdnem ugyanaz a látvány fogad, amire számítottam, de azért van egy-két eltérés. Anya a kanapén ül felhúzott lábakkal, egy magazinnal a kezében dudorászik. Apa lassan járkál a már félig alvó Aerával a karjában. A lehető legtávolabb áll az anyámtól, konkrétan a szoba két legtávolabbi sarkában vannak.