Kicsit fura fejezet lett,  de remélem tetszik. 😊

Hogyan vezessünk egy hotelt a fiunk segítsége nélkül

Park Seojoon általában nyugodt és kedves ember volt, a mai naponviszont szinte mindenen felkapta a vizet és kiabált azalkalmazottaival, pedig tényleg nem volt szokása. Egy intézménytulajdonosának lenni nehéz dolog. Valahogy semmire sem volt elégembere, a pincérekből sem volt elég, sőt a sofőrőkből sem.Sok panasz érkezett a vendégektől, mert késett a vacsorájukvagy épp nem küldtek értük kocsit. Seojoon vöröslő fejjelment le a recepcióra, hogy megtudja mégis mi okozza ezt afejetlenséget.

- Namjoon - kiáltott rá a szerencsétlen recepciósra. - Mi folyikitt? Hol vannak az alkalmazottak? Miért késik még a papírmunkais?

- Uram, a beosztások miatt van és eddig sem volt elég emberünk,Jimin szokott besegíteni és valaki mindig túlórázik. -magyarázkodott Namjoon nyugodtan. Seojoon összeráncolta aszemöldökét.

- Hol van az igazgatóhelyettes?

- Ma reggel ezt küldte Önnek. - adott át egy borítékot. - Aztmondta inkább én adjam át, mert nem kívánatos személy ahotelban. - nézett összezavarodottan a főnökére. Namjoonbiztosra vette, hogy összevesztek, de ennyire még sosem voltsúlyos a helyzet. Seojoon kitépte a borítékot a férfi kezéből,felbontotta. Az arckifejezése alapján semmi jó nem állt alevélben. Az igazgató arca most már mélyvörösben játszott.

- Mi ez?! - kiáltott fel, a teremben jó pár ember megnéztemagának. Seojoon ezután hátat fordított Namjoonnak és kikerestea névjegyzékből fia telefonszámát, de mielőtt megnyomta volnaa hívás gombot, meggondolta magát és inkább a felesége számáttárcsázta. Két csengés után Minah fel is vette.

- Megmondanád a drágalátos fiad miért mondott fel és miért nemközölte velem személyesen? - igyekezett normál hangerőnfeltenni a kérdést, de nehezére esett.

- Felmondott? - nevetett fel a felesége, mintha valami roppantvicceset hallott volna. - Egyébként nem csak az én drágalátosfiam, hanem a tiéd is. Vajon kitől örökölte a makacsságát?Hm, had gondolkodjam... - gúnyolódott a nő. A férfi olyan idegeslett, hogy inkább kinyomta a hívást, még mielőtt valamimeggondolatlanság hagyta volna el a száját. Minaht elég nehézvolt kiengesztelni és Seojoonnak per pillanat így is volt elégdolga. A recepcióshoz fordult.

- Összeírom a beosztást, addig... csak oldd meg a lehetőlegkevesebb panasszal a dolgokat! Kérlek Namjoon, most csakrád számíthatok. - Nam bólintott és már adta is ki afeladatokat a többi dolgozónak. Kész szerencse, hogy ilyenvezetői képességekkel rendelkezett. Seojoon bement azigazgatóhelyettesi irodába, hogy átvigye az asztalon lévőpapírhalmot a saját irodájába. Minél hamarabb új embert kellkineveznie az üres posztra. Idegesen rendezte át a papírokat, alegfontosabbakat tette felülre. Muszáj több embert felvennie, ámahogy átnézte a költségvetést rájött, hogy nincs elég pénzemég egy alkalmazottra. Hihetetlen, erről miért nem tudott eddig?Aztán eszébe jutott, Jimin felelt ezekért a dolgokért. Mindegy,nélküle is képes irányítani a saját hoteljét. Hiszen nem voltmindig mellette a fia, hogy segítsen, mégis mindent sikerültvalahogy megoldania. Olyan sok papírmunka volt, hogy a felével semvégzett, pedig kint már sötétedett és lassan a munkaidő islejárt. Úgy döntött inkább hazaviszi az iratokat. Hetekig alemaradását próbálta behozni, ami végül sikerült is. Fáradtanlépett be háza ajtaján, nem vágyott másra, csak egy forrófürdőre.

- Szia, megint későn jöttél - Minah csókot adott az arcára. -Meddig szenvedsz még, miért nem ismered be, hogy szükséged vanrá? - mosolyodott el gonoszan.

- Tökéletesen megvagyok nélküle! Megmondtam, én már nem bíromtovább a hülyeségeit! Mégis mi ez az új heppje? Hirtelen buzilett? - emelte fel a férfi idegesen a hangját. Minah arcaelkomorult. Lassan felemelte a kezét, ami a férfi döbbent arcáncsattant. A nő ajka megremegett, szemei könnytől csillogtak.

- Az apja vagy! Bármit is tesz neked el kell fogadnod, ez a kurvadolgod! - ordított rá a férfira. Nem volt szokása csúnyánbeszélni, de most szükségesnek érezte, már elege volt, majdnemegy hónap eltelt. Ő mindent megpróbált, de a férje túlmakacsnak bizonyult. - Én is meg tudtam bocsátani neki adrogügyleteit, te meg le se szartad! Most semmi rosszat nem tett,mégis már szinte undorodva beszélsz a saját fiadról!

- Minah - próbálta megfogni a nő kezét, de az elhúzódott azérintése elől. Könnyei legördültek az arcán.

- Ne merj hozzám érni! Nem egy ilyen emberhez mentem hozzá, aztmondtad bármit csinál te szeretni fogod, mert a gyereked és énhittem neked! Te mondtad, hogy ne vetessük el! Kitagadott acsaládom, de nem érdekelt, mert azt hittem te normális vagy!Mégis most úgy viselkedsz, mint az apám! Nem merj a szemem elékerülni, míg ki nem békülsz a fiaddal! - üvöltötte éselkezdte az ajtó felé lökni a döbbent férfit. - Tűnj el!

Jimin pov

Jeju szigetén pihenni az új pasimmal és a kislányommal életemegyik legjobb élménye volt. Azt hiszem többször is nyaralunkmajd ott. Felfrissültnek érzem magam és még a családigondjaimról is elfelejtkeztem pár hétre. Kiderült, hogy Hoseokcsak mellékszereplő a filmben, ezért fél napokat dolgozott amásik felét pedig velünk töltötte. Három napja jöttünkvissza Gwangjuba, végre megismerkedtem az apjával, aki még állástis ajánlott amint megtudta, hogy igazgatóhelyettes voltam. Mostneki dolgozom ingatlanügynökként, igaz azért sokat kell mégtanulnom, de igyekszem. Hoseok szerint jót tesz nekem egy kistávollét Szöultól, ezért ideiglenesen Gwangjuba költöztünk,Aerát már átírattam egy helyi óvodába. Ő is boldognak tűnik,de azért elég gyakran hiányolja a nagyszüleit, olyankor Hoseokigyekszik jobb kedvre deríteni.

- Itt az én szerelmem. - karol át hátulról és puszit nyom azarcomra. Nehéz úgy ebédet készíteni, hogy nekem nyomódikhátulról és csókokkal halmoz el. Nem is tudok sokáig a sütésrekoncentrálni, mire észreveszem a hús már enyhén füstölögnikezd.

- Francba! - elzárom a gázt, dühösen fordulok felé és amellkasára bökök az ujjammal. - Ma nem kapsz ebédet, miattadodaégettem.

Szégyentelenül elvigyorodik és a seggembe markolva húz magához.Középtájon elég rendesen nekem nyomódik. Már együtt vagyunkegy ideje, de még mindig képes vagyok elpirulni attól, ahogy rámnéz. Nem is bírom sokáig a szemkontaktust, muszáj lesütnöm atekintetem.

- Meg kell zabálni, olyan édes vagy - mosolyogva dönti homlokátaz enyémnek. Kijelentésétől csak még jobban zavarba jövök,inkább nem is válaszolok semmit. A fülemhez hajol. - Van még páróránk, mielőtt elmegyünk Aeráért az óvodába, szerintem kikéne használnunk. - olyan közel van hozzám, hogy a leheletecsiklandoz. Bekapja a fülcimpámat és óvatosan megharapdálja,amitől libabőrös leszek. Oldalra döntöm a fejem, így reményeimszerint a nyakammal is foglalkozik kicsit. Nem csalódtam benne,rögtön kap is az alkalmon. Ahogy erősebben szívja meg a bőrömfeltör belőlem egy nyögés.

- Miért csinálod ezt? - belemosolyog a nyakamba.

- Mit?

Válasz helyett tarkójára simítva kezemmel, magamhoz húzom egycsókra. Fenekemről felcsúsztatja kezét a derekamra, onnan pediga hátamra. Imádom a csókjait, mindig tudja mikor legyen gyengédés mikor követelőző. Teljesen nekiprésel a konyhapultnak, majdinkább megragadja a derekam és felültet rá. Nem igazánszámítottam rá, hogy felemel, ezért a fejem hangosan koppan amögöttem lévő falnak. Tompán sajog, de amikor egymás szemébenézünk mindkettőnkből kitör a nevetés.

- Ez nem vicces. - nyafogok neki, de közben még mindig nevetek,így cseppet sem vesz komolyan. Megsimogatja a fejemet, mintha mégmindig egy kisgyerek lennék.

- Fáj még? - gügyög mosolyogva és még a száját is furcsáncsücsöríti hozzá.

- Persze, hogy fáj. Nem is csináltál semmit.

- Akkor muszáj lesz elterelni róla a figyelmed. - azzal végigpuszilgatja az arcom egyre lejjebb haladva, míg el nem éri anyakam. Azt is végigcsókolgatja, közben keze is eléggéelkalandozik. Lábaimat dereka köré kulcsolom és ott simogatom,ahol csak érem. Benyúlok a pólója alá, kezemmel követemgerince vonalát. Újabb csókba hív, közben az övemmel bajlódik.Nem tart neki sokáig kicsatolni, amint kész kezét becsúsztatjaaz alsómba és végig simít keményedő tagomon, amivel egy hangosnyögést vált ki belőlem. Az ő gatyája is elég látványosankezd dudorodni. Nadrágon keresztül kezdem őt simogatni, éppmegszabadítanám a zavaró farmertől, ami eltakarja előlem alátványt, amikor valami zenefoszlány üti meg a fülem. Előszörel sem jut az agyamig és hallgatom pár percig mielőtt rájönnék,hogy a mobilom az.

- Ne vedd fel! - nyöszörög Hoseok, de a megszokás hatalma győz.Eltolom magamtól és leszállok a pultról, hogy a mobilomkeresésére induljak. Végül az étkezőben találom meg. Mikortettem én ezt ide?

- Halló, Park Jimin beszél. - szólok bele. A hívás utánfelveszem a kabátomat, amit Hoseok összevont szemöldökkel nézvégig.

- Hová mész?

- Az óvónő volt, el kell mennem Aeráért, rosszul van. - azarckifejezése átvált aggodalmasba.

- Én is megyek.