Álmatlanság

Jimin pov

- Halló? - veszem fel a mobilom kómásan. Ki az az idióta, aki az éjszaka kellős közepén képes felhívni?

- Jimin? Az apád elmondta mi történt. Jól vagy? Hol vagy most kicsim? - hadarja el anyám egy szuszra a kérdéseit aggodalmasan.

- Várj egy kicsit. - suttogom és óvatosan kiszabadítom magam Hoseok öleléséből, nem akarom felkelteni.

- Miért, történt valami? Hol vagy? Ugye nem esett bajod? - pánikol. A hálószoba ajtót behajtva, felkapcsolom a villanyt a nappaliban és leülök a fotelba.

- Először is: nyugodj meg, itthon vagyok és nincs semmi bajom - ásítok egyet és az órára pislogok. - Másodszor: komolyan képes voltál hajnali fél egykor felhívni?

- Persze, hogy felhívtalak - emeli fel a hangját idegesen. - Apád őrjöngött a telefonban, de nem mondott semmi konkrétumot, csak hogy ő már nem bírja tovább és hogy eltűntél. Aggódtam érted. Mi történt? - nagyszerű, akkor most anyának is el kell mondanom. Igazából reménykedtem benne, hogy majd apa megteszi.

- Összevesztünk. - idegesen felsóhajt.

- Igen, azt észrevettem, de hol találkoztatok össze? Nem Daeguban vagy Taehyunggal? - eltartva fülemtől a telefont, nagy levegőt veszek, majd lassan kifújom. Túl sok volt a mai, nem akarom hogy ő is kiabáljon.

- Anya, nem beszélhetnénk ezt meg máskor? - szinte már könyörgő hangsúllyal teszem fel a kérdést. Fáj a fejem, álmos vagyok és egyre nyugtalanabb is. Már minden bajom van.

- Kicsim megint valami rosszba keveredtél? - nyugodt hangon teszi fel a kérdést, én mégis ideges vagyok. „Megint?" ez a szó egy ideig még visszhangzik a fejemben. Olyan emlékeket idéz fel, amiket már rég el akartam felejteni. A megvetést a szüleim arcán, amikor megtudták, hogy drogozom. Amikor elmondtam, hogy gyerekem lesz és azt hittem ki fognak rúgni a házból és magamra hagynak. Az elvonót. Próbálom lenyelni a torkomban keletkezett gombócot, amitől lassan úgy érzem már levegőt sem kapok. Tényleg mindent elcsesztem. Nem akarom elmondani neki, nem akarom, hogy megint úgy nézzen rám. Mérgesen, csalódottan, azt kérdezve magától hogy nevelhetett fel egy ilyen szörnyű gyereket.

- Jimin?

- Ne haragudj! - remegő kézzel bontom a vonalat és próbálok rendesen levegőhöz jutni.

Hoseok pov

Halványan érzékelem, hogy csörög a telefon, de még mindig félálomban vagyok, így nem szentelek figyelmet neki. Azt hiszem Jimin sutyorog valamit, de nem értem tisztán. Végül a mozgolódás ébreszt fel teljesen. Kinyújtom a kezem, hogy átöleljen Jimint, de csak a takarót találom magam mellett. Bágyadtan emelem fel a fejem és körbenézek a sötét szobában. Az ajtórésen fény szűrődik be. Kimászom az ágyból és elcsoszogom az ajtóhoz. Jimint végül a nappaliban, a fotelben kuporogva találom meg. Borzas hajjal mered kifelé az ablakon és a körmét rágja. A mobilja az asztalon hever. Akkor mégsem álmodtam, hogy csörgött. Aggódva lépek mellé.

- Szívem - szólítom meg halkan. Felém fordul. Kicsit zavarodottnak és ijedtnek tűnik, mintha annyira elgondolkodott volna, hogy nem vette észre más is van rajta kívül a házban. Átkarolja a derekam és fejét a mellkasomba temeti. A hajába puszilok és simogatom a hátát. - Gyere, feküdjünk vissza! Hideg van, nem akarom, hogy megfázz.

Elhúzódik tőlem és egy apró mosollyal bólint. Kézen fogom és lekapcsolva a lámpát, visszamegyek vele a hálószobába.

- Jó éjt. - csókol meg. Az oldalára fordul és lehunyja a szemét. Én is hasonlóképpen teszek, de nem tudok visszaaludni, ugyanis Jimin percenként testhelyzetet vált. Fél óra múlva megunom, hogy pont mielőtt elaludnék, mindig akkor kezd el forgolódni és rászólok.

- Baby tudom, hogy ideges vagy, de muszáj így dobálnod magad az ágyban? - fordulok felé fáradtan.

- Bocs, inkább kimegyek. - kel fel, én pedig sóhajtva követem.

- Melegítek neked tejet, hátha az segít. - indulok el a konyha felé, de Jimin megállít. Apró, bocsánatkérő mosollyal néz rám.

- Nem szeretem a tejet.

- Nem szereted? - megrázza a fejét. Akkor jöhet a B terv. - Mindig a nehezebb utat választod, igaz? - mosolyodom el. - Öltözz fel!

- Miért?

- Csak. Menj! - fordítom a szoba irányába és kicsit meglököm, hogy megmozduljon végre. Miután megajándékoz a „Hülye vagy?" pillantásával, bemegy a szobába. Ledobom magam a kanapéra és már éppen kezdek elbóbiskolni, amikor Jimin visszajön. Megdörzsölöm a szemem és felveszem a cipőmet.

- Nem hagyhatjuk egyedül Aerát. - tiltakozik, amint kinyitom az ajtót.

- Tudom szívem. Nem is hagyjuk egyedül, csak kimegyünk az udvarra. Legalábbis én, te meg szépen futsz pár kört a ház körül.

- Ha? - hihetetlenül aranyos azzal az értetlen kifejezéssel az arcán. Fel is nevetek, ő is elmosolyodik. - Ne szívass már!

- Komolyan mondtam, csak az arckifejezéseden nevettem. - rögtön leolvad az arcáról a mosoly. Leülök a veranda lépcsőjére, Jasmin pedig a lábamhoz telepedik. Simogatni kezdem a fejét, olyan puha szőre van, legszívesebben beletemetném az arcomat és visszaaludnék, de nem akarom, hogy Jimin egész éjjel fent legyen. - Elindulsz még ma?

- De Hoseok...

- Ne nyafogj már, mint valami hisztis kis csaj! - elkerekedik a szeme, aztán dühösen néz rám.

- Kapd be! - morogja összeszorított fogakkal.

- Most túl fáradt vagyok hozzá, de ha az ajánlat még délután is érvényes lesz... - nekidőlök a lépcsőkorlátnak és a szemébe nézek. - kerítünk rá alkalmat, ne aggódj. - kacsintok rá. Kár hogy még sötét van, így nem láthatom, ahogy vörösödik az arca. Baromi mérgesnek látszik, de inkább beharapja a száját és elindul az utca felé. - Aztán ne csak csoszogj!

- Fogd be! - kiált rám és becsapja az ajtót. Remélem nem keltett fel egy szomszédot sem. Lassan eltűnik a láthatárról. Megdörzsölöm a szemem, a hideg levegőtől kezdek végre magamhoz térni. Jimin pár perc múlva visszaér.

- Gyerünk tovább, gyorsabban - mutogatok neki. - Majd szólok, ha megállhatsz. - egy gyilkos pillantás után tovább fut. Valakinek nem lehet a kedvére tenni, én csak segíteni akarok neki. Azért kicsit hihetetlen, hogy itt ülök hajnali kettőkor, csak azért, mert a pasim nem tud aludni. Azt hiszem tényleg kezdek megváltozni miatta. Míg várom, hogy elfáradjon végre a kutyát simogatom és a csillagokat nézem.

- Hoseok elfáradtam. - nyafogja körülbelül fél óra múlva.

- Még tíz kört! - lehet edzőnek kellet volna állnom. Egész jól megy ez a parancsolgatás. Egyre lassabban teszi meg a köröket, ez jó jel. Ahogy lefutja a tizediket, zihálva lerogy mellém a lépcsőre. - Nem érünk rá itt ücsörögni, kelj fel! - kezdem húzkodni, de nem valami együttműködő.

- Cshak egy kicsith. - zihálja és köhögni kezd.

- Azért ennyire nem kellett volna sietned.

- Nem is tudom ki ordibálta, hogy gyorsabban, gyorsabban!

- Azt nem ordibáltam - vigyorogva homlokon pöckölöm. - csak biztatni próbáltalak. - megint egy gyilkos pillantással illet.

- Ha nem akarsz törött ujjakat, ne csináld ezt többször! Húzz fel! - nyújtja a kezét.

A konyhába megy, hogy igyon egy pohár vizet, én pedig addig megnyitom a zuhany csapját. Most, hogy sikerült kifárasztanom talán el tud majd aludni. Bár már lassan négy óra lesz, szóval így sem tud sokat.

- Remélem forróra állítottad, megfagyok. - mivel elgondolkodtam és nem vettem észre, amikor bejött, ijedten rezzenek össze a hangjára. Mérgesen fordulok felé.

- Basszus ezt ne csináld többet! - felkuncog.

- Megérdemelted. - ellenőrzi a víz elég meleg-e, majd vetkőzni kezd. Rögtön kimegy az álom a szememből, ahogy meglátom azt a formás kis fokhagymaseggét.

- Azt hiszem én is lezuhanyzom. - kezdek neki a vetkőzésnek. Jimin rám mosolyog és beszáll a zuhanyba. Ahogy a vízcseppek végigfolynak a testén felnyög és hátrahajtja a fejét. Meredten bámulom és még vetkőzni is elfelejtek. Felveszi a szappant, majd engedi hogy kicsússzon a kezéből. Tudom, hogy direkt csinálta, mert közben végig kihívóan a szemembe nézett.

- Hoppá. - mondja ártatlanul, majd megvonogatja a szemöldökét. Szinte leszabom magamról a nadrágomat a nagy sietségben. Beszállok a zuhanyba és Jiminhez hajolok, hogy megcsókoljam, de mellkasomra téve a kezét megállít. - Itt az alkalom, amire vártál. Térdelj le! - gondolkodás nélkül megteszem, amire utasít. Nagyon beindít, amikor így viselkedik. Férfiasságára csókolok, majd végignyalok teljes hosszán. A hajamba túr, én pedig végigsimítok izmos combján. Körkörösen nyalogatni kezdem makkját, lassanként a számba veszem közben végig tartom vele a szemkontaktust. Jimin nyögdécselni kezd és a hajamba markol.

- Neh, ne bámulj már! - fordítja el szégyenlősen a fejét. Egy pillanatra kiengedem a számból, hogy válaszolni tudjak. Aranyos, hogy az előbb még parancsolgatott, most meg itt játssza a szende szüzet.

- Muszáj, túl szexi vagy. - kezemmel megsimítom már álló tagját. - Ja és imádom, ahogy nyögdécselsz. - teszem hozzá, majd egy erőset rántok rajta, amitől hangosan felnyög és hátraveti a fejét. Elmosolyodom, zene füleimnek. Felcsúsztatom kezem a fenekén, amit aztán masszírozni kezdek és úgy folytatom tovább a szopást.