Chào các bạn! Vì nhiều lý do từ nay Truyen2U chính thức đổi tên là Truyen247.Pro. Mong các bạn tiếp tục ủng hộ truy cập tên miền mới này nhé! Mãi yêu... ♥

28. fejezet

Sziasztok, köszi hogy ennyien olvastok! ❤❤ Tudom ez a fejezet elég rövid lett, de legközelebb megpróbálok hosszabbat hozni. ☺

Családi viszonyok

Hoseok pov


Jiminnek letelt a szabadsága, nekem viszont van pár nap szünetem. Befejeztük a forgatást, már csak át kell nézniük, hogy nem kell-e újraforgatni valamit, aztán mehetek haza. Egy hét otthon és indulhatok a következő forgatási helyszínre Jejura. Remélem ezúttal beválik a távkapcsolat, eddig nem volt vele sok sikerem, viszont őt nem akarom elveszíteni. Valószínűleg óránként zaklatni fogom, e-mailekkel, telefonon vagy kakaotalkon. Őszintén szólva aggódom, hogy majd eltávolodunk. Aera is hiányozni fog, lassan olyan mintha a saját lányom lenne. Imádom a kiscsajt. Épp elhatározom, hogy felkelek végre az ágyból, amikor csörögni kezd a telefonom.


- Szia anya. Mi újság? - igazából nem az anyám. Hyejin a dadusomon volt kiskoromban, de mint kiderült nem csak engem dajkált, hanem az apámat is. Először gyűlöltem őket, de mára már megbocsátottam nekik. Az anyám tízéves koromban megelégelte a dolgot és lelépett, azóta sem láttam. Tudom, hogy apámmal már a megcsalás előtt sem jöttek ki jól egymással. Hyejin igazából mindig többet törődött velem, mint az édesanyám.


- Szia, csak azt akartam megkérdezni, hogy szombaton hazaérsz-e ebédre, mert akkor főzök valami finomat.


- Nem tudom. Ha semmit sem kell újravenni, akkor igen. - bár azt hiszem ameddig csak lehet itt maradok. Szóval lehet a legutolsó géppel kéne mennem. Előtte még elbúcsúzom Aerától és megszeretgetem Jimint.


- Na és mikor mutatod be? - lefagyok. Micsoda? De hát nem mondtam el neki, hogy járok valakivel. Tudnak róla, hogy biszex vagyok és nagyjából már apa is megbarátkozott a gondolattal, de ha megtudnák, hogy van egy gyereke nem tudom hogyan reagálnának.


- Mi? Miről beszélsz? - nevetek fel idegesen, ezt biztos ő is hallja. Túl jól ismer.


- Ugyan már Hoseok, ha nem lenne senkid gyakrabban hívtál volna. Vagyis ez most komoly. - hallom a hangján, hogy mosolyog. - Miért rejtegeted ennyire? Talán nem néz ki jól?


- Dehogyisnem, ő imádni való! - csattanok fel, majd kedvem támad fejbe vágni magam. Nem hiszem el, belesétáltam a csapdájába. Hyejin felnevet.


- Nem gondoltam komolyan ne aggódj. Biztosan nagyon aranyos. Be kell mutatnod! - halántékomat masszírozva felsóhajtok.


- Majd megbeszélem vele, de készítsd fel apát, jó? Légyszi.


- Tudod, hogy már az sem zavarja, ha fiú. Biztos nem lesz gond. - bárcsak ilyen egyszerű lenne. Hogyan kéne rávennem Jimint, hogy eljöjjön velem? Aerát is vinnünk kéne? Annak ellenére, hogy a múltkori látogatás a szüleinél jól ment, még mindig nem szívesen hagyja egyedül velük.


- Nem csak az a baj, hogy fiú.


- Jól van - nyújtja el a szót. - ezt kifejtenéd bővebben?


- Hát tudod... lehet, hogy van egy gyereke? - viszem feljebb a hangsúlyt, így inkább hangzik kérdésnek, mint kijelentésnek.


- Igen, ez már lehet gond, de megoldjuk. És jól kijössz a gyerekkel, mennyi idős vagy inkább mennyi idősek? - bombáz azonnal a kérdéseivel.


- Jimin huszonkettő, Aera pedig öt lesz a jövő hónapban és igen, jól elvagyok velük. Kicsit olyan érzés, mintha az apaságra gyakorolnék. - mosolyodom el. Csak remélni tudom, hogy az anyám nem akad ki azon, hogy ugyanannyi idősek vagyunk, de neki már van egy gyereke.


- De ugye nem az ötévessel jársz? - felnevetek. Remélem az apám is ilyen lazán fogadja majd a hírt.


- Egyelőre még az apjára bukom. De most komolyan, akkor beszélsz apával?


- Persze. Viszont most gondolkodnom kell, hogy hozzam fel a témát, szóval most mennem kell. Puszi.


- Imádlak anya. Szia. - sóhajtva visszahanyatlom a párnák közé. Most már csak a törpével kell beszélnem. Meg is keresem a számát és felhívom. Két csengés után fel is veszi.


- Halló Park Jimin beszél. - elmosolyodom. Milyen kis hivatalos hangnem. Biztosan nem nézte meg ki hívja. A háttérben hallom Aera hangját is. Nem akartam még bemutatni őket a szüleimnek és egy kis részem reméli, hogy nemet fog mondani az invitálásra. Viszont mégis örülnék, ha igent mondana. Saját magamon sem tudok kiigazodni.


- Szia baby.




Jimin pov




- Akkor eljössz velem? Ha szerencsénk van az apám nem lesz otthon. Aerát is elvigyük? Szerinted vegyek nekik ajándékot? Attól talán megenyhülnek kicsit. - Hoseok már szinte hiperventillál. Alig vesz levegőt és már attól félek el fog ájulni. Vállára fogok és magam felé fordítva kicsit megszorítom.


- Szívem nyugodj meg! Minden rendben lesz. Előbb utóbb. - elmosolyodom. Hoseok végre lassabban veszi a levegőt és bólogat.


- Igenh. Igazad van, bocs. - mély levegőt vesz, majd lassan kifújja.


- Miért izgulsz ennyire? Nem muszáj már most bemutatnod nekik, ugye tudod? Még én sem mondtam el a szüleimnek, hogy... hogy - na jó, már én is kezdek egyre idegesebb lenni. Ez ugye nem azt jelenti, hogy nekem is színt kell vallanom? Még nem vagyok felkészülve rá. Egek!


- A nevelőanyám ragaszkodik hozzá. Valahogy rájött, hogy van valakim. Igazság szerint ő már mindent tud, csak az apám miatt aggódom. Nem fogadta valami könnyen, hogy a pasik is bejönnek és őszintén fogalmam sincs, hogyan fog reagálni, ha megtudja, hogy már van gyereked.


- Így már értem - a helyében én is ideges lennék, de várjunk csak! Mi? - A nevelőanyád? - én erről miért nem tudtam semmit? Már két hónapja - jó, igazából csak egy, mert előtte csak dugtunk - együtt vagyunk és még sosem mondta, hogy a szülei nincsenek jóban. Egyáltalán nem beszélt a családjáról. Hoseok halványan, bocsánatkérően elmosolyodik.


- A szüleim sosem jöttek ki valami jól. Hétéves voltam, amikor az apám megcsalta anyámat a dadámmal, aki most a nevelőanyám. Röviden ennyi. - vigyorog rám. Kicsit ledöbbenek, sosem említette, hogy a szülei elváltak azt meg főleg nem, hogy az apja megcsalta az anyját.


- Sajnálom. - végigsimítok a hátán.


- Semmi baj. Hyejin mindig is többet törődött velem, mint a szüleim. Szóval... - felsóhajt. - Szóval most akkor benne vagy, hogy eljössz velem? Ja igen, van egy húgom is. Két éves, szerintem Aera ellenne vele, úgyhogy elvihetnénk őt is.


- Nem is tudom. Nem lenne az túl sok egyszerre? Azt mondtad az apád nem fogadná jól. - ellenkezem. Őszintén szólva aggódom. Ki tudja mennyire fog elfajulni a helyzet. Nem akarom, hogy a lányom a szemtanúja legyen egy ilyen veszekedésnek.


- Ne aggódj törpe - húz magához és puszit ad a homlokomra. - az apám sokat ad a látszatra. Ha mérges is lesz, előtted elő fogja adni a tökéletes, megértő apát. Nem fog kiabálni. - mosolyog megnyugtatóan, de ettől csak még idegesebb leszek. Nem akarom, hogy miattam összevesszenek. - Kérlek! - mereszt rám hatalmas kiskutyaszemeket, amiknek nem tudok ellentmondani. Felsóhajtok.


- Oké, benne vagyok. Viszont őszintén el kell majd mondanod az apád mit gondol rólunk - Hoseok rám vigyorog. Szigorúan feltartom a mutatóujjam - De még el kell kéredzkednem a munkából és mivel még nem nem mondtam el a szüleimnek, ki kell találnom valami kifogást.


- Azt mondtad Tae már tudja. Mi lenne, ha azt mondanád nekik, hogy elmész vele meglátogatni a szüleit. Jóban vagy velük, nem? - elgondolkodom. Igen, ez tényleg működhet.


- Nem is rossz ötlet. Többre is vihetted volna a színészetnél. - cukkolom, mire sértődött arcot vág, de látszik hogy csak megjátssza.


- Ezt még nagyon megbánod. - ijesztően gonosz mosolyra húzza a száját, majd hirtelen felkap és a háló felé indul. Szerencse, hogy Aera még az óvodában van.



Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro