Muszáj elmondanom!

Jimin pov

- Szia – nyitok ajtót Hoseoknak, aki aggodalmas tekintettel néz el a vállam felett. - Mi az?

- Hol a kutya? - szememet forgatva húzom be az ajtón.

- Ideje összebarátkoznod vele. Aera itt van Hoseok oppa! - kislányom pár perc múlva meg is jelenik nyomában Jasminnel. Hoseok elkerekedett szemekkel figyeli a kutyát, teljesen mozdulatlanul.

- Szia Oppa. - Aera megöleli, de ő semmit sem reagál csak elmormog egy köszönést.

- Tudod ez egy kutya, nem egy T-Rex. Attól hogy nem mozdulsz még lát. - világosítom fel.

- Reménykedni még szabad. - ahogy Jas elkezdi szagolgatni, Hoseok lassan mellém araszol és maga elé húz. Egek ez nehezebb lesz mint gondoltam. Leülök a kanapéra magam után húzva rettegő vendégemet is, majd felveszem a kutyámat.

- Oppa félsz tőle?

- Ne...nem! - csattan fel Hoseok. Elmosolyodom és közelebb tartom hozzá Jast. - Jimin ne már!

- Csak simogasd meg, nem bánt. - grimaszolva kinyújtja a kezét, de nem mer hozzáérni. Aera felnevet és kicsit rásegít a dologra, megfogja a kezét és a kutya fejére teszi. Hoseok lassan mozgatni kezdi az ujjait, beletúr a kutya szőrébe, majd egy apró mosollyal simogatni kezdi. Kicsit nagyobb ellenállásra számítottam.

- Látod? Nem esz meg. - vigyorgok rá. Megköszörüli a torkát és hátradől a kanapén.

- Talán egy kicsit kevésbé vad, mint amire számítottam. - mosolyodik el. Egy darabig még beszélgetünk a nappaliban, aztán kimegyünk az udvarra levegőzni. A ház mögötti hintaágyban ülünk és nézzük, ahogy Aera játszik a kutyával.

- Kösz hogy átjöhettem. - Hoseok kezével – ami eddig a háttámlán nyugodott – masszírozni kezdi a nyakamat. Jólesően felsóhajtok.

- Bármikor átjöhetsz – csúszik ki a számon, majd vörösödve hozzáteszem. - mármint, ha akarsz. Nem kötelező, csak... tudod... - Istenem, miért vagyok mindig ilyen béna a közelében?! Elmosolyodik.

- Vigyázz, mert folyton a nyakadon fogok lógni. - Ezt valószínűleg viccnek szánta, de én nem bánnám. Viszont már így is lényegesen több időt töltünk együtt a kelleténél, igaz még nem hozta szóba senki, de az embereknek kezd feltűnni milyen jóban lettünk, plusz a szüleim biztosan mérgesek lennének, ha megtudnák mi van köztünk valójában. Nem egy filmet láttam, ahol a főszereplőt kitagadták a szülei, mert rájöttek hogy meleg és az igazat megvallva rettegek a gondolattól, hogy velem is ez lesz. Mi van, ha tényleg látni sem akarnak majd többet? Akármilyen idegesítőek is attól még a szüleim és hiányoznának.

- Kicsim, csak viccnek szántam. Nem fogok rajtad lógni, ne aggódj, tudom mennyi dolgod van így is. - Aerára pillant, aki épp háttal áll nekünk. Közelebb húzódik, arcomra simítja a kezét és egy gyors puszit nyom a számra. Tenyerébe hajtom a fejem és rámosolygok. Az utóbbi pár hétben sokkal közelebb kerültünk egymáshoz. Hoseok teljesen máshogy viselkedik velem, már nem olyan bunkó és Aerával is jól kijönnek. Nem akarom, hogy a szüleim megutáljanak, de Hoseokot sem veszíthetem el.

***

Másnap kislányommal együtt elmegyek Taehyunghoz. Ő a legjobb barátom és igaz az ő véleményétől is félek, de muszáj vele beszélnem. Igaz sokszor játssza el mások előtt a bohócot, de meglepően komoly tud lenni és mindig jó tanácsokat ad. Idétlenül vigyorogva nyit ajtót.

- Hoztál nekem játszótársat? - összeborzolja Aera haját, aki sértődötten igyekszik eltolni Taehyung kezét.

- Oppa neeee! - felsóhajtok és homlokon pöckölöm Taet.

- Légy szíves ne piszkáld a gyerekem. Beszélnünk kell. - kíváncsian felcsillan a szeme.

- Okééé. - nyújtja el a szót és betessékel a lakásba. Aera rögtön a a nappaliba megy tv-t nézni. A szokásos látvány fogad, valami mese megy benne. Nem tudom ez csak véletlen vagy legjobb barátom tényleg nem néz mást, mindenesetre elég fura, hogy mindig amikor átjövök hozzá valami mese szól. A konyhában leülök a legtávolabb eső székre és próbálom lenyugtatni magam a kis bejelentésem előtt. Csak most veszem észre milyen gyorsan ver a szívem, ráadásul úgy izzadok mintha egy szaunában lennék. Tae velem szemben ül és felhúzott szemöldökkel, türelmesen vár. Istenem, hogy kell az ilyen beszélgetésnek nekikezdeni? Lázasan töröm a fejem, de nem jut eszembe más csak egyetlen mondat: Lefeküdtem egy pasival és már majdnem teljesen biztos vagyok benne, hogy meleg vagyok, jobb esetben biszex!

- Várj, ugye most nem kirúgsz? - pattan fel a székről, ezzel a frászt hozva rám.

- Mi van?

- Kirúgsz mert nem tudok öt tányért vinni egyszerre, úgy mint Jungsu? - más helyzetben biztosan kiröhögném amiért ilyen ostobaságok miatt aggódik, de jelen esetben csak megrázom a fejem. - Akkor... akkor azért, mert mindig tíz percet kések? De hát a többiek azt mondták nem mondják el neked!

- Te mindennap elkésel?! - hogy lehet, hogy én erről eddig nem tudtam? - De miért, mit csinálsz minden reggel?

Szégyenkezve lesüti a szemét, talán még el is pirul kicsit.

- Tudod nem vagyok egy koránkelő típus és miután lenyomom az ébresztőmet előfordul, hogy véletlenül visszaalszom.

- Minden egyes nap? - ezt nem hiszem el, mennyivel könnyebb lenne az ő bőrében. Még a munkatársai is segítenek neki titokban tartani. Így visszagondolva tényleg sosem láttam még reggel a konyhában, sőt sehol a hotelben. Én meg már hajnali ötkor kelek, hogy legyen időm Aerára is. Tae bűntudatosan lehajtott fejjel ül, az asztal egy repedését piszkálgatja az ujjával. Jól van Jimin, csak vegyél szépen egy nagy levegőt és lassan fújd ki! Igen érzem, hogy ez még mindig nem használ. Ennyit az önmegnyugtatásról.

- Tudod mit, úgy teszek mintha nem hallottam volna semmit. Nem azért jöttem, hogy kirúgjalak, nem a főnöködként jöttem ma ide, hanem mert... - megint elfog az előbbi rémület. Megköszörülöm a torkom. - Adnál valamit inni? - Most jól jönne valami alkohol, de kétlem hogy azt kapok. Kinyitja a hűtőt és rámutat az üdítőkre.

- Mit kérsz? - szemügyre veszem a választékot. Almalé, kóla, ásványvíz.

- Kólát. - hátha ad elég energialöketet, ahhoz hogy mindent elmondjak neki. Végignézem ahogy kitölti az italt egy pohárba és elém teszi. A folyamat sajnos túl gyorsan lezajlik.

- Szóval kinyögnéd már végre? - belekortyolok a hideg folyadékba.

- Kibékültem Hoseokkal. - nyögöm ki. Több is volt az mint békülés...

- Klassz, végre! - rám vigyorog. - már azt hittem sosem lesztek jóban. - bólogatok. Ne felejts el lélegezni, tudod hogy kell. Ki, be, ki, be.

- Tudod Tae, nagyon... jóban lettünk. - beletúrok a hajamba. Leolvad az arcáról a mosoly és ijedten néz rám. Ennyi, tuti rájött.

- Azt akarod mondani - kezdek kicsit szédülni is, mi lesz ha megutál? Nem, nem, Taeről van szó, ő a legjobb barátom már nem is tudom mióta. - Lecseréltél? Már nem én vagyok a legjobb barátod?

- Kim Taehyung te idióta! Téged sosem cserélnélek le!

- Akkor meg mi a fene bajod van? Nyögd már ki! - emeli fel a hangját.

- Én lefeküdtem vele! - tör ki belőlem hirtelen az igazság. Taehyung tátott szájjal bámul rám és olyan gyorsan kel fel a székéről, hogy az eldől.