Tudom nem lett valami hosszú és a történetet sem igazán viszi előrébb, de hoztam egy új fejezetet. :)

Nem hiányzik

Hoseok pov

A forgatáson Minah ugyanúgy viselkedik mint máskor. Vagyis nem, mert azért van pár jel ami azt mutatja mennyire ideges. Például most is el van merülve a gondolataiban és kezével a lábán dobol.

- Minden rendben? - vonom kérdőre homlok ráncolva. Tudom hogy nem, de kíváncsi vagyok mit fog válaszolni.

- Igen. - mosolyog rám mereven. Szóval nem akar beavatni a családi titkaiba. Vajon mit szólna, ha rájönne hogy tudok mindent, na és ahhoz hogy lefeküdtem a fiával? Biztosan egyiktől sem lenne elragadtatva. Na nem mintha a tudtára akarnám adni. Megszólal a telefonja, ahogy a képernyőjére néz enyhén elkerekednek a szemei. - Bocsánat, ezt fel kell vennem.

Felpattan a székből, próbálom észrevétlenül követni. A mai forgatási helyszínünk egy családi ház. Minah kimegy a kertbe, követem, de nincs más hely ahova bújhatnék csak a virágágyás. Csodás! Hason fekve bevetődöm a bokrok és virágok közé mielőtt még Mrs. Park megláthatna.

- Halló, Park Minah beszél. - idegesen el vissza kezd járkálni és közben bólogat. - Értem és mennyi ideig tart még? - bólogatva hallgatja a választ, majd lehunyt szemmel masszírozza a halántékát. Nem lehetnek valami jó hírek. - Értem köszönöm.

Kinyomja a hívást és gondterhelten leül az egyik kerti székre. Most kéne valahogy kimásznom a virágágyásból amíg nem figyel. Francba én sem vagyok komplett, hogy így hallgatózok valaki után. Lassan négykézlábra állok, úgy hogy a lehető legkevesebb zajt csapjam, de ekkor egy hatalmas szőrös pókot látok meg pár centire az arcomtól. Felsikoltok, gyűlölöm a pókokat. Hülyén ugrándozva porolom le a ruhámat. Istenem mi van ha rám mászott egy másik?

- Hoseok jól vagy? - Minah meglepetten nézi végig a sikoltozós jelenetem. Rögtön odafutok hozzá és mutogatni kezdek.

- Nincs... nincs rajtam ugye? - pánikolok, viszont ő csak értetlenül néz. - Pók! Nincs rajtam pók? - kiáltok rá. Mi a francért nem nézi már meg? Igyekszem lenyugtatni hevesen dobogó szívem, de kicsit sem segít hogy nem válaszol.

- Miért lenne rajtad pók? - vállamra fogva megfordít és végignéz rajtam. - Nincs itt semmi, nyugodj meg. - mosolyog rám kedvesen.

- Biztos? - a pánikom kezd alábbhagyni.

- Biztos. - feleli még mindig mosolyogva. Mikor sikerül megnyugodnom rájövök milyen ostobán is viselkedtem. Basszus! Valószínűleg most mindenki aki látta a jelenetet totál hülyének tart. Paradicsom vörös képpel vakargatom a fejem zavaromban.

- Csak lehajoltam megnézni azt a virágot és volt ott egy... - elég átlátszó kifogás, de nem számítottam rá hogy meglát. - Egyébként minden rendben?

- Hát persze, csak egy vizsgálat eléggé elhúzódik, arra számítottam hogy előbb elkészülnek vele. - magyarázza a kezében tartott telefont figyelve. Szóval erről van szó. De hát olyan sokáig nem tarthatja magánál Aerát.

- Értem. Talán beteg vagy?

- Nem, dehogy ez csak egy rutinvizsgálat. - ezek szerint nem biztos benne, hogy a fia drogozik. Mondjuk nem is értem honnan szedte, csak mert kicsit megváltozott a viselkedése, az nem jelent semmit.

- Szerintem ideje visszamennünk, mindjárt kezdünk. - kinyitom az ajtót és visszamegyek a házba.

Másnap bekopogok a törpéhez, de nem nyit ajtót. Lehet már az irodájában van? Oda viszont nem tudok felmenni csak kulccsal. Lemegyek a recepciós pulthoz hátha meg tudom győzni Namot, hogy engedjen fel.

- Szia. - mosolygok rá angyalian. Remélem hogy sikerül elérnem amit akarok.

- Szia. - válaszol homlok ráncolva. - Ugye nem megint panaszt akarsz tenni, mert akkor Jimin már tényleg utálni fog.

- Nem, dehogyis. Ami azt illeti pont őt keresem.

- Ma nincs bent, szabin van és egy darabig ott is lesz. - ez most komoly, még dolgozni sem engedik? Ez borzalmas, egyre dühítőbb a szülei viselkedése. Valószínűleg az érzéseim az arcomon is meglátszanak, mert Nam rögtön hozzáteszi. - De csak egy-két hétig. Tudod visszajött a nagykutya és ilyenkor Jimin mindig kap egy kis pihenőt.

- Ja, csak ezért? - mosolyodom el megkönnyebbülten.

- Persze, miért mit gondoltál? - azt jobb ha nem tudod. Vállat vonok.

- Nemtom, csak nem gondoltam volna, hogy szokott szabadságra menni. - Nam és a többiek nem tudják, hogy mi folyik kettőnk között, ezért előttük eljátsszuk hogy még mindig utáljuk egymást vagy valami olyasmi. - Na mindegy, kösz.

Akkor most hetekig nem is láthatom? Már egészen hozzászoktam hogy minden nap találkozunk, fura de azt hiszem kicsit szomorú vagyok. Miket beszélek, kibírom pár... hétig a kis mitugrász nélkül. Nem nagy ügy. Bemegyek a városba vásárolgatni, épp azon gondolkozom mit kéne vennem mikor szemem sarkából megpillantom a chipseket. Mondanom sem kell egyszerre beugrik, amikor egyik reggel pont ezt tömte magába. Leveszek egy sajtosat a polcról és a kosaramba dobom. Végignézek még pár ruhaboltot, de ott is eszembe jut az ingek miatt. Fejcsóválva hagyom el a bevásárló központot. Nem hiányzik, hiszen alig ismerem csak dugtunk párszor. Természetesen ezzel csak áltatom magam, mire észbe kapok már a háza előtt állok azon vacillálva hogy becsengessek e. Közben megettem az összes chipset, tényleg többet kell majd edzenem emiatt. Pár perc után összeszedem a bátorságom és megnyomom a csengőt. A kutya most valamiért rám se hederít, csak a verandán fekszik, majd hirtelen felül és csóválni kezdi a farkát. Vagyis remélhetőleg jön a gazdi. Nemsokára nyílik is az ajtó és Jimin izzadt testre tapadó pólóban, a naptól hunyorogva néz ki rajta.

- Hoseok? Gyere be! - int felém. - Megfogom a kutyát.

- Nem félek a kutyától. - hazudom, amin csak elmosolyodik. Kinyitom a kapuajtót és belépek az udvarra. Később kellett volna jönnöm. Jobban belegondolva nem hiszem hogy máskor alkalmasabb lett volna az időpont. Itthon biztosan mindig ilyen cuccokban van, lefogadom hogy csak a munkába hord inget most pedig úgy tűnik mindent kihangsúlyoz amit csak lehet.

- Nem számítottam vendégekre, szóval bocs... - mutat végig magán.

- Ja lefutottad a maratont vagy mi? - becsukja utánam az ajtót és szembe fordul velem.

- Azt még nem, de igen futni voltam.

- Csak szólnod kell és szívesen segítek ledolgozni a reggeli chips evést. - vigyorgok rá.

- Haha nagyon vicces vagy. - forgatja a szemét és a fürdő felé indul.

- Tudom, de a viccet félretéve úgy tűnik pont jókor jöttem a közös zuhanyhoz. - kacsintok.

- Álmodozz csak. - csapja be a fürdőszoba ajtaját.