Atyai szigor

Jimin pov

Az a seggfej még mindig kerül és senki nem tud semmit! Pff, na persze, higgyem is el? Ha a többiek is ellenem vannak, akkor nincs más választásom nekem kell cselekednem. Szépen el is tervezem, már legalább egy órája várok a lakosztályom ajtajában, hogy meghalljam ha Hoseok megjön. Már éjfél is elmúlt, Aerát rég lefektettem szóval nincs más dolgom csak várni. Az egyetlen baj, hogy egyre jobban kezd lecsukódni a szemem, viszont egy csipogás kiragad az álmok világából. Felugrok a kanapéról és villámgyorsasággal kifutok a folyosóra, Hoseok ajtaja még épp nyitva van pár centire. Ne! Ha becsukódik sosem fog beengedni. Egy tizedmásodperc alatt kellett döntenem, ezért elkövettem a legnagyobb baromságot, amit lehetett. Megfogtam az ajtófélfát, így kezem pont a csukódó ajtó útjában állt. Mivel én hülye nem szólaltam meg, Hoseok nem vette észre a kezemet és elég rendesen rácsapta az ajtót. Az éles fájdalomtól felkiáltok.

- A kurva életbe! - még a szemem is bekönnyesedett. A férfi azonnal meglepetten kitárja az ajtót és ahogy észreveszi hogy a jobb kezemet szorongatom eltorzult arccal, leesik neki a tantusz.

- Úristen, nem vettelek észre! Jól vagy? - az istenit hogyan lennék jól?? Próbálom magamba fojtani a feltörni készülő újabb káromkodásomat és egy vicsorral - amit egyébként mosolynak szánok - nézek fel rá.

- Igen, nagyszerűen. - felelem elvékonyodott hangon. Lefeszegeti bal kezemet a sérültről és óvatosan tenyerébe fogja. Már most elkezdett lilulni.

- Ne haragudj, komolyan nem akartam! - bizonygatja sokkos állapotban. Ilyet soha többet nem csinálok! Hogy lehettem ekkora barom?

- Se...semmi baj. - nyögöm ki nagy nehezen. - Beszélhetnénk?

- Ezt...ezt először be kell kötnünk vagy menjünk inkább kórházba. Mi van ha eltört? - végig simít a sérült területen.

- Ne nyúlj hozzá! - kiáltok rá, nem tehetek róla még a legóvatosabb érintésétől is fájdalom nyilall a kezembe. - Légyszi. - kérem, már sokkal higgadtabban. Elhúzom a kezem és kinyitom az ajtómat. Hoseok szerintem fel sem fogja, hogy követ. Előveszem a szekrényből az elsősegély dobozt, ő viszont elveszi tőlem, majd mindketten leülünk a kanapéra.

- Tudod mozgatni? - megmozgatom az ujjaimat, ezek szerint nem tört el. Felszisszenek az ismételt fájdalomtól. - Egyébként mit kerestél ott?

- Én...csak beszélni akartam veled, de egész héten kerültél. - nézem ahogy lassan ráteker egy fáslit a kezemre. Francba, miért pont a jobb kezemmel kellett kitámasztanom az ajtót, így írni sem tudok!

- Mégis miért nem szólaltál meg? Komolyan te honnan jöttél? Mindig valami baromságot csinálsz, a végén még elteszed magad láb alól. - szavai ingerültek és most az egyszer nem bunkóságnak szánja őket, mégsem tetszik hogy ilyeneket mond. Nem én tehetek róla, hogy balszerencsésnek születtem, a génjeimben van, szóval a szüleim hibája. - Kész.

Mosolyodik el, kezemet egész közel emelve az arcához, majd... puszit ad rá? Döbbenten figyelem, ez mégis mit csinál? Érzem hogy ég az arcom, olyan zavarba ejtő, még sosem csinált ilyet velem senki. Elengedi a kezem és döbbent arckifejezésem láttán felnevet.

- Bocs, megszokás. Hyejin mindig ezt csinálja, ha megsérülök és valahogy átragadt rám is. - Hyejin, az meg ki? Az előttem ülő férfi olyan boldogan mosolyog a lány említésére, hogy az már valamiért idegesít. Ezek szerint biztos nagyon jól nézhet ki az a csaj, nem is értem most miért nem vele hentereg.

- Nos kösz hogy segítettél. Akkor jó éjt. - remélem érti a célzást.

- Nem beszélni akartál?

- Nem. - felvont szemöldökkel néz rám. Egyértelműen idiótának tart, miért égek le előtte mindig? - Vagyis nem fontos. - teszem hozzá, hogy azért mégse nézzen teljesen hülyének.

- Oké. - a zsebében turkálva feltápászkodik, lefagy egy pillanatra, majd még intenzívebben kutat valami után. - Ne! A fenébe!

- Mi van?

- A kulcsom...kitettem az asztalra. - szívás, akkor fel kell hívnia a recepciót, ugyanis a hotelben automatikusan záródnak a szobaajtók. - Picur.

Gondolataimból kiszakít, ez a témához egyáltalán nem kapcsolódó szó. Zavartan követem tekintetét. Kislányom kedvenc plüssét szorongatva minket figyel. Felsóhajtok. Hányszor mondtam már az anyámnak, hogy ne adjon neki annyi édességet, mert nem alszik el időben!

- Jól van, te kis ördögfajzat. Mennyi édességet ettél? - leguggolok hozzá, mélyen a szemébe nézek ezzel is jelezve, hogy most jobb lesz, ha nem hazudik. Elengedi a plüsst és hozzám bújik. Ó nem, ennyivel nem ússza meg, de sajnos ismerem magamat úgysem fogom megbüntetni. Négy év alatt körülbelül egyszer büntettem meg, azzal hogy elvettem tőle az egyik játékát, de aztán elkezdett sírni, én pedig körülbelül két percig tudtam csak eljátszani a szigorú apát. Tudom hogy ez egyáltalán nem tesz jót, mert így sosem fog szót fogadni, de képtelen vagyok ellenállni neki. Borzalmasan érzem magam, mikor azokkal az ártatlan, bűnbánó szemekkel néz rám. Most is ezt csinálja, így ahelyett hogy a szobájába küldeném, sóhajtva a karomba veszem, vigyázva arra hogy ne használjam nagyon a sérült kezem.

- Szerintem hívd fel a recepciót, biztos van náluk pótkulcs. - szavaimat immár Hoseoknak intézem.

- Oppa nem aludhat itt? - kérdezi kislányom és vállamra hajtja buksiját. Kétségtelenül a szobájába kellett volna küldenem. Az előttem álló férfi elmosolyodik és megsimogatja kislányom fejét.

- Nem Picur, ez a ti szobátok és szerintem a papád sem szeretné. - szóval legyek én a rossz, mert nem engedem meg, igaz? Csak szeretnéd!

- Légyszi Papa! - Aera könyörögve néz rám.

- Nincs plusz takaróm, se párnám, úgyhogy be kell érned azzal ott. - biccentek a kanapé karfáján levő pokróc felé.

- Rendben.

- Te pedig menj aludni! - engedem el lányomat, még a szobája irányába is fordítom. Most nem fogok megtörni, a nyakamra hozta Hoseokot, ez épp elég ahhoz hogy szigorú legyek. Meglepetten néz rám, nem hiszi el hogy komolyan mondtam. - Most!

Teszem hozzá ellentmondást nem tűrő hangon.

- De nem vagyok álmos. - nyafog.

- Nem érdekel, menj! - mondom határozottan és kezemmel a szoba irányába mutatok. Holnap megint egész nap nyafogós lesz, mert nem aludta ki magát, ráadásul majd alig tudom felkelteni, pedig korán kell kelnie az óvoda miatt. Hoseokra pillant mintha tőle kérne segítséget. A srác csak elmosolyodik.

- Menj Picur, fogadj szót a papádnak! - Aera ezután lehajtott fejjel beballag a szobájába. Mi a fene? Miért várt arra, hogy Hoseok mondjon valamit? Könyörgöm, én vagyok az apja, rám kell hallgatnia! Leplezetlen gyűlölettel fordulok felé, értetlenül néz vissza rám.

- Mi van? Nem ezt akartad?

- Jó éjt. - vetem oda fogcsikorgatva, majd a szobám felé mennék, de megállít.

- Jimin, várj! - nem is hallottam ahogy közelebb jött, de csuklómat fogva állít meg. Hirtelen felé fordulok és majdnem nekiütközöm. Belenézek a szemébe, majd tekintetem a szájára siklik. Olyan fura érzésem van, mintha már történt volna valami hasonló, de az nem lehet ugyanis még sosem álltam hozzá ilyen közel. - Még nem mondtad el miről akartál beszélni velem.

Abbahagyom a szája bámulását és inkább ismét a szemébe nézek. Lehet, hogy az álmom miatt olyan ismerős ez a helyzet?

- Jimin? - ja igen, mondott valamit, válaszolnom kéne.

- Mi? - hülyébbnek már úgysem nézhet. Hátrébb lépek, mert úgy érzem már belemászott az aurámba. Lepillantok a kezére ami még mindig a csuklómon pihen. Rögtön veszi az adást és elenged.

- Beszélni akartál, de nem mondtad el miről. - beszélni? Tényleg, el is felejtettem!

- Miért kerültél egész héten? - fenébe, nem így kellett volna feltennem a kérdést, így azt hiheti hogy hiányzott, pedig a hátam közepére sem kívánom. Késő, máris elkezd gúnyosan vigyorogni.

- Csak nem hiányoztam? - vonogatja meg a szemöldökét. - Szólhattál volna, csak egy szavadba kerül és máris itt vagyok.

Hitetlenkedve felnevetek. Milyen hülyeségeket hord össze?

- Hah, ha te lennél az utolsó ember a földön akkor sem akarnálak társaságnak! - már nem csak a gúnyos vigyorát használja, hanem fel is nevet.

- Mindig olyan elbűvölő vagy. Mondd csak ezt direkt nekem tartogatod? - mielőtt megint veszekedni kezdenénk, úgy döntök ideje lenne témát váltani.

- Nem válaszoltál. Ne érts félre a találkozásunk óta az elmúlt egy hét volt a legjobb dolog az életemben, de annak hogy a színedet sem láttam nincs véletlenül köze a bulihoz? - hadarom el gyorsan a kérdést. Csak válaszoljon már! Valami meghatározhatatlan kifejezés suhan át az arcán. A francba, tudtam! Leégettem magam, mégis mit csináltam akkor éjjel? Remélem nem hánytam le, az iszonyat ciki lenne!

- Mi...mit csináltam? - nem néz a szemembe, hanem valahová lejjebb de nem tudom mit bámul rajtam annyira. Nyel egyet, majd elfordul tőlem.

- Semmit, bealudtál. - persze, tudod ki hiszi ezt el! Felkarjára fogok és kétségbeesetten válaszolok.

- Hazudsz! Mondd már el, légy szíves! - ha mindenképpen azt akarja, hogy megkérjem hát tessék! Megkértem rá, ezt már akár könyörgésnek is lehet venni.

- Hát ha mindenképp tudni akarod. - bólintok. - Horkolsz.

- Miért kell mindig bunkó seggfejként viselkedned? - vállon csapom, remélem fájt neki.

- Bu...bunkó s...seggfej? - alig bírja kinyögni ezt a két szót, mintha meglepetésként érné, holott biztosan mindenki ezt gondolja róla csak nem mondják a szemébe.

- Te kis törpe! Jó! De kapaszkodj meg, mert ettől eldobod az agyad! - Hah, csak szeretné, fejben már minden lehetséges forgatókönyvet lejátszottam. - Te Lesmároltál!! - kivéve ezt. Hogy mi van? Az nem lehet, fel is nevetek az idétlenkedésén. Sosem csinálnék ilyet!

- Komolyan azt hiszed ezt elhiszem? - megrázom a fejem, tudja kit verjen át! - Én sosem csinálnék ilyet, főleg nem veled! Ez...undorító!

- Hát pedig akkor igenis Élvezted. - hangsúlyozza az utolsó szót. - Mondtam már milyen jó a nyelvmunkád? Ja és mondtál valami olyat is, hogy volt rólam egy erotikus álmod.

Az nem volt erotikus, még csak meg sem csókolt! És különben is... De várjunk csak, ezt honnan tudja? Tényleg elmondtam neki? Érzem ahogy elkezd égni az arcom, most úgy nézhetek ki mint egy paradicsom. Nem, nem mondhattam el neki, ugye nem?! Mindjárt elsüllyedek szégyenemben! Várjunk csak, de ha nem hazudik, akkor lehet hogy...? Ezért volt déja vu érzésem, amikor olyan közel hajolt hozzám!

- Nehogy már rosszul legyél itt nekem! - Hoseok hozzám akar érni, de elhajolok előle. Nem akarom, hogy megérintsen!

- Akkor ott a takaró, párnát nem tudok adni, jó éjszakát! - hadarom el egy szuszra és becsapom magam után a szobaajtót, majd hátam nekidöntve ülök le a földre. Soha többet nem ihatok alkoholt!