Váratlan fordulat

Hoseok pov

Muszáj csinálnom valamit, nem hagyhatom hogy megtámadja a kutya. Lassan visszamegyek az udvarra, Jimin leguggol.

- Szia szépségem. - te jó ég!

- Jimin gyere már el onnan szép lassan! - ijedt hangomra felém fordítja a fejét, de abban a pillanatban a kutya ráugrik és ledönti a földre. Hívnom kell a mentőket, de előbb meg kell mentenem. A vérnyomásom az egekbe szökik kétségbeesetten kutatok valami fegyvernek használható tárgy után, Jimin nevetése azonban megállít.

- Én is örülök neked, úgy hiányoztál! Igen, nagyon hiányoztál! - megvakarássza a kutya fejét és puszit ad rá. Döbbenten nézem végig a jelenetet. Miért csókolgatja azt az izét?

- Te... te nem tudtál volna szó...szólni, hogy nem bánt? - dadogom, azt hiszem sokkot kaptam. Fülemben hallom a szívdobbanásaimat. Mégis mi a halálért nem bírt szólni?

- Hogy tudna bántani? Nézd ezt az imádni való pofit! - felém fordítja a kutya fejét és megint elkezdi csókolgatni. Az az izé pedig farok csóválva tűri. Remegő lábakkal elbotorkálok a verandáig és leülök a lépcsőre. - Úgy szeretlek! - fintorogva nézem a nyálas jelenetet.

- Egy ismerősöd lakik itt? - a srác vigyorogva fordul felém felemelt kézzel. - Mi bajod?

- Én vagyok az ismerős. - kiterül a földön hagyva hogy a kutya nyalogassa az arcát. Undorodva felállok. Lehetséges lenne hogy ez az ő háza vagy csak annyira részeg, hogy már azt sem tudja mit beszél.

- Jól van, ha tényleg itt laksz jó lenne ha kinyitnád végre az ajtót, mert nekem vissza kell mennem a hotelbe. - nagy nehezen feltápászkodik a földről, elkezd a zsebében kutatni, majd diadalmas tekintettel felmutat egy kulcsot.

- Tádááám! - felnevet. Botladozva elindul a bejárat felé, de a lépcső kifog rajta, nekem kell elkapnom hogy el ne taknyoljon. - Még egy kávéra se hívtál meg, ne taperolj! - eltolja a kezemet. Szemforgatva követem, bár nem hiszem hogy ez tényleg az ő háza. Türelmetlenül várom, hogy a kulccsal végre beletaláljon a zárba. Egy idő után megunom a várakozást, kiveszem a kulcsot a kezéből és kinyitom az ajtót. Nahát, erre nem számítottam. Kinyílt.

- Ez komolyan a te házad?

- Aszitted a hotelbe lakom? - nevet fel, majd bemegy anélkül hogy felkapcsolná a villanyt, ezért meg sem lepődöm amikor csörömpölést hallok, majd egy káromkodást. Mosolyogva követem és tapogatózom a villanykapcsoló után. Felkattintom, majd körülnézek a nappaliban. Sokkal otthonosabb mint a hotelszobája, és elég rendetlen is. Elszórt játékok hevernek a földön, a dohányzóasztal pedig tele van papírokkal. - Jas most nem jöhetsz be! - Fejét rázva mutat az állatra. - Hoseok fél tőled. - suttogja elég hangosan. Bezárja az ajtót. Nem félek tőle, csak nem akarom hogy a közelemben legyen.

- Oké, hol a szobád? - elkerekedett szemekkel néz rám mintha valami meglepő dolgot kérdeztem volna.

- Ilyen hamar? - halántékomat masszírozva felsóhajtok. Fogalmam sincs miről beszél, de mára elegem van belőle. Szerencsére nem mond többet csak egy ajtóra mutat.

- Fantasztikus, gyere! - felkapcsolom a villanyt a hálóban is, lenyomom Jimint az ágyára és leveszem a cipőjét.

- Fürödnöm kell.

- Majd ha kijózanodtál. - betakarom és leülök az ágy szélére.

- Nem érzem jól magam. - szólal meg nyafogós hangon, majd a párnába temeti az arcát.

- Hányingered van? - kinyitja a száját, már a legrosszabbra készülök, de csak köhög. Megkönnyebbülten kifújom a levegőt.

- Nem. - feleli halkan. Tenyeremet a homlokára simítom, hogy megnézzem nincs e megint láza, de nem meleg. - Szomjas vagyok.

Namjoonra kéne hallgatnom és elmenni, de nem akarom magára hagyni, ki tudja milyen hülyeséget csinálna akkor. Túl kedves vagyok. Megkeresem a konyhát, kiveszek a hűtőből egy üveg ásványvizet és nekiállok poharat keresgélni. Hihetetlen módon még a konyhaasztalon is papírok hevernek, a kíváncsiságom győz és beleolvasok az egyikbe.

„A 2013. évi V. törvény a Polgári Törvénykönyvről a XLIX. fejezetben tárgyalja a szállodai letéti szerződés felelősségét és zálogjogát."

Blablabla...

„Servire contra Servant contra Servus"

Aha minden világos. Ezek biztos valami munkával kapcsolatos dolgok. Tovább keresem a poharakat. Sosem értettem az ilyen szövegeket, egyáltalán hogy tudja ezt valaki megjegyezni? Azt hiszem inkább maradok a színészkedésnél, sokkal könnyebbnek tűnik. Végre valahára találok egy poharat, teleöntöm vízzel és visszamegyek Jiminhez. Tátott szájjal alszik, szerintem még a nyála is folyik, egyáltalán nem vonzó.

- Hé, itt a víz! - mutatóujjammal megbököm az arcát, mire egy horkantással átfordul a másik oldalára. Leteszem a poharat az éjjeliszekrényre. Ma délután forgatásom lesz, aludnom kéne, de nem akarom magára hagyni. Meg amúgy is kíváncsi vagyok, muszáj körülnéznem a házban, csak kapóra jön hogy alszik. Arra már rájöttem hogy Aera nincs itt, Jimin biztosan nem hagyná magára. Benyitok a legközelebbi ajtón, fürdőszoba. Hm, a hotelben nagyobb a kád. A mosásra váró ruhák mennyiségéből ítélve úgy tűnik Mr. Nagymenőnek nincs bejárónője. Továbbmegyek a másik szobába, a kislány szobája. Váó, még sosem láttam ennyi rózsaszín dolgot, pedig van egy két éves húgom. Bár jobban belegondolva lehet az ő szobája is ilyen lesz egyszer, ha már kicsit idősebb lesz. Itt is mindenhol játékok hevernek és egy akkora plüssmaci ami szerintem Aeránál is nagyobb. A konyhában már voltam, így visszamegyek a nappaliba és megnézem a falon lógó képeket. Van pár kép amin a ma este megismert srácok vannak Jiminnel. Mindegyiken boldogan mosolyognak és hülyéskednek. Nem is tudtam, hogy ilyen régóta ismerik egymást. Egy iskolai kép is van köztük, de ezen csak Jimin és Taehyung vigyorog egymásra. Aztán egy családi kép következik, ami valószínűleg egy nyaraláson készült. A következőn pedig a vörös hajú Jimin kórházi köpenyben mosolyog a karjában tartott kisbabára. Az utolsó képen Aera nem lehet több pár hónaposnál, egy plüss nyuszival játszik. Nagyon aranyos, de a legaranyosabb kép számomra az utolsó előtti. Jimint még egyszer sem láttam ilyen boldogan mosolyogni, biztosan aznap készült mikor Aera született. Elszakítom tekintetem a képektől és végignézem a cd-ket és a dvd-ket. Szóval a Big Bang a kedvenc bandája, elég sok album van tőlük a polcon. Úgy tűnik filmek terén mindenfélét néz, kivéve horrort. Azokat én is utálom, túl ijesztőek, bár lehet csak Aera miatt nincs egy sem a polcon. Visszamegyek a hálószobába, még mindig békésen alszik. Ezért kellett annyi ideig poharat keresgélnem? Lehuppanok az ágyra és homlokon pöckölöm, legalább erre felkel.

- Jó reggelt! - vigyorgok rá. Ködös szemekkel néz rám.

- Már megint? De most jussunk tovább, jó? - felnevetek, még mindig álmodik vagy mi?

- Ideje felkelni! Azt mondtad hozzak neked vizet, de mire visszaértem bealudtál. - továbbra is értetlenül, összevont szemöldökkel néz. Ezek szerint kicsit sem józanodott ki, igaz még nem telt el sok idő, szóval ez nem meglepő.

- A múltkor nem hoztál vizet. Akkor most végig csinálhatjuk. - mosolyog.

- Micsodát? - teljesen összefüggéstelenül beszél, lehet nem kellett volna felkeltenem.

Megmarkolja a pólómat és közelebb húz magához, míg már csak pár centi választ el minket. Elkerekedett szemekkel nézek a szemébe. Ha kijózanodik el kell beszélgetnünk, tudtommal utál mégis pár ital után ilyen közvetlenül viselkedik. Ez azért egy kicsit vicces.

- Hát ezt. - előrehajol és száját az enyémre tapasztja.